Királydrongó
| Királydrongó | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Dicrurus macrocercus Vieillot, 1817 | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Királydrongó témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Királydrongó témájú médiaállományokat és Királydrongó témájú kategóriát.
|
A királydrongó (Dicrurus macrocercus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a drongófélék (Dicruridae) családjába tartozó faj.[1]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt Louis Pierre Vieillot francia ornitológus írta le 1817-ben.[2] Egyes szervezetek az Edolius nembe sorolják Edolius macrocercus néven.[3] Régebben a szuahéli drongó (Dicrurus adsimilis) alfajaként sorolták be Dicrurus adsimilis macrocercus néven.
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Dicrurus macrocercus albirictus (Hodgson, 1836)
- Dicrurus macrocercus cathoecus Swinhoe, 1871
- Dicrurus macrocercus harterti E. C. S. Baker, 1918
- Dicrurus macrocercus javanus Kloss, 1921
- Dicrurus macrocercus macrocercus Vieillot, 1817
- Dicrurus macrocercus minor Blyth, 1850
- Dicrurus macrocercus thai Kloss, 1921
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ázsia déli és délkelet részén, Afganisztán, Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Irán, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Szingapúr, Srí Lanka, Tajvan, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi füves puszták, cserjések és szavannák, valamint másodlagos erdők, szántőföldek és városi régiók.[4]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 31 centiméter, testtömege 41–60 gramm.[5]
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Tápláléka rovarokból áll.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ismeretlen. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2026. június 4.
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2026. június 4.
- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2026. június 4.
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2026. június 4.
- ↑ "Oiseaux.net". Hozzáférés: 2026. június 3.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2026. június 4.
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve

