Kapitalizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kapitalista szócikkből átirányítva)
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többsége magántulajdonban van, amiket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg.

A kapitalista, tőkés gazdaságok meghatározó eleme tőke. E gazdaságok növekedését a tőkefelhalmozódások és a bankok hitelei biztosítják, amelyek a gazdaság megtakarításainak összegyűjtésével fedezik az újabb és újabb befektetéseket.

A kapitalizmus feltételezi a piaci mechanizmus működését, ahol a magántulajdonban lévő termelési tényezőket és a megtermelt javakat a kereslet és a kínálat alakulása szerint cserélik el.

Gazdasagikorforgas.png

Azokat a gazdaságokat, ahol a termelési tényezők jól forgalmazó köre (például az energiatermelés eszközei) állami, más termelési tényezők pedig magántulajdonban vannak, vegyes gazdaságnak is szokták nevezni.

A kapitalista rendszerben már az intellektuális teljesítmények szellemi tulajdona is magántulajdonként viselkedik és a magánhaszon érdekében kisajátítható.

A kapitalizmus marxista kritikája szerint elvileg a munkavállaló – dolgozó, munkás – fizikai ereje is magántulajdonként, piaci tényezőként, azaz áruként vesz részt a gazdasági folyamatban. Azonban ellenértékként nem az elvégzett munka, azaz a munkás által előállított termékhez hozzáadott, azaz a megtermelt érték, hanem egy úgymond' kölcsönösen megállapodott, kialkudott, szerződött – valójában egyoldalú diktátum – vagyis annak értéke alatti, egy látszatszerződésben meghatározott összegű "munkabér" formájában kerül kifizetésre.

A kapitalista termelés lényege az e gazdasági látszat piaci folyamat gerincét adó, a munkát áruba bocsájtó kizsákmányoláson és az abból kipréselt profitban realizálódik a munkás és a tőkés közötti egyenlőtlen partneri viszony során.

Magyarország alkotmánya az alaptörvény, az ország gazdasági rendszerét szociális piacgazdaságként határozza meg és védi a magántulajdont.

A piac a résztvevők közti versenyen alapszik. A résztvevők célja a gazdasági kapcsolatok előnyeinek a megszerzése. Két szélsőséges formája a tökéletes piac (szabad versenyes piac) és a monopólium, a kettő között helyezkedik el az oligopol piac. A tökéletes piacban semmi sem akadályozza újabb termelők és vevők be- vagy kilépését. A szabad versenyes piacon egymáshoz hasonló termékeket állítanak elő. Ebben az esetben a piaci és a technológiai információkhoz is hozzá lehet férni. A monopolpiac zárt, azaz más vállalat nem léphet be, ezért teljesen ellentétes a szabad versennyel. A vállalat dönt a termék áráról és birtokol a termékről minden információt. Az oligopólium jellemzői a szabad verseny és a monopólium között helyezkednek el, jellemzője, hogy az adott piacon néhány, nagyobb szereplő található.

A kifejezés eredete[szerkesztés]

A kapitalizmus szó latin eredetű, a capitalis eredeti jelentése fej. Az ókorban a gazdagságot a magántulajdonban lévő marhák (ami tágabb értelemben hasznot hozó jószágokat, sőt, rabszolgákat is jelentett) fejének számával mérték.

1867-ben a kapitalista jelzőt Karl Marx arra a termelési módra alkalmazta, amelyben „termelőeszközök” magánkézben vannak, Proudhon a kapitalista jelzőt a tőke birtokosaira alkalmazta.

A kapitalizmus elméletei[szerkesztés]

Piaci egyensúly, avagy kereslet és kínálat egymásra találása
  • A közgazdaságtan a kapitalizmust piacgazdaságként értelmezi, és a határszemlélet keretében azt vizsgálja, miként lehet a szűkös termelési tényezőket optimálisan kombinálva növelni a gazdálkodás hasznát.
  • Adam Smith leghíresebb metaforája a „láthatatlan kéz”, az a rendező elv, ami a piacon a kereslet és kínálat, bőség és szűkösség erőinek és ellenerőinek eredményeként beosztja a nemzet erőforrásait.
  • A gazdaságszociológia a kapitalista gazdasági rendszert a társadalom rendszerén belül vizsgálja. A kapitalizmus szociológiai vizsgálatát Max Weber elméletéig vezetik vissza.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Piacgazdaság vs. tervgazdaság. a YouTube-on
  • Fernand Braudel: A kapitalizmus dinamikája; ford. Ábrahám Zoltán, Tóth Gábor; Európa, Bp., 2008 (Mérleg)
  • Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról. Négy tanulmány; Akadémiai, Bp., 2011
  • Joseph Vogl: A kapitalizmus kísértete; ford. Barta Tamás; Typotex, Bp., 2013 (Szokatlan szempontok)
  • Ha-Joon Chang: 23 dolog, amit nem mondtak el a kapitalizmusról; ford. Dankó Zsolt; HVG Könyvek, Bp., 2013
  • Wolfgang Streeck: A kapitalizmus vége. Tanulmányok egy hanyatló rendszerről; ford. Kepes János; Holnap, Bp., 2018
  • A kapitalizmus újratervezése; szerk. Michael Jacobs, Mariana Mazzucato, ford. Felcsuti Péter; Kossuth, Bp., 2018
  • Gilányi Zsolt: Piacgazda(g)ság. Oikonomia vagy khrematistiké?; Akadémiai, Bp., 2021