John Talbot, Shrewsbury 1. grófja
| John Talbot | |
.jpg) | |
| Shrewsbury 1. grófja | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | cc. 1388 Shropshire |
| Elhunyt | 1453. július 17. (65 évesen) Castillon |
| Nyughelye | Whitchurch, Szent Alkmund-templon |
| Édesapja | Richard Talbot |
| Édesanyja | Elizabeth Comyn |
| Házastársa | Maud Neville Elizabeth de Berkeley |
| Gyermekei | John (sz. 1413) Thomas Katherine Christopher Joan Ann John (sz.1426) Louis Humphrey Eleanor Elizabeth |
 A Wikimédia Commons tartalmaz John Talbot témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
John Talbot (Shropshire, cc. 1388 – Castillon, 1453. július 17.) Shrewsbury 1. grófja, a százéves háború kiemelkedő angol hadvezére, a Térdszalagrend lovagja volt.[1] Apja, Richard Talbot báró volt.[2] Egyik lánya, Eleanor feltehetően IV. Eduárd angol király első felesége volt. Angol Akhilleuszként is emlegették,[3] a francia anyák pedig vele fenyegették engedetlen gyerekeiket.[4]
Hadi pályafutása[szerkesztés]
A walesi határvidéken nőtt fel, és már fiatal korában, 1404-ben[2] bekapcsolódott az Owain Glyndŵr vezette függetlenségi háború harcaiba. V. Henrik angol király írországi főparancsnoknak nevezte ki 1414-ben, és 1419-ig szolgált ebben a pozícióban.[1][2] Az írek úgy tartották, hogy „Heródes király óta nem volt senki annyira bűnös a gonosz cselekedetekben”, mint ő.[5]
1419-ben már a Francia Királyság területén harcolt. 1420-ban részt vett Melun, majd a következő évben a Meaux ostromában. 1424. augusztus 17-én harcolt a verneuil-i csatában. Ezután visszatért Írországba, majd ismét Franciaország következett.[5] 1427-ben Talbot felmentette az ostromlott Le Mans-t és elfoglalta Lavalt.[6] Részt vett Orléans sikertelen ostromában,[2] majd 1429. június 18-án, a patay-i ütközetben fogságba esett, és négy éven át rab volt, de kicserélték a francia hadvezérért, Jean Poton de Xaintrailles-ért.[5][7] 1434-ben elfoglalta Clermont-t.[2] 1436 leverte a Pays de Caux-i lázadást, és a király a franciaországi angol csapatok marsalljának nevezte ki.[2]
1437-ben visszafoglalta Pontoise-t, majd Párizsig vezette katonái.[5] 1437 tavaszán átkelt a Blanche Taque-i gázlón, és elkergette a Le Crotoy-t ostromló burgundiaiakat, és felszabadította Tancarville-t.[8] 1439 decemberében egy éjszakai támadással visszaverte az Avranches-ért harcoló franciákat, majd a következő év októberében elfoglalta Harfleurt.[9] 1441 júniusában seregével átkelt az Oise-on, és elkergette a Pontoise-t támadó francia csapatokat.[10]
Talbot visszatért Angliába, ahol hatalmas hírneve volt és nemzeti hősként tekintettek rá. 1442-ben megkapta Salop—Shrewsbury grófi címét.[11][2] 1445-1447-ben ismét Írországban irányította az angol hadakat, majd visszatért a La Manche másik felére. 1449-ben francia fogságba esett, ahonnan 1450-ben – Falaise kapitulálásának fejében – szabadon engedték.[10]
1452-ben Gascogne főkapitányának nevezték ki, és új hadjáratot vezetett, amely végül a százéves háború utolsó angol hadi vállalkozása lett.[12] Október 17-én partra szállt, majd bevonult Bordeaux-ba. 1453. július 17-én megütközött a franciákkal Castillonnál. Talbot nem viselt páncélt, mert szabadon bocsátásakor esküt tett erre a franciáknak. Az angolok a százéves háború utolsó csatájában vereséget szenvedett. Talbot lovát eltalálta egy tűzfegyver lövedéke, és felbukott, maga alá szorítva az öreg katonát. Talbotot egy Michael Perunin nevű francia íjász ölte meg csatabárddal, a fejére mért csapással.[13][3]
A gróf holttestét egyik hiányzó foga alapján azonosították másnap. Egy korabeli forrás szerint azon a helyen temették el, ahol elesett. Ami biztos, hogy a testet később Falaise-ba vitték, ahol újratemették, kivéve a koponyáját, amelyet Angliában helyeztek végső nyugalomra. 1493 körül Gilbert Talbot a testet is Angliában temettette el. 1860-ban Talbot sírját felnyitották és a csontokat megvizsgálták. A jelentés szerint a koponyán látható a csatabárd okozta sérülés. A csata helyszínén egy oszlop őrzi John Talbot emlékét.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Desmond Seward 236. oldal
- ↑ a b c d e f g Encyclopaedia Britannica
- ↑ a b c Alfred H. Burne
- ↑ Welsh
- ↑ a b c d Desmond Seward 237. oldal
- ↑ Desmond Seward 208. oldal
- ↑ Desmond Seward 228. oldal
- ↑ Desmond Seward 238. oldal
- ↑ Desmond Seward 239. oldal
- ↑ a b Desmond Seward 252. oldal
- ↑ Desmond Seward 240. oldal
- ↑ Desmond Seward 257. oldal
- ↑ Desmond Seward 260-262. oldal
Források[szerkesztés]
- ↑ Desmond Seward: Desmond Seward. The Hundred Years War: The English in France, 1337-1453. Atheneum (1978). ISBN 01402 83617. Hozzáférés ideje: 2019. március 26.
- ↑ Encyclopaedia Britannica: John Talbot, 1st earl of Shrewsbury. Encyclopaedia Britannica. Hozzáférés ideje: 2019. április 27.
- ↑ Alfred H. Burne: Alfred H. Burne. The Agincourt War: A Military History of the Hundred Years War from 1369 to 1453. Frontline Books. Hozzáférés ideje: 2019. április 27.
- ↑ Welsh: William E. Welsh. Castillon: Last Battle of the Hundred Years’ War [archivált változat]. Warfare History Network. Hozzáférés ideje: 2019. április 23. [archiválás ideje: 2019. április 23.]
