Irisz-telep

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 46° 47′ 40″, k. h. 23° 36′ 22″

Az Irisznegyed térképe (románul)

Az Irisz-telep avagy Irisznegyed (románul Cartierul Iris) Kolozsvár egyik városnegyede a város északi részében, az ipari övezetben.

Fekvése[szerkesztés]

A város északi részén, a Brétfű alja, a Nádas és a Szamos között helyezkedik el.[1] Északról a Csillaghegy (Dealul Steluța) és a Szentgyörgy-hegy (Dealul Sfântu Gheorghe) határolja. Fő közlekedési útvonalai a Kajántóba vezető Kajántói út (Str. Oașului) és a Szentgyörgyhegyi út (Bd. Muncii). A város többi részével a vasútállomásig közlekedő 100-as villamos, illetve a Monostori negyedig közlekedő 102-es villamos biztosítja az összeköttetést.

Története[szerkesztés]

1920-ban alapították a negyedben a Terapia gyógyszergyárat, ezt követte 1922-ben az Iris porcelángyár.[2][3] Az Irisz-telep az Iris porcelángyár környékén alakult ki az 1920-as és 1930-as években. Lakossága 1944-ben 289 fő volt.

A református egyházközség szervezését 1926–27-ben kezdte el Surányi Erzsébet tanárnő; eleinte bérelt házban tartottak bibliaórákat. 1930-ban görög katolikus, 1939-ben unitárius, 1950–1957 között református templom épült; ez utóbbit Kós Károly és Debreczeni László tervezte. 1948-ban a kommunista rendszer felszámolta a görög katolikus egyházat, ekkor a templomuk az ortodox egyházé lett, és a rendszerváltás után is az övé maradt. 1998-ban épült meg a református templom eredetileg is tervezett tornya.[1][4]

1931-ben Reményik Sándor elkísérte Járosi Andor feleségét egy Irisz-telepi bibliaórára; ennek hatására írta Biblia-óra című versét.[5]

A téglagyár udvara 2007-ben

1944. május–júniusban az észak-erdélyi zsidóság gettósítása és deportálása során az Irisz-telepi téglagyár területén alakították ki a kolozsvári gettót.[6]

1970-ben épült a Nehézipari Kombinát (Combinatul de Utilaj Greu, CUG), amely 1985-ben 8000 embernek adott munkát. 1991 márciusban a vállalat hat kisebb céggé alakult át.[7]

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem 2001-ben létesült Bio- és Nanotudományi Interdiszciplináris Kutatóintézete az Irisz-negyedben kapott helyet.[8]

Egy 2003-as tanulmány szerint az Irisz-telep a város szegényebb negyedei közé tartozik. A városon belül itt voltak a legolcsóbbak a tömbházlakások, és második legolcsóbbak a házak. A 2002-ben végzett felmérés 1341 válaszadójának 46%-a a „Mit gon­dol, hol lak­nak a sze­gé­nyek?” nyílt kérdésre az Irisz-negyedet jelölte meg a térképen.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Asztalos Lajos: Kolozsvár: Helynév- és településtörténeti adattár. Kolozsvár: Kolozsvár Társaság; Kolozsvár: Polis. 2004. 218–219., 228., 452. o. ISBN 9738341442  
  2. Terapia Ranbaxy. www.wall-street.ro (Hozzáférés: 2014. nov. 9.)
  3. Memorie și cunoaștere locală: Fabrica de porţelan IRIS Cluj 50 ani (1922-1972). www.bjc.ro (Hozzáférés: 2014. nov. 9.)
  4. Kolozsvár református templomai. Szerk. Tonk István. Kolozsvár: Erdélyi Református Egyházkerület. 2006. 28., 30. o.  
  5. Antal Margit: Kiegészítés Reményik Sándor portréjához. rmpsz.ro (Hozzáférés: 2012. nov. 9.)
  6. Lőwy Dániel: A Kálváriától a tragédiáig: Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár: Koinónia. 2005. 174. o. ISBN 9737605020  
  7. Fortpres CUG S.A. Istoricul societății. www.fortpres.ro (Hozzáférés: 2014. nov. 9.)
  8. Institutul de Cercetări Interdisciplinare in Bio- Nano-Ştiinţe. icei.ubbcluj.ro (Hozzáférés: 2014. nov. 9.)
  9. Pásztor Gyöngyi: Slumosodási és elszegényedési folyamatok Kolozsváron. Erdélyi Társadalom, I. évf. 1. sz. (2003)