IS-LM modell

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az IS- és LM-görbék és az egyensúly

Az IS-LM modell (teljes modell, keynesi modell) a makroökonómia első modelljei közé tartozik. John Hicks és Alvin Hansen keynesiánus közgazdászok alkották meg 1937-ben. Legfontosabb elemei John Maynard Keynesnek főművében, az 1936-ban írott A foglalkoztatás, a kamat és a pénz általános elméletében tett megállapításain alapulnak, bár sok szempontból eltér a keynesi elméletektől, illetve azok általánosításának tekinthető.

A modell elnevezése az IS- és LM-görbék nevéből származik; ez a két görbe egy olyan derékszögű koordináta-rendszer első síknegyedében ábrázolható, amelynek vízszintes tengelye a reálkibocsátást (jele Y), a függőleges pedig a kamatlábat (r) reprezentálja.

A modell legfontosabb feltevése, hogy a javak piacán az egyensúly kialakulása (pontosabban az árak igazodása) csak lassan, „hosszú távon” megy végbe (ez a ragadós árak hipotézise); a rövid távú elemzés során feltételezzük, hogy a javak kínálata a keresletükhöz igazodik.

Az IS-LM modellt lehet dinamizálni is, ezt az alábbi két differenciál-egyenlet írja le, a kamatláb mozgása:

\frac{di}{dt}=\alpha (\left. i^*\right|_{L(Y,i^*)=\frac{M}{P}}-i)=\alpha\big(i(Y)-i\big),

a reálkibocsátásé pedig:

\frac{dY}{dt}=\beta (\left. Y^*\right|_{L(Y^*,i)=\frac{M}{P}}-Y)=\beta\big(Y(i)-Y\big).

Feltéve, hogy az Y,i változók kifejezhetők a másik függvényében az L(Y,i) síkgörbéből.

Az IS-görbe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IS-görbe azokat a reálkibocsátás-kamatláb kombinációkat tartalmazza, amelyekre teljesül a beruházások (I) és a megtakarítások (S) egyenlősége – vagy egy ezzel ekvivalens állítás, a jövedelemazonosság.

Az IS-görbe egyenlete tehát maga a jövedelemazonosság:

Y = C + I + G + NX

A kormányzati vásárlások (G) kivételével a jobb oldal összes tagja függ a kamatlábtól, tehát a görbe egyenletét így is felírhatnánk:

Y = C(r) + I(r) + G + NX(r)\,

Belátható, hogy mind a fogyasztás (C), mind a beruházás (I), mind pedig a nettó export (NX) a kamatláb csökkenő függvénye, ezért az IS-görbe negatív meredekségű.

Az LM-görbe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az LM-görbén azok a reálkibocsátás-kamatláb kombinációk helyezkednek el, amelyekre a pénz kereslete (L) egyenlő a pénz kínálatával (M).

A pénzkínálat (pénzmennyiség) a központi bank által meghatározott érték, a pénzkereslet viszont az árszínvonalnak, a reálkibocsátásnak és a kamatlábnak is függvénye. Így az LM-görbe egyenlete:

PL(Y,r) = M\,

Mivel a pénzkereslet a reálkibocsátásnak növekvő, a kamatlábnak viszont csökkenő függvénye, az LM-görbe pozitív meredekségű.

Az egyensúly[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid távon akkor alakul ki egyensúly az IS-LM modellben, ha a gazdaság a két görbe metszéspontjában van. Ekkor mind a pénz, mind pedig más javak piacán a kereslet egyenlő a kínálattal.

Állami beavatkozás az IS-LM modellben: az IS-görbe jobbra tolása

Állami beavatkozás az IS-LM modellben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keynesi elmélet talán legfontosabb megállapítása, hogy a beruházások nagyon változékonyak, így azok gyors csökkenése – az aggregált kereslet csökkenése révén – válságokat idézhet elő. Az állam azonban megteheti, hogy a kormányzati vásárlások növelése, a fogyasztás ösztönzése (például az adók csökkentésével) stb. révén fenntartsa az aggregált kereslet magas szintjét, így csillapítva a válság mélységét. Ez a gazdaságpolitika Keynes szerint csupán egyetlen hátránnyal jár: az államháztartási hiány megnő; ez azonban a fellendülés idején adóemelés, kiadáscsökkentés stb. segítségével megszüntethető.

Az állam az IS-LM modellben kétféleképpen is beavatkozhat az aggregált kereslet növelése érdekében:

  • az előbb már említett módszerekkel (kiadásnövelés, adócsökkentés stb.) jobbra tolhatja az IS-görbét (ezt költségvetési expanziónak nevezzük), vagy
  • a központi bank segítségével növelheti a pénzkínálatot, jobbra tolva ezzel az LM-görbét (monetáris expanzió).

A kétféle beavatkozás teljesen más eredményekkel jár. Az ábrán az első esetet szemléltettük. Ekkor a kormányzati expanzió (első nyíl) nem egy az egyhez arányban növeli meg a reálkibocsátást, mert az LM-görbéhez való igazodás (második nyíl), ami a gyakorlatban a kamatlábak növekedését jelenti, elveszi, „kiszorítja” a fogyasztás, a (magán)beruházások és az export egy részét (illetve növeli az importot).

A második esetben, ha az állam a pénzkínálatot növeli, a kamatláb csökken, így nő a fogyasztás, a beruházás és a nettó export. Bár az expanzió itt sem egy az egy arányban növeli a reálkibocsátást, a magánberuházások mégsem csökkennek, hanem növekednek.

Úgy is mondhatjuk, hogy a költségvetési expanzió inkább az állam, illetve az állami szervek, a monetáris pedig a magánvállalatok érdekeit szolgálja. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindkét ilyen típusú beavatkozás az infláció növekedésével jár hosszú távon.

A keynesiánus közgazdászok a költségvetési expanziót részesítették, illetve részesítik előnyben, de más indoklással: szerintük az LM-görbe meredeksége nagyon kicsi, olyannyira, hogy a görbe szinte vízszintes; az IS-görbe viszont meredek, majdnem függőleges. Ekkor viszont egy monetáris expanzió az LM-görbe eltolásával alig volna hatással a reálkibocsátásra. Velük szemben a monetarizmus hívei fordítva képzelik el a helyzetet: az ő véleményük szerint az LM-görbe meredek és az IS-görbe lapos, így a költségvetési expanziónak volna nagyon kicsi a hatékonysága. Nem véletlen, hogy a monetaristák a pénzkínálat – lehetőleg egyenletes – növelését ajánlják a gazdasági válságok kiküszöbölésére.