Flórián Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Flórián Károly (Eperjes, 1878. január 26. - Kassa, 1941. augusztus 15.) jogász, útleírások szerzője.

Élete[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd 1900-ban a Kolozsvári Egyetemen szerzett jogi doktori oklevelet. 1901–1914 között az eperjesi Jogi Akadémia tanára volt, 1914-ben a Berlini Egyetemen is előadott.

Az első világháborúban orosz hadifogságba került. Megtanult oroszul és a Harkovi Egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1918-ban visszatért Magyarországra és a Kassai Jogakadémia tanára lett. 1922-ben az akadémia bezárását követően nyugdíjba vonult és hazatért Eperjesre.

1924–1928 között Eperjes polgármestere lett. A Magyarországi Kárpát Egyesület eperjesi osztályának választmányi tagja volt, 1936–1939 között a Karpathenverein alelnöki tisztét is betöltötte. Egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak. Hamvait Kassáról Eperjesre szállították és ott temették el.

Művei[szerkesztés]

  • 1901 Szocializmus és magántulajdon
  • 1903 A törvényhatóságok és az önkéntes adófizetés ex-lex-ben
  • 1904 A tiroli hegyek között
  • 1904 Három nap a Magas-Tátrában
  • 1904 Az adománygyűjtés a magyar közigazgatási jogban
  • 1905 Barangolások a Magas-Tátrában
  • 1905 A magyar– horvát pénzügyi egyezmény
  • 1912 Az adóreform

Irodalom[szerkesztés]