Kassai Királyi Jogakadémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kassai Királyi Jogakadémia

Alapítva1777
Bezárva1922
Hely
, Kassa
Típus
  • egyetem
  • felsőoktatási intézmény
Elhelyezkedése
Kassai Királyi Jogakadémia (Szlovákia)
Kassai Királyi Jogakadémia
Kassai Királyi Jogakadémia
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 43′ 15″, k. h. 21° 15′ 28″Koordináták: é. sz. 48° 43′ 15″, k. h. 21° 15′ 28″
Térkép

Kassai Királyi Jogakadémia felsőfokú oktatási intézmény volt Magyarországon 1777–1922 között.

Története[szerkesztés]

1777-ben a Ratio Educationis a jezsuiták egyetemét Kassán jogi akadémiává változtatta. A teológiai kart megszüntették, a kétéves bölcsészet mellé jogi tanfolyamokat szerveztek.

Az 1850/1851. tanévben a bölcsészeti két osztályt, mint a 7. és 8. gimnáziumi osztályokat, a gimnázium kiegészítő részéül rendelték. Az akadémián csak a jogi kar maradt, melyet 1859-ben Ischlben kelt szervezési nyílt parancs alapján három tanfolyamra osztott jogi tanintézetté bővítettek ki. Az 1860. évi októberi diploma ismét szabályozott az oktatásügy szervezeten, melyet a helyreállított magyar királyi helytartótanács 1861. október 23-án tartott tanácsülésének rendelete változtatta meg. 1874. május 19-én a vallás és közoktatásügyi magyar királyi minisztérium újabb változtatást eszközölt a következő tanévtől. Ezen utóbbi átszervezéstől kezdve megindult az akadémia lassú leépülése.

Az intézeti könyvtár az 1859. év végén a 20 000 kötetet is meghaladta.

A joghallgatók száma az 1893/1894. tanévben 75 volt. Az intézmény az 1893/1894-es tanév végéig a jezsuiták épületének déli részében volt.

1921. augusztus 20-án megjelent 276/1921. számú csehszlovák kormányrendelet a Pozsonyi Királyi Jogakadémia bezáratása mellett elrendelte a kassai jogakadémia bezárását, 1922. július 31. napjával.

Neves személyek[szerkesztés]

Igazgatók[szerkesztés]

  • Klekner Alajos (1836–1920) 1863-tól a jogakadémia tanára, 1884-től igazgató 1904-es nyugdíjazásáig.
  • Zorn Vilmos (1847–1924) jogi doktor, jogakadémiai igazgató.

Oktatók[szerkesztés]

  • Baintner Hugó (1851–1925) jogakadémiai tanár.
  • Baintner János (1815–1881) magyar jogász, egyetemi tanár.
  • Beke Farkas (?–1838) jogász, ügyvéd és akadémiai tanár.
  • Bernolák Nándor (1880–1951) magyar jogász, politikus, miniszter, egyetemi tanár.
  • Blanár Béla (1866–1932) történész, politikus, szakíró, tartományi képviselő.
  • Bokrányi János (1813–1869) jogtudós, királyi tanácsos és akadémiai jogtanár.
  • Degen Gusztáv (1834–1903) jogakadémiai tanár, politikus, jogi író.
  • Esterházy Sándor (1869–1907) jogtanár.
  • Ferdinandy Gyula (1873-1960) politikus, jogász, igazságügyminiszter, később pedig belügyminiszter.
  • Flórián Károly (1878-1941) jogász, útleírások szerzője.
  • Grosschmid Géza (1872-1934) ügyvéd, politikus.
  • Hoffmann Pál (1830–1907) magyar jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja.
  • Katona Mór (1845–1927) jogi doktor, jogakadémiai tanár.
  • Kolbay Mátyás (1795–?) 1827-től statisztika és bányajog tanár, 1843-ban a pozsonyi jogakadémiához helyezték át történelem és statisztika tanárnak.
  • Franz Krones (1835–1902) osztrák történetíró, marchlandi lovag, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
  • Mariska Vilmos (1844–1912) jogi doktor, egyetemi tanár.
  • Navratil Ákos (1875–1952) közgazdász, jogtudós, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.
  • Oberschall Pál (1871–1934) jogi doktor, pozsonyi királyi akadémiai jogtanár.
  • Ráth Zoltán (1863–1902) közgazdász, statisztikus, jog- és államtudományi doktor, jogakadémiai tanár, címzetes egyetemi rendkívüli tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
  • Takács Menyhért (1861–1933) bölcseleti doktor, jászói premontrei prépost.
  • Vida József (1833–1876) jogi doktor, jogakadémiai tanár, költő.

Diákok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]