Klekner Alajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Klekner Alajos
Született1836. június 1.
Sajóréde
Elhunyt1920 (83-84 évesen)
Nyíregyháza
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogász
IskoláiPesti Királyi Tudományegyetem (–1860)
SablonWikidataSegítség
Olaszhoni utazásunk emléke című művének fedlapja

Dernői Klekner Alajos, Klekner Alajos Nikodém Antal (Aloysius Nicodemus Antonius) (Rédova, 1836. június 1. – Nyíregyháza, 1920. vége) jogász, jogakadémiai igazgató, műfordító.

Élete[szerkesztés]

Klekner János és Belitzky Mária fiaként született a Gömör vármegyei Rédován (ma Sajóréde), 1836. június 5-én keresztelték Dobsinán.[1]

Iskoláit a rozsnyói és kassai premontreieknél végezte 1853-ig, majd fél évig a bécsi Pázmáneumban tanult teológiát. 1855–1856-ban gróf Andrássy Dénes krasznahorkaváraljai uradalmában igazgatósági írnok volt. Innen került Pestre, ahol 1856-tól 1860-ig jogot hallgatott, 1860. augusztus 14-én abszolutóriumot kapott és gyakornokká nevezték ki az akkori budapesti császári és királyi törvényszékhez; október 1-jén ugyanott auscultans lett. Ezen állásából 1861 áprilisában felmentették, s behívták az időközben életbe léptetett királyi táblához. 1862 májusában megszerezte a közügyvédi, júliusban pedig a váltóügyvédi oklevelet. 1863 januárjában a Pesti Királyi Tudományegyetemen jogtudományi doktorrá avatták és kinevezték a kassai jogakadémiára segédnek. 1864-ben rendkívüli és 1868. október 1-től rendes tanári megbízatást kapott. 1884. augusztus 7-től a Kassai Királyi Jogakadémia igazgatója volt, amely tisztséget 1904-ben történt nyugdíjazásáig töltötte be. Tagja volt Kassa város törvényhatósági bizottságának és választmányi tagja több egyesületnek.[2]

1902. október 13-án a király dernői előnévvel nemességet adományozott neki,[3] míg nyugdíjba vonulásakor a Vaskorona-rend III. osztályú keresztjével tüntette ki.[forrás?]

Még nyolcvanas éveiben is ruganyosan, frissen járt, teljesen birtokában szellemi képességeinek.[forrás?] 1920-ban, 84 éves korában hunyt el Nyíregyházán.

Munkássága[szerkesztés]

Számos szakmai cikket írt különböző lapokba, 1870–1872 között munkatársa volt a Kaschauer Zeitungnak, majd szerkesztője az Abaúj-kassai Közlönynek is. Szerkesztőként megjelenik a neve az 1875–1879 között működő Kassa és Vidéke című politikai hetilap és a kassai jog és államtudományi kar évkönyveinek a szerkesztőjeként is.[4] Emellett számos művet, elsősorban színművet fordított franciából,[forrás?] németül írt és fordított.

Művei[szerkesztés]

  • Az erdőtörvény (1879. évi XXXI. törvénycikk) magyarázata. Budapest, 1881.
  • Adalék a lélek életrendjéhez. B. Feuchtersleben Ernő 32. német kiadása után ford. Budapest, 1882. (Olcsó Könyvtár 145. és 354–356. sz. 1897-ben).
  • Olaszhoni utazásunk emléke. Kassa, 1887. (Előbb az Abauj-Kassai Közlönyben.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dobsinai r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1836. év
  2. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899.  
  3. Magyar nemesi almanach. Az 1867—1909-ben magyar nemességre, bárói, grófi és herczegi méltóságra emelt családok. Szerk. Kempelen Béla. Budapest: Pátria. 1910. 73. o.  
  4. Komoróczy Miklós: Klekner Alajos. In Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Apollo. 1903.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]