Kepes Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kepes Gyula
Portréja a Vasárnapi Ujságban (1874)
Portréja a Vasárnapi Ujságban (1874)
Született1847. december 7.[1][2][3]
Vári
Elhunyt1924. október 5. (76 évesen)[4]
Budapest[5]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaorvos
KitüntetéseiMunkács díszpolgára (1875)
SírhelyeFarkasréti izraelita temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Kepes Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kepes Gyula (Vári, 1847. december 7.Budapest, 1924. október 5.)[6][7] orvos, az osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyetlen magyar tagja.

Tanulmányai[szerkesztés]

Apja földbirtokos volt, a fiatal Kepes Gyula Ungváron és Budapesten tanult, majd beiratkozott a bécsi orvosi egyetemre. 1870. augusztus 3-án avatták orvosdoktorrá. A bécsi Rudolf-kórházban kezdett dolgozni Drasche és Weine professzorok mellett.

Az expedíció szervezése[szerkesztés]

Amikor 1872-ben Bécsben szervezni kezdték az osztrák-magyar északi-sarki expedíciót, a Rudolf-kórház egyik professzora – Drasche – Kepes Gyulát ajánlotta a vállalkozás orvosának. Az expedíció legénysége 24 tagból állt, ő volt közülük az egyetlen magyar. Az expedíció megszervezésében szervesen részt vett, megvizsgálta a kijelölt személyek fizikai-egészségügyi állapotát, az expedíció élelmét az akkori orvosi ismereteknek megfelelően összeállította. Az ő tanácsának is köszönhető, hogy nagy mennyiségű tokaji aszút és citromlevet vittek magukkal, hogy a skorbutot elkerüljék. A két italt keverve, fagyottan fogyasztották.

1872-ben Bréma városából indultak el észak felé a Tegetthoff gőzössel, amikor a norvégiai Tromsø-ben kikötöttek, a tanácsára a készleteket további vitamindús élelemmel egészítették ki – Skandináviában honos szederfajta (Sarki szeder) tartósított gyümölcséből vásároltak nagyobb mennyiséget.

Munkája az expedíció alatt[szerkesztés]

Kepes Gyula a jég fogságában – Julius von Payer metszete (1874)

Az utazás alatt jórészt neki volt köszönhető, hogy a nagy nélkülözések ellenére csupán a legénység egyetlen tagja halt meg. Kepes feladatai ellátása mellett rendszeresen végzett növény- és állatgyűjtést, de amikor a hajót el kellett hagyniuk, a gyűjtemény ott maradt és elpusztult. Tromsøbe visszaérkezve elsőként értesítette a magyarországi sajtót az expedíció sikeréről. Hazatérése után törzsorvossá léptették elő, a Vaskorona-rend III. fokozatával tüntették ki, több város, köztük 1875-ben Munkács díszpolgárává avatták,[8] több tudományos egyesület választotta tiszteletbeli tagjává. 1882-ben másodosztályú, 1895-ben pedig első osztályú honvéd-főtörzsorvossá nevezték ki. Különböző helyőrségeknél szolgált, majd 1904-ben megbízták a Honvédelmi Minisztérium egészségügyi osztályának vezetésével. 1924. október 26-án halt meg Budapesten.

Írása[szerkesztés]

  • Eredeti levél az északi-sarki expedícióról. Tromsø, 1872. júl. 13. (Vasárnapi Ujság, 1872, 31.)

Érdekesség[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/07732.htm, Kepes Gyula, 2017. október 9.
  2. Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. május 30.)
  3. Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  4. FamilySearch (angol nyelven)
  5. Catalog of the German National Library (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 10.)
  6. Halotti bejegyzése a Budapest I. kerületi polgári halotti akv. 1747/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  7. Meghalt Kepes Gyula (1924. október 7.) Budapesti Hírlap, 44. évfolyam, 210. szám, 7. oldal
  8. Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch

Irodalom[szerkesztés]

  • Magyar utazók lexikona. Szerk. Balázs Dénes. Budapest: Panoráma. 1993. ISBN 963-243-344-0
  • Csillag István: Egy magyar az Északi-sarkon. (Népszabadság, 43. 1985. 275. 11.)
  • Nemerkényi Antal: Koszorúzás és megemlékezés dr. Kepes Gyula sírjánál. (Földrajzi Közlemények, 122. 1998. 1-2. 75-76.)
  • Szállási Árpád: A fagyvilág magyar orvosvándora. (Orvosi hetilap, 125. 1984. 14. 835-837.)
  • Szállási Árpád: Kepes Gyula, az Arktisz magyar orvosvándora. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1985. 1. 51-54.)
  • Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева.  – Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. – 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Magyarok a Föld körül Kossuth Kiadó, 2014 ISSN 2064-8790 27–31. oldal