Jakabffy Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jakabffy Elemér
Arcképe Muhi Sándor grafikus rajza
Arcképe
Muhi Sándor grafikus rajza
Született 1881. május 17.
Lugos
Elhunyt 1963. május 19. (82 évesen)
Szatmárnémeti
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus, országgyűlési képviselő, jogász, publicista
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakabffy Elemér témájú médiaállományokat.

Jakabffy Elemér (Lugos, 1881. május 17.Szatmárnémeti, 1963. május 19.) magyarországi, majd 1920 után romániai magyar politikus, jogász, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja (1938). Írói álneve Hagepian.

Életútja[szerkesztés]

1903-ban a Budapesti Tudományegyetemen szerzett államtudományi, majd 1905-ben jogtudományi doktori oklevelet. Ügyvédi vizsgáját 1908-ban tette le, ezt követően nyitotta meg 1919-ig működő ügyvédi irodáját Lugoson. 1910 és 1918 között a Nemzeti Munkapárt színeiben a németboksáni választókerület országgyűlési képviselője volt.

Erdély 1920. évi Romániához való csatolását követően szülőföldjén maradt, ahol élénk politikai, publicisztikai és lapszerkesztői tevékenységet fejtett ki. 1922-től 1938-ig az Országos Magyar Párt (OMP) alelnöke, 1928-tól a bukaresti országgyűlés Bihar, majd 1931-től Szatmár megyei képviselője volt. II. Károly diktatórikus uralmának bevezetésekor és az OMP betiltásakor, 1938-ban megtagadta a belépést a Romániai Magyar Népközösségbe (RMN) és visszavonult a politikai élettől. 1943-tól korábbi döntése dacára tevékenyen részt vett az RMN munkájában. 1944 augusztusában Bukarestbe internálták mint „nemzetiségi túszt”, fogvatartásával a román kormány az Észak-Erdélyben rekedt Emil Hațieganu biztonságát kívánta kikényszeríteni.

Végül Jakabffy csak nyolc hónap elteltével, 1945 áprilisában szabadult ki, kényszerlakhelyéül a hatóságok Hátszeget jelölték ki. 1945-ben a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete hívta tagjai sorába, de megrendült egészségi állapotára hivatkozva a felkérést visszautasította. Hátszeget 1954-ben hagyhatta el, ezt követően Szatmárnémetiben telepedett le, s hátra lévő éveit itt élte le visszavonultságban.

Munkássága[szerkesztés]

Az 1910-es évek végétől kifejtett közírói tevékenysége az erdélyi nemzetiségi viszonyokra és népesedéstörténetre, majd 1920 után az erdélyi magyarság kisebbségi, demográfiai, politikai és társadalmi helyzetére irányult. Politikusként is a romániai magyarság jogaiért és helyzetük javításáért harcolt, 1925 és 1935 közötti diplomáciai útjain több ízben képviselte az erdélyi magyarságot a Népszövetség Genfben megrendezett kisebbségügyi kongresszusain.

1922-től 1942-ig a Magyar Kisebbség című folyóirat alapító szerkesztőjeként tevékenykedett, emellett 1923-tól a kisebbségpolitikai szemle román (Glasul Minorităților), 1926-tól német (Die Stimme der Minderheiten) és francia (La Voix des Minorités) nyelvű változatait is szerkesztette. Behatóan foglalkozott a Bánság, azon belül főként Krassó-Szörény megye történetével.

Társasági tagságai és elismerései[szerkesztés]

1938-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, de az 1960-ban végrehajtott akadémiai tagrevízió során nem erősítették meg tagságát.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A románok hazánkban és a Román Királyságban. Budapest, 1918.
  • Régi krassóiak. Lugos, 1919.
  • Naplóm az 1918. évi forradalom eseményeiről. Lugos, 1920.
  • Erdély statisztikája. Lugos, 1923.
  • Adatok a magyarországi románság történetéhez. Lugos, 1927.
  • A bánsági magyarság húsz éve Romániában. Budapest, 1939.
  • Krassó-Szörény vármegye története, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésre. Lugos, 1940.
  • Kisebbségi sorskérdések. (Vál.: Balázs Sándor) Kolozsvár, 2005.

Felhasznált forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jakabffy Elemér témájú médiaállományokat.