Kenéz Ernő (operaénekes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kenéz Ernő
Született 1922. december 24.
Hódmezővásárhely
Elhunyt 1998. február 1. (75 évesen)
Hódmezővásárhely
Állampolgársága
Házastársa Zakar Zsuzsa
Chiovini Márta
Kenéz Heka Etelka
Foglalkozása
Iskolái

A Wikimédia Commons tartalmaz Kenéz Ernő témájú médiaállományokat.
Kenéz Ernő domborműve egykori alma matere, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium falán, amelyet az özvegye, Kenéz Heka Etelka adományozott az iskolának.

Kenéz Ernő (Hódmezővásárhely, 1922. december 24.Hódmezővásárhely, 1998. február 1.) magyar opera- és operetténekes (tenor). Számos operai lírai és spinto főszerep mellett gyakran fellépett operettekben is.

Második felesége Chiovini Márta hangversenymester, hegedűművész volt, Bécsbe emigrálása után Heka Etelka írónőt vette feleségül.

Élete[1][szerkesztés]

Az általános iskolát a sóshalmi tanyasi iskolában végezte, a középiskolát az orosházi mezőgazdasági középiskolában kezdte el, de a hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Szegeden a Gyógyszerészeti Karon szerzett diplomát, és utána Röszkén helyezkedett el gyógyszerészként. 1947-ben a szegedi Állami Konzervatóriumban tanult Luigi Renzi tanítványaként. Első feleségétől, Zakar Zsuzsától, akitől két gyermeke született, elvált, és ezután 1950-ben Paulusz Elemér szegedi karmester karolta fel.

1952-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház. Szeptember 19-én debütált a Pillangókisasszony Pinkertonjaként. Az 1962–63 évadban megvált tőle az intézmény, utoljára június 29-én egy másik Puccini-opera, a Turandot Altoum császáraként lépett fel. Ez év őszétől 1965-ig a kecskeméti Katona József Színház, majd az Állami Déryné Színház tagja lett.

Az 1956-ban készült Gábor diák c. magyar filmben Zenthe Ferenc énekhangja volt.

1971-ben engedéllyel Bécsbe költözött, ahol utolsó feleségével, Kenéz Heka Etelkával egy éttermet vezettek, de röviddel halála előtt hazatért szülővárosába, Hódmezővásárhelyre.

Emlékét három dombormű is őrzi szülővárosában. Özvegye adományozott egyet egykori középiskolájának, 1998. december 19-én utolsó lakhelyén, a Szeremlei Sámuel utca 11. kapuja mellett az ugyancsak vásárhelyi szobrász, Návai Sándor alkotását leplezték le (az épület udvarán emlékszobája is van)[2], 2013. október 3-án a Vásárhelyi Őszi Hetek kezdeteként a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ helyi hírességeket bemutató panteonjában három muzsikus domborművét, Antal Imre zongoraművészét, Ilosfalvy Róbert tenoristáét és a szintén Heka Etelka adományozta Kenézét, Lantos Györgyi alkotását avatták fel.[3]

A pályatárs Erdész Zsuzsa így emlékezett rá:

Kenéz Ernő nagyon jó modorú, kedves, intrikamentes kolléga volt. Megjelenése kifogástalan, mondhatni szép ember volt, és ez nagy szerepek megjelenítésére predesztinálta. Hangja kellemes lírai tenor jelleggel bírt, de hősi szerepek eléneklésére kényszerítették, és ez káros hatással volt a hangjára. Jó modora miatt nem tudott harcolni, így gyorsan ívelő karrierje félbeszakadt. Ezen a pályán nemcsak tehetségesnek, erőszakosnak is kell lenni. Sajnos, ő ezzel nem rendelkezett.

Színházi szerepei[szerkesztés]

Filmszerepek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Béres, Dezső: Kenéz Ernő (magyar nyelven). Hódmezővásárhelyi cikk katalógus. (Hozzáférés: 2016. március 3.)
  2. Az emléktábla adatlapja a Köztérképen
  3. A dombormű adatlapja a Köztérképen

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]