Itháki (sziget)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Itáki
Kefallonia IthakiWW.jpg
Közigazgatás
Ország Görögország
Székhely Vathy
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Elhelyezkedése
Itáki (Görögország)
Itáki
Itáki
Pozíció Görögország térképén
é. sz. 38° 25′, k. h. 20° 40′Koordináták: é. sz. 38° 25′, k. h. 20° 40′
Az Itáki weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Itáki témájú médiaállományokat.

Itháki vagy Ithaka (/ ɪθəkə /; görög nyelven: Ιθάκη, Ithakē [iθaci]) egy görög sziget a Jón-tengeren, Kefalonia északkeleti partján, a kontinentális Görögországtól nyugatra.

Itháki (Ithaka) fő szigetének területe 96 négyzetkilométer (37 négyzetméter), lakosainak száma 2011-ben 3,231 fő volt. A hét Jón-sziget közül Paxi után ez a második legfontosabb Jón-sziget. Itháki a Jón-szigetek régió különálló területi egysége, és a regionális egység egyetlen önkormányzata. A főváros Vathy (vagy Vathi).

A modern Itháki (Ithaca) általában Homerosz Ithacájával, Odüsszeusz otthonával van azonosítva, akinek késedelmes visszatérése a szigetre az Odyssey plotja.

Története[szerkesztés]

Odüsszeosz egy régi pénzérmén
Vathy, a kikötő látképe
Vathy látképe
Stavrosz
Kathara kolostor, Anogi

Itháki szigete már az i. e. 2. évezred óta lakott. Valószínű, hogy a mükénéi időszakban Cephalonia fővárosa, és az Odysseus által irányított kis királyság központja volt. A Kr. e. 2. században a rómaiak elfoglalták a szigetet, majd később a bizánci birodalom részévé vált. Itháki-t a 13. században a normannok uralták, majd egy rövid török ​​uralom után a velenceiek kezébe került (a velencei uralom alatt Jón-szigetek).

Ezt követően Ithákit a Campo Formioi Szerződés 1797. évi elfogadásával Franciaország foglalta el. Ezután egy közös orosz-török ​​haderő szabadította fel, Fyodor Ushakov és Kadir Bey admirálisok parancsnoksága idején 1798-ban, majd később a Szeptinsuláris Köztársaság részévé vált, amely eredetileg az orosz birodalom és az oszmán birodalom protektorátusaként jött létre. 1807-ben ismét francia birtokba került, amíg az Egyesült Királyság 1809-ben át nem vette. Az 1815-ös Párizsi Szerződés szerint Itháki a Jón-szigetek, a Brit Birodalom protektora. 1830-ban a helyi közösség kérte, hogy csatlakozhasson a görögországi újonnan felújított nemzetállam többi részéhez. Az 1864-es londoni szerződés értelmében Ithákit, a fennmaradó hat jón-szigettel együtt, I. György angol király Görögországnak adományozta, diplomáciai barátságuknak gesztusaként. Az Egyesült Királyság azonban fenntartotta korfui kikötőjének kiváltságos használatát.

Első telepesek[szerkesztés]

Az első ember a neolitikus korszak utolsó éveiben (ie 4000-3000 körül) telepedett le a szigeten. Az épületek, a falak és egy út ebből az időből származó nyomai bizonyítják, hogy az élet létezett és folytatódott a korai hellén korszakban (ie 3000-2000 között) is.

Mükénéi korszak[szerkesztés]

A mükénéi időszakban (i.e. 1600-1100) Itháki az ősi történelem legmagasabb szintjére emelkedett. Az Odüsszeia és a szájhagyományok alapján úgy vélik, hogy a sziget lett a Ión Királyság fővárosa, amely a környező területeket is magába foglalta, az akkori egyik legerősebb államnak nevezték a Földközi-tenger vidékén. Homérosznak az Iliasz és az Odüsszeia c. epikus versei fényt derítenek a bronzkori Itháki-ra. Ezek a versek általában, valamikor az i. e. 9. vagy 8. században keletkeztek, de felhasználhattak régebbi mitológiai és költői hagyományokat is; a hős Odysseus és Ithaca, valamint a környező szigetek és kontinens uralmának ábrázolása megőrzi az időszak politikai földrajzáról, szokásairól és társadalmáról szóló emlékeket.

Földrajza[szerkesztés]

Itháki a Jón-szigetekhez tartozik. A szigetek területe 117.812 négyzetkilométer (45.5 sq mi) [14], és megközelítőleg 100 km (62 mérföld) partvonala van. A fő sziget észak-déli irányban húzódik, hossza 23 km (14 mérföld) és maximális szélessége 6 km (4 mérföld). Két részből áll, körülbelül egyenlő méretű, az Aetos (Eagle) szűk átjárójával összekötve, mindössze 600 méter (1,969 láb) széles. A két rész körül Molos öblét, amelynek déli ága Vathy kikötője, a sziget fővárosa és legnagyobb települése. A második legnagyobb település a sziget északi részén található Stavros. Lazaretto Islet (vagy a Megváltó Szigetje) őrzi a kikötőt. A Megváltó temploma és egy régi kegyhely maradványai is a szigeten helyezkednek el. Az öblök közé tartozik az Afales-öböl északnyugatra, a Frikes és a Kioni öböl északkeleti, a Molos-öböl keletre, az Ormos-öböl és a Sarakiniko-öböl délkeletre. A legmagasabb hegy a Nirito (806 m), az északi részen található, majd délen a Merovigli (669 m).

Itaca a Jón-szigetek régió különálló területi egysége, és a regionális egység egyetlen önkormányzata. A 2011-es Kallikratis kormányzati reform részeként az Ithaca regionális egység a volt Kefalonia és Ithaca prefektúra egy részéből jött létre. Az önkormányzat változatlanul a Kallikratis-reformon kívül az Ithaca-tól eltérő szigeteket is magába foglal, köztük két közelit: Cape Melissa, Arkoudi és az északkeleti Atokos-t, valamint az Echinades-szigetcsoport számos szigetét (a nagyobbak: Drakonera, Makri, Oxeia, Petalas és Vromonas) kelet felé az Aetolia-Acarnania szomszédságában.

Legnagyobb települései: Vathy (2011-ben 1920-ban), Perachori (343), Stavros (366), Platreithias (201) és Kioni (182). Csak Itháki és Atokos lakott szigetek a csoportban. Közösségek és falvak: Aetos, Afales, Agios Ioannis, Agia Saranta, Anogi, Exogi, Frikes, Kalivia, Kathara, Kioni, Kolieri, Lachos, Lefki, Marmaka, Perachori, Piso Aetos, Platrithia, Rachi, Stavros, Vathy.

Növény-és állatvilága[szerkesztés]

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Dietrich Volkmer: Ithaka – Das ewige Ziel – Szenen einer Heimreise, Books on Demand, 2006, ISBN 978-3-8370-3053-2
  • Robert Bittlestone: Odysseus Unbound. The Search for Homer’s Ithaca. Cambridge University Press, Cambridge 2005