Kis hegyisáska

Kis hegyisáska
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Rend:	Egyenesszárnyúak (Orthoptera);
Család:	Sáskafélék (Acrididae);
Nem:	Pezotettix;
Tudományos név
	Pezotettix giornae; (Rossi, 1794)
Hivatkozások
	Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kis hegyisáska témájú kategóriát.

A kis hegyisáska (Pezotettix giornae) a sáskafélék családjába tartozó, Európában, Észak-Afrikában és Nyugat-Ázsiában honos sáskafaj.

Megjelenése[szerkesztés]

A kis hegyisáska testhossza a hím esetében 11-14 mm, a nőstény 13-17 mm. Kis, tömzsi testalkatú faj. Alapszíne szürkésbarna, okkerbarna vagy sötétbarna. Lárvái (különösen a korai stádiumban) zöldek. A szem mögül néha egy világos csík húzódik hátrafelé a torpajzs élein, annak végéig. A szárny csökevényes, 2-4 mm-es, rövidebb a torpajzsnál. A hátsó comb alsó fele többé-kevésbé sárgás.

Nem ad ki hangot. A hímek hátsó lábaik mozgatásával kommunikálnak, főleg a párzás során.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A rövidszárnyú rétisáska hasonlít hozzá, de kis mérete és csökevényes szárnyai miatt más fajok lárváival is összetéveszthető.

Elterjedése[szerkesztés]

Dél-Európában és a mediterrán régióban (Észak-Afrika, Közel-Kelet) honos, az Ibériai-félszigettől Grúziáig. Magyarországon sokhelyütt megtalálhatóak lokális állományai (pl. Villányi-hegység, Mecsek, Gemenc környéke, Zselic, Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék, Budai-hegység, Pilis, Mezőföld, Békés, Szolnok, Debrecen, Tisza-tó).

Életmódja[szerkesztés]

Száraz, meleg, magas növényzetű rétek, bozótosok, erdőszélek lakója. Növényevő, füvek és lágyszárú növények leveleivel táplálkozik.

Kifejlett egyedeivel júliustól novemberig találkozhatunk. A hím gyakran a párzás után hosszabb ideig a nőstényre kapaszkodva marad. Áttelelő petéiből júniusban kelnek ki a lárvák, amelyek hatszor vedlenek. Délen vagy enyhébb teleken az imágók is áttelelhetnek.

Magyarországon nem védett.