Káldor Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Káldor Miklós
Nicholas Kaldor.jpg
Születési név Káldor Miklós
Született 1908. május 12.
magyar 1867-1918 Budapest
Elhunyt 1986. szeptember 30. (78 évesen)
brit Papworth Everard
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász
Iskolái London School of Economics
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Káldor Miklós témájú médiaállományokat.

Káldor Miklós (Lord Nicholas Kaldor) (Budapest, 1908. május 12.Papworth Everard, Egyesült Királyság, 1986. szeptember 30.) Angliában dolgozó magyar közgazdász (PhD [1]). A cambridge-i iskola egyik legkiválóbb képviselője; a keynesiánusok közé sorolják.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait Budapesten, Berlinben és 1927-től a London School of Economics hallgatójaként végezte, ahol ezután oktató is lett (1932-1947). A második világháború alatt Keynes-szel együtt a háború finanszírozásának problémáján dolgozott. A háború után az UNECE vezető szakértője volt. 1947-1949 között ő vezette az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának kutatási és tervezési részlegét. 1949-ben lett a Cambridge-i Egyetem oktatója. 1950-1955 között a nyereség- és jövedelemadózási királyi bizottság tagja volt. 1956-1976 között pénzügyi tanácsadó volt, olyan országokban, mint például, India, Ceylon, Mexikó, Ghána, Törökország, Ausztrália, Irán, Venezuela. 1963-ig a brit munkáspárti kormányok tanácsadója is volt, és az elsők között javasolta a kiadási adó (expenditure tax) bevezetését. 1966-ban a Cambridge-i Egyetem professzora lett. 1974-ben lovaggá ütötték. 1979-től az MTA tiszteleti tagja volt.

A Káldor–Hicks-hatékonyság néven ismert kompenzációs kritériumról is ismert, amelyet a szociálpolitikák összehasonlítására fejlesztett ki. R. Kahn, Joan Robinson és Piero Sraffa mellett a posztkeynesianizmus egyik alapítója. Életének utolsó évtizedeiben éles szakmai vitában állt a neoklasszikus közgazdasági iskolával, és különösen M. Friedmannal.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • An expediture tax (1955)
  • Essays on Economic Stability and Growth (Tanulmányok a gazdasági stabilitásról és növekedésről; 1960)
  • Essays on value and distribution (1960)
  • Collected Economic Essays (1963-1980)
  • Essays on Economic Policy I-II (1964)
  • Causes of the Slow Rate of Growth of the United Kingdom (1971)
  • Further Essays on Economic Theory (Újabb tanulmányok a közgazdasági elméletről; 1978)
  • The Origin of the New Monetarism (Az új monetarizmus eredete; 1981)
  • The scourge of monetarism (1982)
  • The economic consequences of Mrs. Thatcher (1983)
  • Economics without equilibrium (1985)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]