Jean de Coligny-Saligny

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jean de Coligny-Saligny
Jean de Coligny-Saligny (17. századi portré)
Jean de Coligny-Saligny (17. századi portré)
Született 1617. december 25.[1]
Meghalt 1686. április 16. (68 évesen)[1]
Állampolgársága francia
Nemzetisége francia
Ország Royal Standard of the King of France.svg Francia Királyság
Szolgálati ideje 1635–1686
Rendfokozata hadtestparancsnok
Csatái Lens (1648)
Fronde (1648–1653)
Szentgotthárd (1664)
Gyermekei Marie de Coligny
Gaspard-Alexandre de Coligny
Szülei Gaspard de Coligny
Jacqueline de Montmorin
Rokonai Coligny-ház
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean de Coligny-Saligny témájú médiaállományokat.

Jean de Coligny-Saligny (Saligny-sur-Roudon (Allier), 1617. december 25.Saligny-sur-Roudon, 1686. április 16.) francia gróf, hadvezér, a Fronde felkelés idején Condé hercegének szövetségese, majd ellenfele, XIV. Lajos szolgálatában.

Élete[szerkesztés]

Blason de Coligny-Saligny.svg

XIV. Lajos francia király 1664-ben kb. 6000 fős sereg élén Itáliából küldte Magyarországra küldte, a I. Lipót megsegítésére a törökök ellen, részben a pápa felszólítására. Coligny Regedénél (Radkersburg) lépett Vas vármegye földjére július 22-én, s Lentinél egyesült Nádasdy Ferenc vezette magyar-horvát sereggel. Lajos meghagyta neki, hogy a francia katonák életét feleslegesen ne kockáztassa, de közben egy másik levélben a legfőbb parancsnoki tisztet a Rajnai Szövetség Magyarországon állomásozó seregének vezérére, Wolfgang von Hohenlohéra ruházta.

Coligny azonban seregével és von Hohenlohe erőivel Körmendhez vonult, s ott július 26-27 folyamán megakadályozták az ott állomásozó többi keresztény csapattal, Ahmed nagyvezír serege egyik szárnyának átkelését a Rába folyón. A csatában maga Coligny is megsebesült.

Ezt követően Csákány falunál Szentgotthárd és Körmend között egyesültek a többi keresztény hadak (németek, franciák, horvátok), főparancsnokuk Raimondo Montecuccoli lett.

Augusztus 1-jén nyílt csatát vállaltak a több mint hatszoros túlerőben levő török fősereggel Szentgotthárdnál. Coligny és von Hohenlohe volt az, aki a legjobban felmérte a terepet, s a veszély komolyságát, miután a csata elég komoly fiaskókkal indult. Ennek egyik oka, hogy a két hadvezér eléggé jó magaslati ponton helyezkedett el csapataival.

A csata végső menetében tartott haditanács során Coligny kész volt a királyától kapott utasításának megfelelően kivonulni az ütközetből, mígnem von Hohenlohe felmutatta neki Lajos levelét, melyben a franciák feletti parancsnokságot rá ruházta. Coligny minden ellenkezés nélkül a rendelkezésére állt és a döntő támadást sikeresen végrehajtották.

Emlékiratait, amelyek értékes 17. századi hadtörténeti adatot is képeznek, 1844-ben publikálták Franciaországban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

Irodalom[szerkesztés]

  • Perjés Géza: A Szentgotthárdi csata, Szentgotthárd monográfia 1964

További információk[szerkesztés]