Kövirózsacserje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Kövirózsacserje
Aeonium (5306292007).jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
Alcsalád: Varjúhájformák (Sedoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Sedeae
Alnemzetség-
csoport
:
Sedinae
Nemzetség: Kövirózsacserje (Aeonium)
Webb & Berthel., 1840
fajsorok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kövirózsacserje témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kövirózsacserje témájú kategóriát.

A kövirózsacserje (Aeonium) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe tartozó varjúhájfélék (Crassulaceae) családjának egyik nemzetsége körülbelül 40 fajjal.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

A legtöbb faj (34)[1] a Kanári-szigeteken honos; néhány képviselőjük a viszonylag közeli:

Mára a betelepítéseknek, illetve a dísznövények kivadulásának köszönhető eredeti elterjedésénél jóval nagyobb területen nő; így például a kivadult fatermetű kövirózsacserje az egész Mediterráneumban megtalálható. Az Aeonium undulatum fajt Új-Zéland Déli- és Északi-szigetére is betelepítették.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Amint erre a nemzetség neve is utal, egyes fajok szára részben elfásodik; ezek kis termetű cserjék. Az ilyen szár törékeny, elágazó. Leveleik kisebbrészt ritkásan az ágacskák vége felé, de főleg azok végén, levélrózsában nőnek. Más fajok szára teljesen redukálódott. Az ilyen szár értelemszerűen nem ágazik el; gyakorlatilag csak az alapja van meg. E fajok levelei a redukált szár végén, tehát gyakorlatilag tőlevélrózsában nőnek.

Gyökere viszonylag sekély és ritkás. A bolygatásra érzékeny; könnyen szakad.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Főleg a vegetációs időszakban fényigényes. Kedveli a nagy napi hőingást és a friss levegőt. Télen hűvös (legfeljebb 12°C, de nem fagyos) és száraz levegőre van szüksége. A felesleges bolygatást, átültetést rosszul tűri. Levéldugványai könnyen meggyökeresednek.

Magvetéssel is szaporítható, de a magok csírázásához azonban 21-26°C kell.[2]

A fagy mellett a másik veszélyeztető tényező a gyökérrothadás, amit leginkább a vizet jól vezető talajjal előzhetünk meg. Fontos, hogy a növény sose álljon pangó vízben. Az állati kártevők közül az atkák károsíthatják.[3]

Felhasználása[szerkesztés]

Több faját dísznövénynek termesztik.

Rendszertani felosztása[szerkesztés]

A nemzetséget 8 fajsorra tagolják:

Fajsorközi hibrid fajok:

Intergenerikus hibrid:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]