Kassák Lajos-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kassák Lajos arcképe

A Kassák Lajos–díj (röviden: Kassák-díj) a Magyar Műhely című, egykor párizsi székhelyű emigrációs irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat,[1] valamint Kassák Lajosné és Schöffer Miklós által létrehozott irodalmi díj. Azoknak a Kassák Lajos emberi magatartása és művészi hitvallása szellemében dolgozó, sokat ígérő, tehetséges fiatal, vagy méltánytalanul mellőzött idősebb alkotóknak ítélték oda, akik az irodalomban vagy a képzőművészetben kimagasló eredményt mutattak fel. A hazai irodalmi díjak alternatíváját jelentő díj odaítélésekor a bíráló bizottság elsősorban a művészi értéket vette figyelembe.[2] Az 1970-es évek elejétől az 1980-as évek végéig a legtekintélyesebb magyar avantgárd művészeti díjnak számított.

Elnyerhette:

  • Irodalomban: az a bárhol élő magyar anyanyelvű író, költő, kritikus vagy műfordító, kinek munkaterülete a modern magyar irodalom, illetve bárhol élő, idegen anyanyelvű fordító, kritikus, aki modern magyar műveket fordít vagy a modern magyar irodalom valamelyik területével foglalkozik.
  • Képzőművészetben: az a Magyarországon élő fiatal művész vagy esztéta, aki a modern művészettel foglalkozik, vagy olyan idegen nyelvű kritikus, aki a modern magyar képzőművészettel foglalkozik.[3]

Első alkalommal – 1971-re is visszamenőleg – 1972 júniusában került átadásra a Magyar Műhely alapításának 10. évfordulóján. Az 1971 novemberében Párizsban bejegyzett Kassák Lajos Alapítvány alaptőkéjének kamataiból finanszírozott díjjal kötet megjelentetése, párizsi ösztöndíj, illetve eleinte pénzjutalom, később egy műalkotás adományozása járt.[4] A rendszerváltást követően az 1990-es évek közepén a díj megszűnt, mivel elvesztette alternatívát jelentő szerepét.[5]

Kitüntetettek[szerkesztés]

Év Díjazott
1971 Bakucz József költő
1971 Szentjóby Tamás költő
1972 Jovánovics György szobrász
1972 Oravecz Imre költő
1973 Philippe Dôme műfordító[6]
1974 Erdély Miklós író
1974 Tandori Dezső költő
1975 Harasztÿ István szobrász
1976 Nagy Károly szociológus
1977 Beke László művészettörténész
1978 Bujdosó Alpár író
1979 Új Zenei Stúdió (Jeney Zoltán, Sáry László, Vidovszky László, Wilheim András)
1980 Sipos Gyula kritikus[7]
1981 Molnár Gergely író
1982 Hegyi Lóránd művészettörténész
1983 Baránszky László költő
1983 Galántai György képzőművész
1984 Molnár Miklós író
1984 Székely Ákos író
1985 Megyik János szobrász
1986 Szkárosi Endre író
1987 Petőcz András író
1988 Maurer Dóra képzőművész
1989 Szombathy Bálint író
1990 Cselényi László költő
1991 Ladik Katalin költő
1992 Molnár Katalin költő
1993 Juhász R. József költő, performer
1994 Kelényi Béla költő
1995 Vass Tibor költő, képzőművész

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 1989-ben a folyóirat szerkesztői hazatelepítették a lapot, így az a 75. számtól kezdve Budapesten is megjelenik.
  2. Nagy Pál író. Kassák Lajos-díj (Katalizátor Díj 2011 alternatív díjak 3.) (videó-interjú). Budapest: tranzit.hu. A jelenet helye a filmen: 0:14. (Hozzáférés ideje: 2011-12-31.)[halott link]
  3. Kassák-díj. Magyar Műhely. ELTE BTK, 1997. augusztus 18. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  4. Borbándi Gyula. Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia (pdf), Hága, Hollandia: Mikes International (2006). ISBN 978-90-8501-095-1. Hozzáférés ideje: 2011. december 31. 
  5. Nagy Pál író. Kassák Lajos-díj (Katalizátor Díj 2011 alternatív díjak 3.) (videó-interjú). Budapest: tranzit.hu. A jelenet helye a filmen: 2:26. (Hozzáférés ideje: 2011-12-31.)[halott link]
  6. A Magyar Műhely d’atelier című, francia nyelvű avantgarde testvérlapjának társszerkesztője, Nagy Pállal és Papp Tiborral együtt.
  7. Albert Pál írói néven. Forrás: Borbándi id. mű.