Oberschall Pál
| Oberschall Pál | |
 | |
| Született | 1871. május 11.[1][2] Rózsahegy |
| Elhunyt | 1934. október 13. (63 évesen)[1][2] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | egyetemi oktató |
| Tisztsége | egyetemi tanár |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oberschall Pál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Oberschall Pál (Liptó-Rózsahegy, 1871. május 11. – Budapest, Ferencváros, 1934. október 13.)[3] jogi doktor, Pozsonyi Királyi Jogakadémia jogtanára.
Élete[szerkesztés]
Oberschall Adolf és Andaházy Máriának fia. Tanulmányait Kolozsvárt végezte, ahol mint az ifjúság vezetője egyik kezdeményezője volt az országos diákszövetség megalapításának és a román ifjúság memorandumára adott válasziratnak. Az egyetem 1890-ben A házassági vagyonjogi rendszerek főbb válfajainak méltatása, 1891-ben A munkásbiztosítás kérdésének kifejtése, 1892-ben Az összkormányzati rendszer főbb elvei című pályamunkáit pályadíjjal tüntette ki. Közszolgálatát 1893-ban kezdte meg a rózsahegyi királyi törvényszéknél; 1896-ban tanácsjegyző lett a pozsonyi királyi ítélőtáblánál, 1897-ben albíró a pozsonyi királyi járásbiróságnál; 1899-ben a Pozsonyi Királyi Jogakadémia büntetőjogi, bűnvádi eljárási és jogbölcseleti tanszékre rendkívüli tanárnak nevezték ki. 1901-ben a kolozsvári egyetemen a büntetőjogból és bűnvádi eljárásból magántanárnak habilitálták és ugyanez évben a pozsonyi királyi akadémián rendes jogtanárrá lépett elő. Számos külföldi tanulmányutat tett, részt vett a párizsi nemzetközi jogi kongresszuson; 1903-ban Rómában volt jelen a nemzetközi történeti kongresszuson. Halálát húgyvérűség okozta.
Több külföldi tudományos társaság tagjává választotta. 1914-től a kassai jogakadémián tanított, majd az első világháborút követően a fegyverszüneti bizottság tagja és az Országos Közművelődési Tanács tagja volt. A jogi irodalom és a büntetőjogi kodifikáció terén kifejtett munkássága jelentős.
Művei[szerkesztés]
- A tisztességtelen versenyről. Budapest, 1893
- A visszaesésről. Büntetőjogi tanulmány. Pozsony, 1900. (Ism. Magyar Nemzet 1900. 25. szám. Budapesti Hirlap 1901. 27. sz.)
- Jog- és állambölcseleti jegyzetek. O. P. előadásai után jegyezték Stampfel Frigyes és Aixinger László. Kézirat gyanánt. Pozsony, 1902
- Védőbeszéd Rusznyák János elleni bűnügyben. Budapest, 1903
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.)
- ↑ a b Osztrák Életrajzi Lexikon 1815-1950 (német nyelven). Osztrák Tudományos Akadémia
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 2573/1934. folyószáma alatt.
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IX. (Mircse–Oszvaldt). Budapest: Hornyánszky. 1903.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk[szerkesztés]
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
- Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941
- Mészáros András: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona. [Pozsony], Kalligram, 2003
- Révai új lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
