Károly Eduárd szász–coburg–gothai herceg
| Károly Eduárd | |
| Leopold Charles Edward George Albert | |
 | |
| Károly Eduárd von Sachsen-Coburg und Gotha, NSKK-Obergruppenführer, gyalogsági tábornok, a Német Vöröskereszt elnöke. A fotó a 60. születésnapja alkalmából készült | |
| Szász–Coburg–Gotha Hercegség hercege | |
| Uralkodási ideje | |
| 1900 – 1918 | |
| Elődje | II. Alfréd |
| Utódja | – |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Szász–Coburg–Gothai-ház |
| Született | 1884. július 19.[1][2] Claremont |
| Elhunyt | 1954. március 6. (69 évesen)[1][2] Coburg |
| Édesapja | Lipót, Albany hercege |
| Édesanyja | Ilona waldeck-pyrmonti hercegnő |
| Testvére(i) | Princess Alice, Countess of Athlone |
| Házastársa | Viktória Aliz schleswig-holsteini hercegnő |
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Károly Eduárd témájú médiaállományokat. | |
Károly Eduárd szász–coburg–gothai herceg (Claremont, 1884. július 19.[1][2] – Coburg, 1954. március 6.[1][2]) a Szász–Coburg–Gothai Hercegség negyedik, utolsó uralkodója.
Élete
[szerkesztés]Károly Eduárd Ilona waldeck-pyrmonti hercegnő és Lipót brit királyi herceg fia volt. Apja még születése előtt meghalt.
1900-ban elhunyt Alfréd, Károly Eduárd nagybátyja. Alfréd egyetlen fia 1899-ben halt meg, így koronája Alfréd fivérére, azaz Artúr brit királyi hercegre szállt volna. Mivel ő lemondott róla, ezért Szász–Coburg–Gotha Károly Eduárdot illette meg. 1900-től 1905-ig a régensi hatalmat Alfréd vője, II. Ernő hohenlohe-langenburgi herceg gyakorolta.
1903-tól jogi- és államtudományokat tanult a Bonni Egyetemen. 1904-ben doktorált.
1918. november 13-án Károly Eduárdnak le kellett mondania a trónjáról. Ez feloszlatta a Szász–Coburg–Gotha Hercegséget, amely a két szabad állammá Coburg és Gotha létrejöttét jelentette.
Az 1920-as években Charles Edward Németországban erőszakos szélsőjobboldali félkatonai csoportok erkölcsi és anyagi támogatója lett. Az 1930-as évek elejére már a náci pártot támogatta, és 1933-ban be is lépett.[3] 1936-ban a Reichstag tagja lett. Közreműködött eugenikus eszmék terjesztésében, amelyek alapul szolgáltak sok fogyatékossággal élő ember meggyilkolásához.[4] Részt vett abban is, hogy a brit felső osztály körében a közvéleményt németbarátabb irányba próbálja elmozdítani. A második világháború idején nézetei még inkább nácibarátokká váltak, bár nem világos, hogy mekkora politikai szerepet játszott. A háború után egy időre internálták, és egy nácitlanítási bíróság kisebb mértékű elmarasztaló ítéletet hozott ellene.
Házasság
[szerkesztés]A herceg 1905. október 11-én a glücksburgi kastélyban feleségül vette Viktória Aliz schleswig-holsteini hercegnőt. A házaspárnak öt gyermeke született:
- Johann Leopold William Albert Ferdinand Victor (1906–1972)
- ⚭ 1932–1962 Feodora Freiin von der Horst (1905–1991)
- ⚭ 1963 Maria Theresia Reindl (1908–1996)
- Sibylla Calma Maria Alice Bathildis Feodora (1908–1972) ⚭ 1932 Gusztáv Adolf svéd királyi herceg
- Hubertus Frederick William Philip (1909–1943), háborúban halt meg
- Caroline Mathilde Helene Ludwiga Augusta Beatrice (1912–1983)
- ⚭ 1931–1938 Friedrich Wolfgang Otto Graf von Castell-Rüdenhausen (1906–1940), háborúban halt meg
- ⚭ 1938–1944 Max Schnirring (1895–1944)
- ⚭ 1946–1947 Karl Andree (1912–1984)
- Friedrich Josias Carl Eduard Ernst Kyrill Harald (1918–1998)
- ⚭ 1942–1946 Viktoria Luise Gräfin zu Solms-Baruth (1921–2003)
- ⚭ 1948–1964 Denyse Henrietta de Muralt (1923–2005)
- ⚭ 1964 Kathrin Bremme (1940–2011)
Jegyzetek
[szerkesztés]- 1 2 3 4 Darryl Roger Lundy: The Peerage (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- 1 2 3 4 Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nöth, Stefan. Herzog Carl Eduard von Sachsen-Coburg und Gotha (1884–1954), Voraus zur Unzeit. Coburg und der Aufstieg des Nationalsozialismus in Deutschland (német nyelven), 46. o. (2004). ISBN 3980800636
- ↑ Morgenbrod, Birgitt. Das Deutsche Rote Kreuz unter der NS-Diktatur 1933-1945 (német nyelven). Brill Schöningh, 54–61. o.. DOI: 10.30965/9783657765294_013 (2008). ISBN 9783657765294
Irodalom
[szerkesztés]- Deutscher Hausschatz, XXVI. Jahrgang, 1899/1900, Nr. 49, S. 920. Bildnis (Foto).
- Hubertus Büschel: Hitlers adliger Diplomat. Der Herzog von Coburg und das Dritte Reich. S. Fischer Verlag, Frankfurt am Main 2016, ISBN 978-3-10-002261-5.
- Friedrich Facius: Karl Eduard. Neue Deutsche Biographie (NDB). 11. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 1977, ISBN 3-428-00192-3, 261. o. (Digitalisat).
- Joachim Oltmann: Seine Königliche Hoheit der Obergruppenführer. In: Die Zeit. 4/2001 vom 18. Januar 2001.
- Andreas Prinz von Sachsen-Coburg und Gotha (Hrsg.): The Duke. Der letzte Herzog, Coburg 2018, ISBN 978-3-00-058698-9.
- Harald Sandner: Hitlers Herzog. Carl Eduard von Sachsen-Coburg und Gotha. Die Biographie. Shaker Media, Aachen 2011, ISBN 978-3-86858-598-8.
- Karina Urbach: Go-Betweens for Hitler. Oxford University Press, 2015. 401 Seiten. Engl., ISBN 978-0198703662 német kiadás: Hitlers heimliche Helfer. Der Adel im Dienst der Macht. Darmstadt: wbg Theiss 2016 ISBN 3-8062-3383-7.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Carl Eduard (Sachsen-Coburg und Gotha) című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Származása
[szerkesztés]
|  | |
dőlt: York és Albany hercege | ||
