Ugrás a tartalomhoz

Kallixtusz-kódex

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Codex Calixtinus Szt. Jakab apostolt ábrázoló részlete (fólió 4r)

A Kallixtusz-kódex (latin nevén Codex Calixtinus, Compostellus, vagy Codex Calixtus, köznapi nevén Camino kódex) a 12. században keletkezett pszeudoepigráf (ál-szerzőségű) könyv. A pergamen kódex keletkezését tévesen II. Kallixtusz pápának tulajdonítják, viszont jelenlegi ismeretek szerint sokkal valószínűbb, hogy írója a zarándok Aymeric Picaud francia tudós-szerzetes volt. A mű lejegyzésének dátuma 1138–1145 lehet.[1] A Szent Jakab-út zarándokai számára írt kódex az egyetlen forrása a Szent Jakab spanyolországi liturgiának, a kódexet a spanyolországi város, Santiago de Compostela Szent Jakab-katedrálisában őrzik. Az írat útmutatót ad a zarándokoknak, a Szent Jakab-út leírása, valamint próféciákat és Szent Jakab csodáinak leírását tartalmazza. A történelmi leírást is magába foglaló, öt könyvből álló monumentális kézirathoz később hozzácsatoltak függeléket is, így az összesen 225 – mindkét oldalán megírt – pergamen fóliót tartalmaz.

Jelentősége nemcsak annak tudható, hogy a világ első útikönyve, és bepillantást nyújt a 12. századi zarándokélet mindennapjaiba, de ez a kódex a legkorábbi baszk nyelvemlék is. Zenei anyagának zenetörténeti jelentősége egyedülálló, mivel ezek a darabok a legrégebben lejegyzett többszólamú kottaanyagok közé tartoznak, valamint a legkorábbi háromszólamban lejegyzett művet tartalmazza.[2][3]

A könyv leírása

[szerkesztés]
A kezdő levél, melyet II. Kallixtusz pápának tulajdonítanak

A Kallixtusz-kódex öt könyvet és két függeléket tartalmaz, az öt könyv nagyon eltérő terjedelmű. A kódex 225 pergamen fóliójának lapmérete 295 x 214 milliméter, a pergamen kódex szövegét a fóliók mindkét oldalára 34 sorban írták oldalanként.

  • I. könyv: liturgikus, a kódex felét teszi ki. A szent nevéhez kapcsolódó szent beszédek, illetve mártírhalálának történetét és tiszteletére alkotott liturgiát, illetve biblia magyarázatokat, zsolozsmákat tartalmaz, a matutínum imaórájának lekciós homíliás könyve.
  • II. könyv: Szent Jakab csodái kisebb részben az ő életében történt csodákat, nagyobbrészt a zarándokok által történt összességében 22 csodát ír le.
  • III. könyv: historikus, leírja annak történetét, hogyan kerültek át Szt. Jakab maradványai Jaffából Santiago de Compostelába.
  • IV. könyv: historikus, Nagy Károly ibériai hadjáratait írja le, mely során Nagy Károly álmában meglátja Szent Jakabot, aki megkéri szabadítsa meg a zarándokutat a móroktól.
  • V. könyv: zarándokok útmutatója.

Zenei lejegyzés a kódex első könyvében, valamint a függelékben található. Habár ez utóbbi, összesen csak hat fólió terjedelmű anyag, viszont zenetörténeti jelentősége egyedülálló, mivel ezek a darabok a legrégebben lejegyzett többszólamú kottaanyagok közé tartoznak.[4]

Története

[szerkesztés]

A kódex keletkezésének ideje bizonytalan, vannak kutatók, akik 1130 és 1140 közöttinek tekintik,[5] más kutatók szerint 1175 után jegyezhették le, de 1180 előttinek valószínűsítik. Lejegyzése valószínűleg Aymeric Picaud francia tudós-szerzetesnek tulajdonítható,[6] és elképzelhetően Közép-Franciaországban, Vézelay központjában történt, majd a compostelai Szt. Jakab katedrálisnak ajánlották.[7] Mind az öt könyv II. Kallixtusz pápának tulajdonított pszeudoepigráf levéllel kezdődik,[6] a függelék II. Ince pápa levelét tartalmazza, melyben a kéziratot Santiago de Compostelának adományozza. A könyvek mindegyikének külön története van, és feltételezhetően mind az öt könyv már lejegyzésük előtt is létezett.

Vannak kutatók, akik szerint a kódex valójában „hamisítás”, a római rítus érvényre juttatása a mozarab keresztény rítus ellenében. A könyvet eszközként használhatták fel Ibéria egyházi visszafoglalására. A kódex szerzői egyfelől megadták a római pápát megillető tekintélyt, másfelől mindezt Szent Jakab liturgiájával tették, és mivel Szent Jakab Spanyolországnak, valamint a mórok elleni háborúnak a védőszentje, a galíciaiak számára megkönnyítették a rítusváltást.[8] Ennek a folyamatnak lehetett a része 1120-ban Santiago de Compostelában Diego Gelmíreznek római katolikus püspökké történt kinevezése is, akinek püspöksége alatt vált a galíciai Santiago de Compostela városának Szent Jakab-katedrálisa kora egyik legjelentősebb zarándokhelyévé. A kódex elnevezésében emellett Diego Gelmírez püspöknek és a compostelai egyházmegyének a hálájáról is szó lehet, mivel II. Kallixtusz pápa adományozta Diego Gelmíreznek Santiago de Compostela első katolikus püspöki címét.[9]

A Kallixtusz-kódex másolatai közül a legkorábbiként a Ripoll kézirat tudott, melyet a katalóniai Santa Maria de Ripoll város apátságában őriznek, de későbbi másolatai is ismertek.

A kéziratot sokáig a galíciai Santiago de Compostela apátságában őrizték, de csak 1886-ban talált rá Fidel Fita jezsuita szerzetes.[6] 1609-ben kitéptek egy lapot belőle, melyet visszaillesztettek amikor restaurálásra került. A könyv számos tűzvészt, áradást átvészelt, sokszor lemásolták, viszont csak 1944-ben jelent meg nyomtatott formában a teljes szövege. 2011 júliusában a spanyol székesegyházból egy egyházi alkalmazásban álló villanyszerelő ellopta, de egy év múlva, 2012 júliusában megtalálták a főgyanúsított garázsában egy szemétládában.

Zenei anyaga

[szerkesztés]

A Kallixtusz-kódex lekottázott zenei része conductusokat, responzoriumokat,(wd) misetételeket, benedicamusokat(wd) tartalmaz. Stílusát tekintve elég gazdag, egyfelől számos conductus zenei anyaga népi táncdallamokból kölcsönzött, ennek oka lehet, hogy a kódex szerzői a zarándoktömegek megnyeréséhez az ő zenei nyelvüket használták fel.[10] Másfelől a zsolozsmák és a misék a gregorián énekekre épülnek. A harmadik stílusjegyet a többszólamú darabok képviselik a kódexben, itt a „cantus” szólama fölött eredetileg improvizált, majd rögzített további szólam jelenik meg.[11]

A könyv három részében találunk zenei anyagot, az I. könyvben, valamint az I. és a II. függelékben. Az egyszólamú darabok az első könyvben jelennek meg – ezek gregorián énekek, latin strófás énekek, conductusok –, a polifon zenei anyagok pedig a később hozzákapcsolt függelékekben vannak.[12] Egyes kutatók szerint a kódexben rögzített polifon zene komponálása lényegesen később történhetett, mint ahogy a kódex liturgikus része keletkezett. A függelékben megjelenő tropusok, organumok a liturgikától független, önálló darabok.[13]

A Kallixtusz-kódex tartalmazza az első ismert háromszólamú polifon darabot, mely a kódex legismertebb zenei anyaga, azaz az első függelékben lejegyzett Congaudeant catholici conductus. Viszont az erős disszonancia – egyes részeknél szekund súrlódások – miatt számos kutató feltételezése szerint eredetileg nem háromszólamúnak íródott,[14] egy lehetséges elgondolás szerint a két felső szólam egymás alternatívájaként került lejegyzésre.

A zenetörténetben ez az első ismert gyűjtemény, amelyben szerzőnevekkel ellátott darabok jelennek meg. A feltüntetett szerzők között ismert egyházi személyek vannak, francia érsekek, püspökök, de Albertus Parisiensis, a párizsi Notre-Dame kántora is. Ugyanakkor egyes zenetörténészek a szerzőséget nem minden esetben fogadják el, lehetségesnek tartják, hogy a jelentős egyházi személyek neveivel a kódex elismertségét akarták növelni.[15]

A kódex zenei anyagát egységesen a közép-francia neumaírással jegyezték le, csak egyetlen darabot írtak ettől eltérően, a szövegsorok közötti üres térben az aquitán pont-notációval.[16] A dallamokat tollal, piros tintával húzott négyvonalas rendszerben kottázták le, a lejegyzés során előforduló neumaformákat a lotaringiai és a metzi notációs régióban használták, de leginkább a közép-franciaországi, burgundiai Vézelay és Nevers városaiban használt rendszerhez áll közel.[17]

A függelékek polifon műveket tartalmazó részében a darabokat viszont partitúraszerűen kottázták, ahol a tizenkét kottasort oldalanként hat szisztémára osztották, és az olvashatóságot megsegítő függőleges sorokkal tagolták.[16]

Magyar nyelvű fordítása

[szerkesztés]
  • Kezdődik Szent Jakab apostol V. könyve. Szent Calixtus pápa eszmefuttatása. Ford.: Papp Attila. In: Tudományos és kulturális folyóirat, 7. szám, 1997 november; Kiadó: Palimpszeszt Kulturális Alapítvány. Online

Média

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. William J. Purkis , Crusading Spirituality in the Holy Land and Iberia, c.1095-c.1187 (2014), p. 140.
  2. Fodor Gabriella: A Codex Callixtinus. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem. (Hozzáférés: 2018. április 2.) 21. old.
  3. The Library of the Medieval Institute: Codex Calixtinus. University of Notre Dame. [2008. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 16.)
  4. Fodor G., 21. old.
  5. J. Van Herwaarden, Between Saint James and Erasmus: Studies in Late-Medieval Religious Life : Devotions and Pilgrimages in the Netherlands (2003), p. 359. Thomas Deswarte in: Culture and Society in Medieval Galicia: A Cultural Crossroads at the Edge of Europe (2015), p. 498.
  6. a b c van Herwaarden & Shaffer, p356
  7. Fodor G., 28. old.
  8. Fodor G. 30. old.
  9. http://www.magyarkurir.hu/hirek/utmutato-szent-jakab-uthoz-kallixtusz-kodex
  10. Fodor G., 45. old.
  11. Fodor G., 46. old.
  12. Fodor G., 23. old.
  13. Fodor G., 26. old.
  14. Richard Taruskin, The Oxford History of Western Music, vol. 1, Oxford University Press: 2005, p. 165.
  15. Fodor G., 38. old.
  16. a b Fodor G., 34. old.
  17. Fodor G., 33. old.

Források

[szerkesztés]
  • /index.hu elloptak a camino kodexet
  • angol és spanyol wikipédia
  • J. Van Herwaarden, Between Saint James and Erasmus: Studies in Late-Medieval Religious Life : Devotions and Pilgrimages in the Netherlands (2003), p. 359.
  • Thomas Deswarte: Culture and Society in Medieval Galicia: A Cultural Crossroads at the Edge of Europe (2015), p. 498.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]