Kenyérpirító

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Modern kenyérpirító

A kenyérpirító elektromos háztartási készülék, melyet a szeletelt kenyér megpirítására használnak. A háztartásokból ismert rekeszes pirító mellett ide tartoznak az erre a célra készített pirítós-sütők, és a vendéglátásban használt futószalagos, nagykonyhai pirítók.

Az elektromos kenyérpirítót már a 19. században feltalálták; mai kialakítását és funkcióját az 1920-as években nyerte el.

Típusai, működése[szerkesztés]

A pirítók sugárzó hő segítségével melegítik fel és pirítják meg a kenyeret. A modern elektromos pirítók legtöbbje nikkel-króm ötvözetből készült fűtőszálakat használ; ezek nagy hőfelvevésre képesek, és nem rozsdásodnak.[1]

Rekeszes pirítók[szerkesztés]

Kettő, négy, vagy akár több függőleges rekesze van, melyekbe a kenyérszeleteket helyezik. A pirítási fokozatot egy időzítő vagy termosztát segítségével lehet beállítani. A készülék oldalán található kar lenyomásával a szeleteket tartó tálcák leereszkednek, és működésbe jönnek a fűtőszálak. Adott idő elteltével az áramellátás megszűnik, a tálcák pedig felugranak.[2]

A burkolat készülhet műanyagból, fémből, inoxból, vagy nemesacélból. Egyes készülékek kivehető morzsatálcával rendelkeznek, ami megkönnyíti a tisztítást. A kenyérpirítóknak kiegészítő funkcióik is lehetnek, például felolvasztás, egyoldali pirítás (bagel), vagy újramelegítés.[1] Teljesítményük jellemzően 800–1500 watt.[3]

Sütők[szerkesztés]

Az elektromos sütő drágább az egyszerű kenyérpirítónál; előnye, hogy a kenyeret vízszintes helyzetben pirítja (így a megkent, megrakott kenyeret, szendvicset is lehet pirítani), és egyéb ételek melegítésére, grillezésére is felhasználható.[4]

Szalagos pirítók[szerkesztés]

Az ipari, futószalagos kenyérpirítókat a vendéglátásban (éttermek, szállodák) használják, ahol rövid időn belül nagy mennyiségű, friss pirítóst kell felszolgálni. A kenyérszeleteket (vagy zsemléket, kifliket) egy futószalagra helyezik, mely fűtőelemek között halad át. Teljesítményük jellemzően 250–1800 szelet/óra.[5]

Története[szerkesztés]

A kenyeret már az ókorban is megpirították, hogy növeljék eltarthatóságát. A régi emberek nyílt tűz fölött pirították a kenyeret, villára tűzve vagy fémrácsra helyezve. A 19. század elején külön erre a célra kifejlesztett szerszámok is megjelentek.[6]

Az első elektromos kenyérpirítót (Eclipse) Alan MacMasters skót tudós készítette 1893-ban, azonban nem lett sikeres: a technika kiforratlan volt, az áramszolgáltatás nem volt elterjedt, a megolvadó vas fűtőszálak pedig nem egyszer lakástüzet okoztak.[7] Az első kereskedelmileg sikeres pirítót a General Electric készítette 1909-ben. Ezután egymást követték az újítások: 1913-ban olyan készüléket fejlesztettek ki, mely a kenyér mindkét oldalát megsütötte, 1919-ben megjelent az időzítéses, az 1920-as években pedig a maihoz hasonló rekeszes kenyérpirító.[6][8]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Hogyan válasszunk kenyérpirítót?. digitalko.hu, 2018. május 4. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  2. How Toasters and Toaster Ovens Work. appliance.net, 2008. február 2. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  3. How Much Energy Do My Toaster & Toaster Oven Use?. First Choice Power, 2019. március 5. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  4. Toaster Oven vs. Regular Toaster. Cooking Indoor. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  5. Toaster Oven vs. Regular Toaster. FERmag, 2018. június 1. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  6. a b The History of Making Toast. Hagley, 2017. június 19. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  7. The electric toaster. The Scotsman, 2014. január 7. (Hozzáférés: 2019. május 29.)
  8. The History of Toasters, From Roman Times to Today. Thought Co, 2019. május 4. (Hozzáférés: 2019. május 29.)