Ioan Lemeni

Ioan Lemeni
Született	1780. április 22. 1780. április 23. Dezmér
Elhunyt	1861. március 29. (80 évesen) Bécs
Állampolgársága	osztrák
Nemzetisége	román
Foglalkozása	görögkatolikus pap diakónus román görögkatolikus püspök katolikus püspök katolikus szerpap
Tisztsége	megyéspüspök (1832. augusztus 23. – 1850. március)
fogarasi püspök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	román görögkatolikus egyház
Püspökké szentelés	1833. június 6.
Szentelők	Vulkán Sámuel (főszentelő)
Hivatal	fogarasi püspök
Hivatali idő	1832–1850
Elődje	Ioan Bob
Utódja	Alexandru Sterca-Șuluțiu
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Ioan Lemeni témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ioan Lemeni, magyar forrásokban Lemény János vagy Lemény Pap János (Dezmér, 1780. április 22. vagy 1780. április 23. – Bécs, 1861. március 29.) a fogarasi és gyulafehérvári görögkatolikus főegyházmegye püspöke, valamint a román görögkatolikus egyház elöljárója volt 1832–1850 között.

Pályafutása

Nemes családban született. Az elemi iskolát Kolozsváron és Balázsfalván végezte, a gimnáziumot és a jogi illetve filozófiai kurzusokat szintén Kolozsváron. Ugyan apja ügyvédnek szánta, ennek ellenére 1801-ben a balázsfalvi teológiai szeminárium diákja lett, innen Ioan Bob püspök a nagyváradi katolikus szemináriumba küldte. 1805. október 1-jén pappá szentelték. Két évig Balázsfalván tanított filozófiát és egyháztörténelmet, majd 1807-től Kolozsváron lett pap. Működése alatt a város és a környék román lakóinak többségét a görögkatolikus egyházba térítette. 1819. október 28-án kanonokká választották. 1820. október 1-jén Balázsfalvára költözött, és folytatta a tanítást. 1829-ben a tanítás mellett Ioan Bob püspök mellett titkárként dolgozott.

Püspöki pályafutása

Bob halála után 1832. május 15-én püspökké választották; 179 szavazatot szerzett a lehetséges 212-ből. 1832. augusztus 23-án püspökké nevezték ki; miután 1833. április 16-án a Szentszék megerősítette, 1833. június 6-án Nagyváradon Samuil Vulcan püspökké szentelte, és július 14-én iktatták be hivatalába.

Már beiktatásakor elrendelte, hogy minden plébánia mellett létesüljön egy elemi iskola is. Püspöksége során végiglátogatta az egyházmegye majdnem mindegyik helységét. 1837-ben kibővíttette a balázsfalvi katedrálist. A balázsfalvi teológiai szemináriumban az oktatás időtartamát háromról négy évre hosszabbította.

1842. márciusban a balázsfalvi káptalan nevében tiltakozást nyújtott be a bécsi udvarnak az ellen a tervezet ellen, amely a magyar nyelvet kötelezővé tette volna az egyház és az iskolák igazgatásába. Ugyanabban az évben Vasile Moga ortodox püspökkel együtt beadvánnyal fordult a kolozsvári országgyűléshez a királyföldi románok jogaival kapcsolatban.

Az 1848. május 15-i balázsfalvi román népgyűlés egyik vezető alakja volt; a gyűlés határozatait ő ismertette a május 30-i kolozsvári országgyűlésen. Mivel Erdély és Magyarország uniójának a pártján állt, konfliktusba került Simion Bărnuțiuval. 1848. október 21-én kiáltványban fordult a román néphez, hogy ne hallgassanak Puchner tábornoknak a magyarok elleni harcra szólító felhívására. Emiatt 1848. november 19-én Puchner felfüggesztette hivatalából, és elrendelte a püspöki jövedelmek lefoglalását. A szabadságharcban játszott szerepe miatt 1849. október 21-én húsz év várfogságra ítélték, de utóbb kegyelmet kapott. 1850. márciusban Erdély kormányzója, Ludwig von Wohlgemuth nyomására lemondott püspöki tisztségéről, és április 10-én Bécsbe távozott.

Utolsó éveit Bécsben, a ferencesek kolostorában töltötte, és ott is halt meg. A bécsi Simmering temetőben temették el, majd 1901-ben maradványait hazaszállították Balázsfalvára.

Művei

• Az Istentől küldetett férfiú a gondviselés rendjében, az az halotti beszéd Bab János fogarasi görög egyesült vallású püspök felett. Kolozsvár, 1831.
• Rugimienta celor doi episcopi romanesci a celui greco-unit ši a celui greco neunit Vasile Moga. Ascerunt dietei dela 1842. in causa romanilor pe pamantul kraiesc numit ši sasesc. Brassó, év. n. (Az 1842-es országgyűléshez beadott folyamodvány, Moga Vasile ortodox püspökkel együtt)

Források

• Romániai katolikus, erdélyi protestáns és izraelita vallási archontológia. Összeállította Jakubinyi György. 3. jav. és bőv. kiadás. Kolozsvár: Verbum. 2010. 58–68. o. ISBN 978-606-8059-25-9  
• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002.  
• Silvestru Augustin Prunduş – Clemente Plaianu: Catolicism și ortodoxie românească. Scurt istoric al Bisericii Române Unite. (hely nélkül): Casa de Editură Viața Creștină. 67–68. o. ISBN 973-96224-2-9  
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VII. (Köberich–Loysch). Budapest: Hornyánszky. 1900.  

További információk

• Szathmári Pap Károly erdélyi országgyűlési arcképcsarnoka. Közzéteszi Murádin Jenő. Budapest: Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány. 2008. ISBN 978 963 9662 29 2