Inocențiu Micu-Klein
| Inocențiu Micu-Klein | |
 | |
| Született | 1692[1][2][3][4] Cód |
| Elhunyt | 1768. szeptember 22. (75-76 évesen)[3] Róma |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | megyéspüspök (1729. július 12. – 1751. május 7.) |
| fogarasi püspök | |
| Vallása | román görögkatolikus egyház |
| Szerzetesrend | Basilian Order of Saint Josaphat |
| Szentelők | Gennadius Bizanczy (főszentelő) |
| iskolái: kolozsvári jezsuita akadémia | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Inocențiu Micu-Klein témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Inocențiu Micu-Klein (Cód, 1692 – Róma, 1768. szeptember 22.) fogarasi román görögkatolikus püspök, 18. századi Erdély egyik kiemelkedő román személyisége, az 1791-ben közreadott Supplex libellus Valachorum (a század legfontosabb erdélyi román politikai munkája) fő szellemi atyja.
Pályafutása[szerkesztés]
Ion Micu néven látta meg a napvilágot a Szeben vármegyei Códban.Tanulmányait szülőfalujában, majd Nagyszebenben és Kolozsváron, a jezsuitáknál végezte. 1722-1725 között a kolozsvári jezsuita akadémián filozófiát tanult Franz Faschingtól. 1725-ben beiratkozott a nagyszombati teológiai fakultásra. Tanulmányait 1729-ben fejezte be.
Püspöki pályafutása[szerkesztés]
VI. Károly császár kinevezte Gyulafehérvár és Fogaras püspökének, valamint császári tanácsadónak. 1729 szeptemberében bárói rangot kapott és ezzel együtt megváltoztatta a nevét Klein-ra (a román Micu, jelentése kicsi, német fordítása). Ugyanakkor az erdélyi országgyűlés tagja lett. 1729. szeptember 23-án felszentelték papnak a máriapócsi templomban, majd szeptember 25-én Munkácsban csatlakozott a Szent Bazil-rendi szerzetesekhez és felvette az Inocențiu nevet. November 5-én püspöki rangra emelték. 1737-ben a püspöki rezidenciát Fogarasból Balázsfalvára helyezte át. 1741-ben elhelyezte a balázsfalvi katedrális alapkövét. Élete során a Habsburg Birodalomban élő románok egyenjogúságáért harcolt, ezáltal kivívta az erdélyi rendek valamint Mária Terézia császárnő haragját, így 1744-től száműzetésbe kényszerült Rómába. 1751. május 7-én a Szentszék nyomására lemondott püspöki tisztségéről.[5] Itt halt meg 1768. szeptember 22-én. Hamvait 1997-ben exhumálták és helyezték örök nyugalomra a balázsfalvi katedrálisban.
Nézetei[szerkesztés]
Élete során a román nemzet egyenjogúságának elismeréséért küzdött, mint görögkatolikus püspök és mint az erdélyi országgyűlés tagja. Argumentumait a következőkre alapozta:
- a románok Erdély legrégebbi lakói,
- a románság Erdély legnagyobb nemzete,
- a románok végzik a legnehezebb munkákat (földművelés, sóbányászat).
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Nemzetközi Szabványos Névazonosító. (Hozzáférés: 2015. október 13.)
- ↑ Faceted Application of Subject Terminology. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
- ↑ Silvestru Augustin Prunduş – Clemente Plaianu: Catolicism și ortodoxie românească. Scurt istoric al Bisericii Române Unite. (hely nélkül): Casa de Editură Viața Creștină. 62. o. ISBN 973-96224-2-9
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az Inocențiu Micu-Klein című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Corneliu Albu, Pe urmele lui Ion-Inocențiu Micu-Klein, București, 1983.
- Augustin Bunea, Din istoria românilor. Episcopul Ioan Inocențiu Klein (1728-1751), Blaj, 1900.
- Nicolae Comşa, Episcopul Ion Inochentie Micu (Colecţia „Oameni ai Blajului”), Blaj, 1997 (prima ediţie, 1943).
- Dumitru Stăniloae, Lupta și drama lui Inocențiu Micu Clain, în „Biserica Ortodoxă Română”, nr. 88, 1968.
- Aloisiu Tăutu, Testamentul și moartea episcopului Inocențiu Micu-Klein, în „Buna Vestire”, nr. 9, Roma, 1970.
- Inochentie Micu-Klein, Arhieraticon, studiu introductiv de Ioan Chindriș, transcrierea textului de Ioan Chindriș și Florica Nuţiu, București, 2000.
- Ioan Chindriș, Biblioteca lui Inochentie Micu-Klein, în vol. Cultură și societate în contextul Școlii Ardelene, Cluj-Napoca, 2001, p. 45-76.
- Ioan Chindriș, Inochentie Micu-Klein, autor liturgic, în vol. Cultură și societate în contextul Şcolii Ardelene, Cluj-Napoca, 2001, p. 77-108.
