Római tál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Römertopf

A római tál vagy római fazék (németül Römertopf) egy főzésre is alkalmas agyagedény többnyire agyagfödővel.

Története[szerkesztés]

Brojlercsirke sóágyon

A római tál kiégetett, agyagból készült edény, általában ugyanabból az anyagból készült fedéllel. Az ételt sütőben készítik. Főként az 1970-es és 1980-as években vált népszerűvé a német konyhában. Általános használt neve a Römertopf Keramik gyártó bejegyzett védjegye. Gyártása 1967-ben kezdődött; feltalálója azt mondta, hogy olaszországi utazása során vette az ötletet, amikor arra gondolt, hogy a rómaiak hogyan készíthették el ételeiket.[1] Az őskori vadászok is agyagrétegbe burkolták zsákmányukat, hogy aztán hamuban vagy nyílt tűzön megfőzzék. A rómaiak tökéletesítették az étel párolását saját lében, amikor előnyben részesítették az agyagedényeket a vasedényekkel szemben.

Észak-Afrika népei ma is készítenek ételeket hegyes tetejű ta(d)zsinban, amelyet Japánban is használnak, hasonlóan a fedél nélküli svájci caquelonhoz. Húsétkeket, gyakran hüvelyesekkel, évszázadok óta főznek agyagfazékban számos kultúrában: pl. a Balkán-félszigeten, a gyuvecset az azonos nevű edényben, a kínai saguót, a spanyol frijoles de la ollát (bab agyagedényben), a török birkapörköltöt, a kuzu güveç-et, vagy Itáliában mindenféle húsos fogást a (nyitott) pirofila di terracottában.

Kenyértárolónak használva, a pékáru benne sokáig friss marad. Különösen alkalmas még pl. teljes kiőrlésű lisztből készülő kenyér sütésére, ui. a jó hőtárolás miatt tésztája nem esik össze, magas és laza marad.

A római tál alkalmas mikrohullámú sütőben való használatra, és mosogatógépben is tisztítható.[2] A gyártó azt javasolja, hogy időnként ecetes vízzel főzzük ki.

Az agyagedény előnyei[szerkesztés]

  • A főzés minimális folyadék hozzáadásával történik. Az íz, a szaft, az aroma és a tápanyagok szinte teljesen megmaradnak.
  • A főzés szinte minden ilyen edényben elvégezhető zsiradék hozzáadása nélkül.
  • A fedő védi a sütőt a kifröccsenő szennyeződések ellen, semmi sem éghet oda, és nem forrhat fel.
  • Ha az étel túl sokáig a kemencében marad, gyakorlatilag annak sincs negatív hatása, mivel az edény nedvességtartalma miatt megakadályozza az étel kiszáradást.
  • A hús porhanyósabbá válik, mint más típusú edényben.
  • Nincs, vagy minimális szag van a konyhában.
  • A tűzhely és a konyha nem szennyeződik.
  • Jobb a hőeloszlás, mint a fémedényeknél.
  • A hőt hosszabb ideig tárolják, mint a fémedények.

Az agyagedény hátrányai[szerkesztés]

  • A római edény azonnal használatra kész, ha felhasználás előtt legalább 10-20 percig vízbe áztatjuk, hogy gőzfőzőként is működjön. A hosszabb ideje használatban lévő római edények belső részén általában patina alakul ki. Ennek eredményeként már nem érdemes az edényt felhasználása előtt beáztatni, mivel anyaga már alig tud vizet felszívni.
  • A római edény érzékenyebb a hirtelen hőváltozásra, mint a fémedények, ezért soha ne tegyük be forró kemencébe, vagy forrón hideg folyadékkal ne öntsük le, mivel a kerámia a hőmérsékleti sokk miatt összetörhet. Ugyanebből az okból a forró római edényt soha ne helyezzük hideg vagy nedves felületre, hanem csak fára, parafára, száraz konyharuhára vagy más szigetelő felületre.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. swr.online: Kultiger Küchen-Klassiker feiert Jubiläum: Der Römertopf wird fünfzig. Landesschau Rheinland-Pfalz – Gut zu wissen. (Hozzáférés: 2017. november 30.)
  2. FAQ: roemertopf.de (Hozzáférés: 2013. december 24.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Römertopf című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.