Jean Nouvel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean Nouvel
Született1945. augusztus 12. (78 éves)[1][2][3][4][5]
Fumel[6]
Állampolgárságafrancia[7]
Foglalkozása
IskoláiÉcole nationale supérieure des Beaux-Arts
Kitüntetései
  • Prix de l'Équerre d'Argent (1987)
  • Grand prix national de l'architecture (1987)
  • Aga Khan Award for Architecture (1987)
  • Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka (1990. november 15.)[8]
  • Royal Gold Medal (2001)
  • Praemium Imperiale (2001)[9]
  • Wolf Prize in Architecture (2005)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének tisztje (2006. május 15.)[10]
  • Pritzker-díj (2008)
  • a francia Becsületrend tisztje (2010. július 13.)[11]

A Wikimédia Commons tartalmaz Jean Nouvel témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Jean Nouvel (Fumel, Lot-et-Garonne, 1945. augusztus 12. –) Pritzker-díjas, Művészeti Wolf-díjas francia építész és formatervező.

Életpályája[szerkesztés]

Jean Nouvel tanulmányait a párizsi École des Beaux-Arts-ban folytatta. Alapító tagja a Mars 1976-nak és a Syndicat de l'Architecture-nek. Aga Khan Award for Architecture díjban is részesült a Arab World Institute munkájáért. A Művészeti Wolf-díjjal 2005-ben tüntették ki. 2008-ban Pritzker-díjat kapott.[12] Rengeteg múzeumban, építészeti központban volt retrospektív kiállítása.[13]

A dél-franciaországi Fumel településen született 1945. augusztus 12-én. Szülei Renée és Roger Nouvel tanárok voltak. Amikor megbukott egy vizsgáján a Bordeaux-i École des Beaux-Arts-ban, Párizsba költözött, ahol díjat is nyert. 1967 és 1970 között Claude Parent és Paul Virilio asszisztenseként kereste pénzét.

Odile Fillion-t vette el feleségül, akitől két fia született: Bertrand, aki Japánban tanult a University of Chiba-n és Pierre, aki színész, producer és a Factoid cég designere. Második feleségétől, Catherine Richard-tól született Sarah nevű lánya. Jelenleg Mia Hagg svéd építésznővel él Párizsban.

2020 júniusában több építésszel, séffel, a gazdasági Nobel-díjasokkal, a nemzetközi szervezetek vezetőivel, készült el a felhívás a mályva gazdaságért („A gazdaság kulturális reneszánszáért”), megjelentette a Corriere della Sera,[14] az El País[15] és a Le Monde.[16]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Structurae (angol, francia és német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. The Fine Art Archive
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  8. https://www.siv.archives-nationales.culture.gouv.fr/siv/rechercheconsultation/consultation/ir/pdfIR.action?irId=FRAN_IR_026438, 2019. április 25.
  9. https://www.praemiumimperiale.org/en/laureate-en/laureates-en, 2022. március 19.
  10. Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2006. május 16. (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  11. Journal officiel de la République française (francia nyelven), 2010. július 14. (Hozzáférés: 2019. április 25.)
  12. Pritzker-díj, 2008. [2008. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 30.)
  13. Not all Sweetness and Light at Quai Branly. [2008. március 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 30.)
  14. Per un rinascimento culturale dell'economia. Corriere della Sera (olaszul) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
  15. “Por un renacimiento cultural de la economía”: el manifiesto de una veintena de intelectuales para una nueva época. El País (spanyolul) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)
  16. En dépit de son importance croissante, le culturel n’a pas suffisamment été pensé comme un écosystème. Le Monde (franciául) (2020. június 7.) (Hozzáférés: 2021. július 9.)

Források[szerkesztés]

  • Kathleen Kuiper: Jean Nouvel. Encyclopædia Britannica
  • Jean Nouvel. Jean Nouvel. (Hozzáférés: 2016. november 11.)