Itháki (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Itáki
Kefallonia IthakiWW.jpg
Közigazgatás
Ország Görögország
Székhely Vathy
Népesség
Teljes népesség ismeretlen
Elhelyezkedése
Itáki (Görögország)
Itáki
Itáki
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 25′, k. h. 20° 40′Koordináták: é. sz. 38° 25′, k. h. 20° 40′
Az Itáki weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Itáki témájú médiaállományokat.

Itháki vagy Ithaka (/ ɪθəkə /; görög nyelven: Ιθάκη, Ithakē [iθaci]) egy görög sziget a Jón-tengeren, Kefalonia északkeleti partján, a kontinentális Görögországtól nyugatra.

Itháki (Ithaka) fő szigetének területe 96 négyzetkilométer (37 négyzetméter), lakosainak száma 2011-ben 3,231 fő volt. A hét Jón-sziget közül Paxi után ez a második legfontosabb Jón-sziget. Itháki a Jón-szigetek régió különálló területi egysége, és a regionális egység egyetlen önkormányzata. A főváros Vathy (vagy Vathi).

A modern Itháki (Ithaca) általában Homerosz Ithacájával, Odüsszeusz otthonával van azonosítva, akinek késedelmes visszatérése a szigetre az Odyssey plotja.

Története[szerkesztés]

Odüsszeosz egy régi pénzérmén
Vathy, a kikötő látképe
Vathy látképe
Stavrosz
Kathara kolostor, Anogi

Itháki szigete már az i. e. 2. évezred óta lakott. Valószínű, hogy a mükénéi időszakban Cephalonia fővárosa, és az Odysseus által irányított kis királyság központja volt. A Kr. e. 2. században a rómaiak elfoglalták a szigetet, majd később a bizánci birodalom részévé vált. Itháki-t a 13. században a normannok uralták, majd egy rövid török ​​uralom után a velenceiek kezébe került (a velencei uralom alatt Jón-szigetek).

Ezt követően Ithákit a Campo Formioi Szerződés 1797. évi elfogadásával Franciaország foglalta el. Ezután egy közös orosz-török ​​haderő szabadította fel, Fyodor Ushakov és Kadir Bey admirálisok parancsnoksága idején 1798-ban, majd később a Szeptinsuláris Köztársaság részévé vált, amely eredetileg az orosz birodalom és az oszmán birodalom protektorátusaként jött létre. 1807-ben ismét francia birtokba került, amíg az Egyesült Királyság 1809-ben át nem vette. Az 1815-ös Párizsi Szerződés szerint Itháki a Jón-szigetek, a Brit Birodalom protektora. 1830-ban a helyi közösség kérte, hogy csatlakozhasson a görögországi újonnan felújított nemzetállam többi részéhez. Az 1864-es londoni szerződés értelmében Ithákit, a fennmaradó hat jón-szigettel együtt, I. György angol király Görögországnak adományozta, diplomáciai barátságuknak gesztusaként. Az Egyesült Királyság azonban fenntartotta korfui kikötőjének kiváltságos használatát.

Első telepesek[szerkesztés]

Az első ember a neolitikus korszak utolsó éveiben (ie 4000-3000 körül) telepedett le a szigeten. Az épületek, a falak és egy út ebből az időből származó nyomai bizonyítják, hogy az élet létezett és folytatódott a korai hellén korszakban (ie 3000-2000 között) is.

Mükénéi korszak[szerkesztés]

A mükénéi időszakban (i.e. 1600-1100) Itháki az ősi történelem legmagasabb szintjére emelkedett. Az Odüsszeia és a szájhagyományok alapján úgy vélik, hogy a sziget lett a Ión Királyság fővárosa, amely a környező területeket is magába foglalta, az akkori egyik legerősebb államnak nevezték a Földközi-tenger vidékén. Homérosznak az Iliasz és az Odüsszeia c. epikus versei fényt derítenek a bronzkori Itháki-ra. Ezek a versek általában, valamikor az i. e. 9. vagy 8. században keletkeztek, de felhasználhattak régebbi mitológiai és költői hagyományokat is; a hős Odysseus és Ithaca, valamint a környező szigetek és kontinens uralmának ábrázolása megőrzi az időszak politikai földrajzáról, szokásairól és társadalmáról szóló emlékeket.

Földrajza[szerkesztés]

Itháki a Jón-szigetekhez tartozik. A szigetek területe 117.812 négyzetkilométer (45.5 sq mi) [14], és megközelítőleg 100 km (62 mérföld) partvonala van. A fő sziget észak-déli irányban húzódik, hossza 23 km (14 mérföld) és maximális szélessége 6 km (4 mérföld). Két részből áll, körülbelül egyenlő méretű, az Aetos (Eagle) szűk átjárójával összekötve, mindössze 600 méter (1,969 láb) széles. A két rész körül Molos öblét, amelynek déli ága Vathy kikötője, a sziget fővárosa és legnagyobb települése. A második legnagyobb település a sziget északi részén található Stavros. Lazaretto Islet (vagy a Megváltó Szigetje) őrzi a kikötőt. A Megváltó temploma és egy régi kegyhely maradványai is a szigeten helyezkednek el. Az öblök közé tartozik az Afales-öböl északnyugatra, a Frikes és a Kioni öböl északkeleti, a Molos-öböl keletre, az Ormos-öböl és a Sarakiniko-öböl délkeletre. A legmagasabb hegy a Nirito (806 m), az északi részen található, majd délen a Merovigli (669 m).

Itaca a Jón-szigetek régió különálló területi egysége, és a regionális egység egyetlen önkormányzata. A 2011-es Kallikratis kormányzati reform részeként az Ithaca regionális egység a volt Kefalonia és Ithaca prefektúra egy részéből jött létre. Az önkormányzat változatlanul a Kallikratis-reformon kívül az Ithaca-tól eltérő szigeteket is magába foglal, köztük két közelit: Cape Melissa, Arkoudi és az északkeleti Atokos-t, valamint az Echinades-szigetcsoport számos szigetét (a nagyobbak: Drakonera, Makri, Oxeia, Petalas és Vromonas) kelet felé az Aetolia-Acarnania szomszédságában.

Legnagyobb települései: Vathy (2011-ben 1920-ban), Perachori (343), Stavros (366), Platreithias (201) és Kioni (182). Csak Itháki és Atokos lakott szigetek a csoportban. Közösségek és falvak: Aetos, Afales, Agios Ioannis, Agia Saranta, Anogi, Exogi, Frikes, Kalivia, Kathara, Kioni, Kolieri, Lachos, Lefki, Marmaka, Perachori, Piso Aetos, Platrithia, Rachi, Stavros, Vathy.

Növény-és állatvilága[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dietrich Volkmer: Ithaka – Das ewige Ziel – Szenen einer Heimreise, Books on Demand, 2006, ISBN 978-3-8370-3053-2
  • Robert Bittlestone: Odysseus Unbound. The Search for Homer’s Ithaca. Cambridge University Press, Cambridge 2005