Karragén

A karragén egy a tengeri hínárból (a vörösmoszatok törzsébe tartozó tengeri növény), előállított, lineáris kéntartalmú poliszacharid-család. Nevét az Írország partjai mentén élő tengeri hínárról (Chondrus crispus) kapta, melyet már évszázadok óta sűrítő és zselésítő élelmiszer-adalékanyagként, étkezési célokra (E407) használnak.

Tulajdonságok

A karragénok nagy, helikális szerkezetüknek köszönhetően hajlékony molekulák, melyek szobahőmérsékleten gélként viselkednek. Az élelmiszeriparban térfogatnövelőként, stabilizálószerként alkalmazzák. Nem-newtoni tulajdonságokkal rendelkeznek: a felülettel párhuzamos, vagy tangenciális nyomás hatására viszkozitásuk növekszik, az erőhatás megszűnése után ez visszaáll.

A kereskedelemben három fő karragénfajta kapható:

• Kappa – erős, merev gél (a Kappaphycus cottoniiból állítják elő)
• Iota – puha gél (a Eucheuma spinosumból állítják elő)
• Lambda – víz helyett fehérjékkel lép kapcsolatba, tejtermékek térfogatnövelésére alkalmazzák (a Gigartinaból állítják elő)

Sok vörösmoszatfaj élete során más fázisában másfajta karragént termel. Például a Gigartina család egyedei gametofiton nemzedékük során kappa karragéneket termelnek, míg sporofiton nemzedékük alatt lamdba karragéneket állítanak elő.

Meleg vízben mind a három fajta karragén oldható, de hideg vízben csak a lambda (és a másik két fajtának nátriummal alkotott sói) oldható.

Legnagyobb előállítója a Fülöp-szigetek, ahol a Föld karragén-szükségletének 80%-át termelik. A Kappaphycus alvarezii, a K.striatum és az Eucheuma denticulatum fajokat a tenger felszínén, 2 méteres mélységben termesztik. A betakarítás 3 hónap után történik, amikor mindegyik növény körülbelül egy kilogrammot nyom. Ezt szárítás, és mosás követi, majd forró alkáli oldattal (pl. 5-8%-os nátrium-hidroxid oldattal) kezelik, végül eltávolítják a cellulózt. A folyamatot követően kiszárítják, megőrlik, majd csomagolják.

Felhasználási területek

• desszertek, jégkrémek, tejtermékek, szószok (gélként, a viszkozitás növelése érdekében)
• sör (egyes káros fehérjék eltávolítására)
• pástétomok és húsételek (térfogat és víztartalom növelése érdekében)
• fogkrém (stabilizálószerként)
• tűzoltókészülékekben (ennek segítségével tapad meg a tűzoltóhab a felületeken)
• samponban és kozmetikai szerek (térfogatnövelő)
• légfrissítők
• cipőtisztító szer (viszkozitás növelése miatt)
• biotechnológia (sejtek és enzimek helyhez kötése miatt)
• gyógyszerekben (kapszulákban, bevonatokban)
• régebben a sovány tej dúsítására is alkalmazták

E407a

Élelmiszerekben E407 néven alkalmazzák. Az E407a jelölés a feldolgozott euchemamoszatból kivont karragént jelöli. A különbség utóbbi magasabb cellulóztartalmában van. A karragén igen nagy mennyiségben történő fogyasztása esetén puffadás léphet fel.

Szexuális síkosítóként

Laboratóriumi vizsgálatok során a karragének gátolták a szexuális úton történő vírusok (HIV, herpesz) terjedését. Néhány kísérletben a herpesz-vírus által használt receptorokat blokkolta, így a HSV-2 nevezetű herpeszfertőzés valószínűsége 85%-kal csökkent.

Egy 2006-ban készült tanulmány szerint a humán papillomavírussal szemben igen hatékony, és előállítása is jóval olcsóbb, mint az eddig használt készítmények.

Néhány szexuális síkosítógél, valamint egyes óvszerek is tartalmaznak karragént. Bár a kísérletek biztatóak, egyes tudósok felhívják a figyelmet arra, hogy nemrég a HIV vírus terjedését megakadályozó cellulóz-szulfát volt egy hasonlóan reményteli anyag, de a kísérleteket sürgősen fel kellett függeszteni, mert úgy találták, hogy megkönnyíti az AIDS terjedését.

Patkányokon végzett klinikai vizsgálatok szerint a karragén gyulladást okoz, ezért használata egészségre ártalmas lehet.

Források

• http://www.food-info.net/uk/e/e407.htm