Johann Schober
| Johann Schober | |
 | |
| Johann Schober | |
| Ausztria kancellárja | |
| Hivatali idő 1921. június 21. – 1922. január 26. | |
| Előd | Michael Mayr |
| Utód | Walter Breisky |
| Ausztria kancellárja | |
| Hivatali idő 1922. január 27. – 1922. május 24. | |
| Előd | Walter Breisky |
| Utód | Ignaz Seipel |
| Ausztria kancellárja | |
| Hivatali idő 1929. szeptember 26. – 1930. szeptember 25. | |
| Előd | Ernst Streeruwitz |
| Utód | Carl Vaugoin |
| Született | 1874. november 14..svg){kind=small} Perg, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Elhunyt | 1932. augusztus 19. (57 évesen) Baden bei Wien, Ausztria |
| Párt | Keresztényszociális Párt |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Bécsi Egyetem |
| Díjak | a Bécsi Egyetem díszdoktora |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Johann Schober témájú médiaállományokat. | |
Johann Schober (Perg, 1874. november 14. – Baden bei Wien, 1932. augusztus 19.) osztrák politikus, rendőrtiszt. Két ízben, 1921–1922-ben és 1929–1930-ban volt hazája kancellárja. Kiemelkedő szerepet játszott az Interpol létrehozásában.
Első kancellársága[szerkesztés]
Schober jogi tanulmányait követően 1898-ban a bécsi rendőrség szolgálatában kezdte pályafutását, 1909-ben a belügyminisztérium munkatársa lett. 1918 júniusában Bécs rendőrfőkapitányává nevezték ki, majd az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlása után, 1918 decemberében a Szövetségi Csendőrség (Bundesgendarmerie) vezetője lett. Lojálisan viseltetett a köztársasági Ausztriához, de elősegítette a királyi család biztonságos kimenekítését is az országból. Ezzel nagymértékben hozzájárult a békés, zökkenőmentes politikai átmenethez.[1][2] Az első világháborúból győztesen kikerülő antanthatalmak bizalmát is elnyerte, így 1921-ben őt jelölték a Keresztényszociális Párt és a pángermánok alkotta koalíciós kormány vezetésére.[2] Kormányfői hivatala mellett ellátta a külügyminiszteri feladatokat is, e minőségében kötötte meg Csehszlovákiával a lányi egyezményt. A diplomáciai aktus a bukásához vezetett, a koalícióban részt vevő pángermánok ugyanis tiltakoztak az egyezmény ellen, amelyben a Németországgal való jövőbeni egyesülés akadályát látták.[2]
Az Interpol megalakítása[szerkesztés]
Kancellári hivatala letételét követően visszatért korábbi tisztségébe, a Szövetségi Csendőrség vezetői székébe. A szervezet élén végzett munkájával nemzetközi elismertséget vívott ki magának, az utókor benne tiszteli az Interpol atyját. 1923-ban szülővárosában, a felső-ausztriai Pergben szervezte meg a II. Nemzetközi Bűnüldözési Kongresszust, amelyen tizenkilenc ország rendőri szervezete képviseltette magát. A tanácskozás során egyezség született arról, hogy a részt vevő országok felállítják a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Bizottságot (International Criminal Police Commission, ICPC), amelynek tíz cikkelyből álló alapokmányát is elfogadták, emellett az első, 1914-ben Monacóban megrendezett kongresszus célkitűzéseinek elérésén dolgoztak. Schobert választották meg a végrehajtó bizottság elnökének, honfitársát, az Osztrák Szövetségi Rendőrség főnökét, Oskar Dresslert pedig a titkárának.[3]
Schober rendőrtiszti reputációja megszenvedte, amikor 1927. július 15-én az általa kiadott parancsok a júliusi felkelés kirobbanásához, a bécsi Igazságügyi Palota felgyújtásához (Justizpalastbrand) vezettek, amelynek során a karhatalom közel kilencven tiltakozót gyilkolt meg, s öt rendőr is meghalt.[2]
Második kancellársága[szerkesztés]
Schober 1929 szeptemberében ismét a külügyminiszteri tárcával összevont kancellári hivatalba került. 1930 szeptemberéig látta el a tisztséget, majd még ugyanazon év decemberétől 1932 januárjáig az alkancellári és külügyminiszteri posztot látta el a Carl Vaugoin, Otto Ender és Karl Buresch kancellárok vezette kormányokban. 1930-tól haláláig a Nagynémet Néppárt és a Tartományi Szövetség alkotta parlamenti S-blokk vezetője volt. 1931 márciusában külügyminiszterként vámuniós egyezményt kötött Németországgal, ám Franciaország és Csehszlovákia nyomására a vámunió végül nem lépett életbe.[1][2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b MNL. XV. köt. 877. o.
- ↑ a b c d e Profile on Rulers
- ↑ Brief History of Interpol. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 25.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Johann Schober című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Bundeskanzler Österreichs | ||
| Első Köztársaság | Karl Renner (1918–20) · Michael Mayr (1920–21) · Johann Schober (1921–22) · Walter Breisky (1922) · Johann Schober (1922) · Ignaz Seipel (1922–24) · Rudolf Ramek (1924–26) · Ignaz Seipel (1926–29) · Ernst Streeruwitz (1929) · Johann Schober (1929–30) · Carl Vaugoin (1931) · Otto Ender (1931) · Karl Buresch (1931–32) · Engelbert Dollfuß (1932–34) · Kurt Schuschnigg (1934–38) · Arthur Seyß-Inquart (1938) |  |
| Anschluß | Ausztria német megszállás alatt (1938–45) | |
| Második Köztársaság | Karl Renner (1945) · Leopold Figl (1945–53) · Julius Raab (1953–61) · Alfons Gorbach (1961–64) · Josef Klaus (1964–70) · Bruno Kreisky (1970–83) · Fred Sinowatz (1983–86) · Franz Vranitzky (1986–97) · Viktor Klima (1997–2000) · Wolfgang Schüssel (2000–07) · Alfred Gusenbauer (2007–08) · Werner Faymann (2008–16) · Reinhold Mitterlehner (2016) · Christian Kern (2016–17) · Sebastian Kurz (2017–19) · Hartwig Löger (2019) · Brigitte Bierlein (2019–20) · Sebastian Kurz (2020–21) · Alexander Schallenberg (2021) · Karl Nehammer (2021–) | |
