Jódetán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jódetán
EthylIodide.png
Iodoethane-skeletal.png
IUPAC-név Jódetán
Más nevek etil-jodid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 75-03-6
RTECS szám KI4750000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C2H5I
Moláris tömeg 155,98 g/mol
Megjelenés Színtelen folyadék
Sűrűség 1,94 g/cm3[1]
Olvadáspont -108 °C[1]
Forráspont 71 °C[1]
Oldhatóság (vízben) lassú bomlás[1]
Oldhatóság (etanol) korlátlanul elegyedik
Oldhatóság (dietil-éter) korlátlanul elegyedik
Törésmutató (nD) 1,3903
Viszkozitás 7,269 cP 0 °C-on
5,925 cP 20 °C-on
Gőznyomás 145 mbar (20 °C)
223 mbar (30 °C)
333 mbar (40 °C)
482 mbar (50 °C)[1]
Veszélyek
EU osztályozás Irritatív (Xi)[1]
NFPA 704
NFPA 704.svg
1
2
1
 
R mondatok R10, R36/37/38[1]
S mondatok S23, S26[1]
Rokon vegyületek
Rokon alkil-halogenidek Etil-klorid
Etil-bromid
n-propil-jodid
izopropil-jodid
metil-jodid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A jódetán (vagy etil-jodid) egy halogénezett szénhidrogén, az etán jódtartalmú származéka. Színtelen, jellegzetes szagú folyadék. Vízben csak kis mértékben oldódik, de jól oldja az alkohol és az éter.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Állás közben lassan bomlik, megbarnul. A bomlás fény hatására gyorsabban megy végbe. A barna színt a kiváló jód okozza. Ha meggyújtják, elég. Gyúlékony vegyület.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etanolból állítható elő vörös foszforral és jóddal, illetve az ezekből képződő foszfor-trijodiddal.

\mathrm{3 \ C_2H_5OH + PI_3 \rightarrow 3 \ C_2H_5I + H_3PO_3}

Az etanolhoz először kevés vörösfoszfort adnak, majd kisebb részletekben porrá zúzott jódot. A képződő oldatot másnap ledesztillálják. Ekkor egy sárga színű folyadék képződik, amit nátrium-hidrogén-szulfit oldattal mosnak. A folyadék ettől színtelenné válik. A keletkezett színtelen folyadékot kalcium-kloriddal szárítják, majd ismét desztillálják.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A jódetánt etilezőszerként alkalmazzák szintézisekkor. Erre a célra azért alkalmas, mert a forráspontja nem nagyon alacsony és a reakciókészsége nagy.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
  • Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
  • Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h A jódetán vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2011. január 19. (JavaScript szükséges) (németül)