Kis sárgafűbagoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kis sárgafűbagoly
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Bagolylepkefélék (Noctuidae)
Nem: Noctua
Faj: N. comes
Tudományos név
Noctua comes
(Hübner, 1813)
Szinonimák
  • Triphaena adsequa (Treitschke, 1825)
  • Agrotis bergensis (Sparre-Schneider, 1901)
  • Tryphaena curtisii (Nerwman, 1870)
  • Triphaena griseofusca (Prout, 1904)
  • Noctua loeberbaueri (Burmann & Tarmann, 1987)
  • Noctua orbona (Fabricius, 1787)
  • Triphaena prosequa (Treitschke, 1825)
  • Noctua scotophila (Burmann & Tarmann, 1987)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kis sárgafűbagoly témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis sárgafűbagoly témájú médiaállományokat és Kis sárgafűbagoly témájú kategóriát.

A kis sárgafűbagoly (Noctua comes) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés]

A kis sárgafűbagoly világszerte elterjedt faj. Afrika és Nyugat-Ázsia valamely területén honos, Dél-Amerikába behurcolták.[1] Típusélőhelye Európa, melynek szinte minden részén megtalálható, de Kis-Ázsia mediterrán vidékein is látható.[2] A Brit-szigeteken nagy mennyiségben megtalálható és nagyon gyakori.[3] Magyarországon elszórtan fordul elő, főleg meleg és száraz tölgyesekben gyakori, másutt csak szórványosan van jelen.[2] Számos élőhelyen élhet, beleértve a kerteket, az erdőket és akár az emberlakta épületeket.

Megjelenése[szerkesztés]

Elülső szárnya szürkésbarna, kissé szögletes és széles, ennek köszönhetően a faj könnyen elkülöníthető a rokon fajoktól. Hátulsó szárnya narancssárgás színű fekete sávokkal, melynek közepe kis fekete ívvel rendelkezik. A Balkán-félsziget és Anatólia populációi az elülső szárny színét illetően nagy mértékben változóak[2], Skócia egyes részein pedig sötét árnyaltúak. A test mérete általában 37-49 mm között mozog, szárnyfesztávolsága 37-45 mm.[3] A hernyók általában 45 mm hosszúak.

Életmódja[szerkesztés]

A mesterséges fény és a csalétek igen erősen vonzza. Egynemzedékes faj, repülési ideje július végétől egészen szeptember elejéig vagy akár októberig tarthat. A nyár vagy ősz alkalmával a hernyók kikelnek a petékből és utána áttelelnek, a lepke hernyói leggyakrabban március végétől május elejéig fordulnak elő. A hernyók lágy szárú növényeken polifág életmódot folytatnak.[2] A lárvák gazdanövénye a kökény, a galagonya, a fűz, a hanga, a gyűszűvirág és sok más fa vagy cserje.[4] Tavasszal gyakran találhatóak meg galaj fajokon.[1] A hernyók nagyon falánkak, éjszaka táplálkoznak. A teljesen kifejlett lárvák még a májusi hónapban vékony talajréteg alá bábozódnak. A kifejlett lepkék a hőmérséklettől függően 3-6 héten belül kelnek ki.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b European Lepidoptera and their ecology: Noctua comes. www.pyrgus.de. (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  2. a b c d Noctua comes - kis sárgafűbagoly. macrolepidoptera.hu. (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  3. a b Lesser Yellow Underwing | UKmoths (angol nyelven). www.ukmoths.org.uk. (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  4. Lesser Yellow Underwing Moth Noctua comes (Hübner, 1813) | Butterflies and Moths of North America. www.butterfliesandmoths.org. (Hozzáférés: 2023. március 19.)

Források[szerkesztés]