Ugrás a tartalomhoz

Indiai leopárd

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indiai leopárd
2013-ban készült fénykép egy hím indiai leopárdról az Indiai Karnátaka államban található Nagarhole nemzeti parkban.
2013-ban készült fénykép egy hím indiai leopárdról az Indiai Karnátaka államban található Nagarhole nemzeti parkban.
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Macskafélék (Felidae)
Alcsalád: Párducformák (Pantherinae)
Nem: Panthera
Faj: P. pardus
Alfaj: P. p. fusca
Tudományos név
Panthera pardus fusca
(Meyer, 1794)
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Indiai leopárd témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Indiai leopárd témájú médiaállományokat és Indiai leopárd témájú kategóriát.
A Bandipur nemzeti parkban készült fénykép egy hím indiai leopárdról.
A Bandipur nemzeti parkban készült fénykép egy hím indiai leopárdról.

Az indiai leopárd vagy ázsiai leopárd (Panthera pardus fusca) a ragadozók (Carnivora) rendjébe és a macskafélék (Felidae) családjába tartozó leopárd (Panthera pardus) egy alfaja, amely az Indiai szubkontinens területén széleskörben megtalálható. A fajra veszélyt jelent bundájának és testrészeinek illegális kereskedelme, valamint az ember és a leopárd közötti konfliktusok és a haszonállatok elleni támadások miatti üldözés.

Rendszertani besorolása

[szerkesztés]

A Felis fusca tudományos nevet Friedrich Albrecht Anton Meyer javasolta 1794-ben, aki leírta a londoni Towerben kiállított bengáliából származó fekete leopárdot.[1] A Leopardus perniger nevet Brian Houghton Hodgson javasolta 1863-ban öt nepáli leopárdbőr alapján, amelyek közül három fekete volt. Szikkimet és Nepált említette élőhelyként.[2] A Panthera pardus millardi nevet Reginald Innes Pocock javasolta 1930-ban egy kasmíri leopárdbőr és koponya alapján. Ez a tipikus külnbözött a P. p. fusca többi leletétől, mert hosszabb szőrrel és szürkés színnel rendelkezett.[3]

Mivel a nepáli, szikkimi és kasmíri leopárdpopulációk földrajzilag nem elszigeteltek az indiai szubkontinens leopárdpopulációitól, 1996-ban a P. p. fusca alá sorolták őket. Az Indus folyó nyugati és az északi Himalája topográfiai akadályt képeznek ennek az alfajnak a terjedése előtt.[4][5] Keleten a Gangesz-delta és a Brahmaputra folyó alsó folyása természetes akadályt képez az indokínai leopárd elterjedési területével.

Az észak-pakisztáni Azad Dzsammu Kasmír és Galyat régiókban gyűjtött 49 leopárdprém-minta genetikai elemzése mind perzsa, mind indiai leopárdok haplotípusait mutatta ki, ami a két alfaj közötti átmenetet jelzi ebben a régióban.[6]

Elterjedése és élőhelye

[szerkesztés]

Indiában, Nepálban, Bhutánban, és Pakisztánban fordul elő.[7] Bangleadesben a jelenlegi kutatások szerint sajnálatos módon nincs életképes populációja, de Szilhet, Chittagong Hill Tracts és Cox's Bazar erdeiben alkalmanként láthatók példányok.[8][9] Elterjedési területe nagyjából egybeesik az indiai szubkontinensével; nyugaton az Indus a perzsa leopárd (P. l. ciscaucasica), keleten a Gangesz és a Brahmaputra alsó folyása az indokínai leopárd (P. l. delacouri) területétől választja el, északon a Himalájában 2500 méteres magasságáig terjed, ahol a hópárduc (Panthera uncia) elterjedésével határos.

A trópusi esőerdőktől a száraz lombhullató erdőkön keresztül a tűlevelű erdőkig változatos élőhelyeken megél, a Szundarbansz mangroveerdeiben azonban nem.

Dél-Tibetben is feljegyezték már a Csomolungma Nemzeti Parkban.[10]

Nepál Kancsendzönga Természetvédelmi Területén 2012 májusában egy kameracsapdával 4300 méteres magasságban fényképeztek egy melanisztikus példányt.[11]

Populációja Indiában

[szerkesztés]

2015-ben becslések szerint 7910 leopárd élt Indiában a tigrisek élőhelyén és annak környékén; az egész országban körülbelül 12 000–14 000 leopárd élt.[12] 2020-ban az indiai tigrisek élőhelyének erdős területein élő leopárdpopulációt 12 172–13 535 egyedre becsülték. A felmérésben szereplő területek között szerepeltek a Szivalik-hegység és a Gangesz-síkság, Közép-India és a Keleti-Ghátok, a Nyugati-Ghátok, valamint a Brahmaputra-folyó medencéje és India északkeleti részének dombvidékei 2600 m alatti magasságú területei.[13] 2022-ben az indiai leopárdpopulációt 13 874 egyedre becsülték. Az alábbi táblázat az indiai államok főbb leopárdpopulációit mutatja:[14]

Megjelenése

[szerkesztés]

Az indiai leopárd erős lábakkal, hosszú, jól formált farokkal, széles pofával, rövid fülekkel, sárgás-szürke szemekkel és világosszürke pupillával rendelkezik. Szőrzete foltos és rozettás, halványsárga, sárgásbarna vagy aranyszínű alapon, kivéve a melanisztikus formákat; a foltok a fehér has, a lábak belső és alsó része felé halványulnak. A rozetták a háton, az oldalakon és a hátsó részen a legszembetűnőbbek.[15][16] A rozetták mintázata minden egyednél más és más. A fiatalok bundája dús, és a sűrűn elhelyezkedő foltok miatt sötétnek tűnik. A fehér hegyű farok 60–100 cm hosszú, alul fehér, és rozettákkal díszített, amelyek a vége felé hiányos sávokat alkotnak. A rozetták Ázsia más leopárdalfajainál nagyobbak. A szőrzet színe száraz éghajlaton inkább halvány és krémes, hidegebb éghajlaton inkább szürke, az esőerdőkben pedig sötétebb arany színű.[17]

A ködfoltos leopárd megkülönböztethető a lepárd többi alafajától kisebb méretével, kisebb de erősebb rozettás mintájával, „felhőszerű” foltjaival, hosszabb lábaival és vékonyabb farkával.[18]

Fekete párduc (melanisztikus indiai leopárd) a Nagarhole nemzeti parkban.
Fekete párduc (melanisztikus indiai leopárd) a Nagarhole nemzeti parkban.

Koponya

[szerkesztés]

A legnagyobb indiai leopárd koponyát 1920-ban rögzítették, és egy melanisztikus egyedhez tartozott, amely Tamilnádu állam Ootacamund térségében élt. A fekete párducnak állítólag nagyobb mellső végtagjai és mellkasa volt, mint egy átlagos leopárdnak, koponyája és karma pedig majdnem akkora volt, mint egy tigrisé. A koponya alapja 280 mm hosszú és 200 mm széles volt, súlya 1000 g. Összehasonlításképpen: egy nyugat-afrikai leopárd koponyájának alapja 286 mm hosszú és 181,0 mm széles volt, súlya 0,79 kg.[19]

Testméret

[szerkesztés]

A hím indiai leopárdok testhossza 127 cm és 142 cm között, farkuk hossza 76 cm és 91 cm között, súlyuk 50 és 77 kg között változik. A nőstények kisebbek, testhosszuk 104 cm és 117 cm, farkuk hossza 0,76 m és 87,6 cm között, súlyuk 29 és 34 kg között változik. Nemi kétalakúság figyelhető meg, a hímek nagyobbak és nehezebbek, mint a nőstények.

A legnagyobb vadon élő példány egy emberekre vadászó hím volt, amelyet 2016-ban lőttek le a Himácsal Prades állambeli Bilaspur körzet Dhadhol területén. A jelentések szerint testhossza 2,62 m, vállmagassága 860 mm, súlya 71 kg volt.[20]

Fénykép egy leopárdpárról a Radzsadzsi tigrisrezervátumban.
Fénykép egy leopárdpárról a Radzsadzsi tigrisrezervátumban.

Életmódja

[szerkesztés]

A leopárd rejtőzködő, magányos életmódot élő, főként éjszakai állat. Kiváló mászó képességeiről ismert, napközben a fákon pihen, zsákmányát felakasztja a fák ágaira, dolga végeztével fejjel előre lemászik.[21] Jó úszó, bár nem annyira hajlamos az úszásra, mint a tigris. Nagyon fürge, 58 km/h feletti sebességgel tud futni, 6 m-t tud ugrani vízszintesen, és 3 métert függőlegesen.[22] Számos hangot ad ki, köztük morgást, üvöltést, vicsorgást, nyávogást és dorombolást.[23]

A nepáli Bardia Nemzeti Parkban a hím leopárdok területi határai körülbelül 48 km2-t, a nőstényeké pedig körülbelül 17 km2-t tettek ki; a nőstények területinek határai 5-7 km2-re csökkennek, amikor kölykeik születnek.[24] A Gir Nemzeti Parkban egy rádiójeladóval ellátott hím leopárd területi határait 28,15 km2-re becsülték. 3,7 naponta ölt meg egy zsákmányt.[25]

Egy leopárd egy langúr elejtése után, kabini nemzeti park.
Egy leopárd egy langúr elejtése után, kabini nemzeti park.

A leopárd sokoldalú, opportunista vadász, és étrendje nagyon változatos. Hatalmas koponyája és erős állkapcsa miatt nagy zsákmányokat is képes elejteni.[26][27] A Sariska Tigrisrezervátumban az indiai leopárd étrendje között szerepel a pettyes szarvas, számbárszarvas, nilgau, vaddisznó, langur, indiai nyúl és a páva.[28] A Perijar Tigrisrezervátumban élő leopárdok étrendjének nagy részét főemlősök teszik ki.[29]

Szaporodás

[szerkesztés]
Leopárdkölykök Szatpurában.
Leopárdkölykök Szatpurában.

A régiótól függően a leopárd egész évben párzik. Az ivarzási ciklus körülbelül 46 napig tart, és a nőstény általában 6–7 napig tüzel.[30] A vemhesség 90–105 napig tart.[31] Általában 2–4 kölyökből álló alom születik.[32] A kölykök halálozási aránya az első évben 41–50%-ra becsülhető. A nőstények barlangokban, sziklák közötti hasadékokban, üreges fákban vagy bozótosokban hozzák világra utódaikat. A kölykök szeme születésükkor csukva van, és négy-kilenc nappal a születés után nyílik ki.[33] A fiatalok szőre általában hosszabb és sűrűbb, mint a felnőtteké. Szőrzetük színe is szürkés, és a foltok kevésbé láthatóak. Körülbelül három hónapos korukban a kölykök elkezdik követni anyjukat a vadászatokon. Egyéves korukra a leopárdkölykök valószínűleg már önállóan boldogulnak, de 18–24 hónapig anyjuk mellett maradnak. Az indiai leopárd átlagos élettartama 12 és 17 év között van.[34]

Leopárd éjjel a Gír nemzeti parkban 2015).
Leopárd éjjel a Gír nemzeti parkban 2015).

Versengés más ragadozókkal

[szerkesztés]
Indiai leopárd egy nilgau elejtése után, a Szatpura tigrisrezervátumban.

Az indiai leopárdok nem gyakoriak azokon a területeken, ahol sok tigris él, és egyrészt a tigrisek elsődleges élőhelye, másrészt a falusi területek közé szorulnak.[35] Ahol a tigrispopuláció nagy vagy növekszik, a tigrisek a leopárdokat az emberi településekhez közelebb eső területekre űzik, mint például Nepál Bardia Nemzeti Parkjában és a Sariska Tigrisrezervátumban.[36][37] A leopárdok és a tigrisek közös élőhelyén erőforrás-megosztás történik. A leopárdok általában kisebb, 75 kg alatti zsákmányt ejtenek ott, ahol tigrisek is élnek. Azokon a területeken, ahol a leopárd és a tigris együtt él, a koegzisztencia állítólag nem általános szabály, és a leopárdok száma alacsony, ahol a tigrisek száma magas.[38] A leopárdpopuláció átlagos sűrűsége jelentősen csökkent, 9,76-ról 2,07 állatra 100 km2-enként, míg a tigrispopuláció átlagos sűrűsége 3,31-ről 5,81 állatra növekedett 100 km2-enként 2004–2005 és 2008 között a Rajaji Nemzeti Parkban, miután a pásztorokat áttelepítették a parkból. A két faj táplálkozása nagyban átfedi egymást, és a tigrispopuláció növekedése a leopárdpopuláció hirtelen csökkenéséhez és a leopárdok táplálkozásának kis zsákmányokra (9%-ról 36%-ra) és háziasított zsákmányokra (6,8%-ról 31,8%-ra) való átállásához vezetett.[39] A Chitwan Nemzeti Parkban a leopárdok 25–100 kg közötti súlyú zsákmányokat öltek meg, a legtöbb zsákmányállatok súlya 25–50 kg között volt. A tigrisek több 50–100 kg közötti állatot öltek meg. Az öt hónap alatt megfigyelt tigrisek és leopárdok mikrohabitat-preferenciáiban is voltak különbségek: a tigrisek gyakrabban használták az utakat és az erdős területeket, míg a leopárdok gyakrabban a nemrég leégett és a nyílt területeket. Amikor egy tigris a leopárdok által korábban gyakran látogatott helyeken megölt néhány állatot, ott a leopárdok egy ideig nem vadásztak.[40]

India Nagarhole Nemzeti Parkjának trópusi erdőiben a tigrisek 176 kg-nál nehezebb zsákmányállatokra vadásztak, míg a leopárdok 30–175 kg közötti állatokat kaptak el.[41] A trópusi erdőkben nem mindig kerülik el a nagymacskák egymást azzal, hogy más időpontokban vadásznak. A viszonylag bőséges zsákmány és a kiválasztott zsákmány méretének különbségei miatt a tigrisek és a leopárdok úgy tűnik, hogy sikeresen élnek együtt anélkül, hogy versengés vagy fajok közötti dominancia-hierarchia alakulna ki, ami inkább jellemző a leopárd és az oroszlán együttélésére a szavannán.[42] Azokon a területeken, ahol a tigrispopuláció sűrű, mint például az indiai Kanha Nemzeti Park középső részén, a leopárdok nem állandó lakói a területnek, hanem átutazók. Gyakran fordultak elő a park szélén fekvő falvak közelében és a park határain kívül. India déli részén egy védett erdőben az indiai leopárd, a dól és a csíkos hiéna zsákmányállatai jelentősen átfedték egymást.[43]

Az indiai leopárd és a hópárduc egyaránt vadászik sörényes tahrra és kasmír pézsmaszarvasra, de a leopárd általában az alacsonyabb tengerszint feletti magasságban található erdős élőhelyeket részesíti előnyben.[44] A leopárd konfliktusba kerülhet az ajakos medvékkel, és követheti őket a fákra.[45] A medvebocsok sokkal sebezhetőbbek, és a leopárdok elkerülhetik az egészséges felnőtt medvéket. Egy leopárd megölt egy már majdnem felnőtt nőstény ajakos medvét egy hosszú küzdelemben, amely a fák tetején ért véget. Úgy tűnik, hogy egy ajakos medve megölt egy leopárdot egy összecsapásban a Srí Lankai Yala Nemzeti Parkban, de maga is súlyosan megsérült a küzdelemben, és a parkőrök később elaltatták.[46][47]

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

Az indiai leopárdok illegális vadkereskedelem céljából történő vadászata jelenti a legnagyobb veszélyt a faj fennmaradására. Emellett veszélyezteti őket élőhelyük elvesztése és a korábban összekapcsolt populációk széttöredezése. Az emberek által sűrűn lakott mezőgazdasági területeken a prédaállatok számának csökkenése miatt a leopárdok háziállatok zsákmányolására kényszerülnek, ezért egyre nagyobb számban mérgezik, csapdázzák és lövik ki a nagymacskákat.

Több újság is beszámolt arról, hogy leopárdok estek nyílt kutakba, és az Erdészeti Hivatal tisztviselőinek segítségével mentették ki őket.[48][49][50]

Fenyegetések

[szerkesztés]
Leopárdbőrök.
Leopárdbőrök.

Orvvadászat

[szerkesztés]

A vadon élő leopárdpopulációkat közvetlenül fenyegető jelentős veszélyt jelent az Indiában, Nepálban és Kínában folyó illegális kereskedelem az orvvadászatból származó bőrökkel és testrészekkel. Ezen országok kormányai nem hoztak megfelelő végrehajtási intézkedéseket, és a vadon élő állatokkal kapcsolatos bűncselekmények évek óta alacsony prioritást élveznek a politikai elkötelezettség és a beruházások tekintetében. Jól szervezett, professzionális orvvadász bandák vannak, amelyek egyik helyről a másikra vándorolnak, és táborokat állítanak fel a veszélyeztetett területeken. A bőröket a helyszínen előkészítik, majd átadják a kereskedőknek, akik továbbküldik őket indiai cserzőüzemekbe további feldolgozásra. A vevők kiválasztják a bőröket a kereskedőktől vagy a cserzőüzemekből, majd egy összetett, egymással összekapcsolt hálózat segítségével Indián kívülre, főként Kínába csempészik őket.[51] A Katmanduban lefoglalt bőrök megerősítik a város szerepét, mint az Indiából Tibetbe és Kínába csempészett illegális bőrök fontos átrakodási pontját.[52]

Valószínű, hogy a lefoglalások az illegális kereskedelem teljes egészének csak egy kis részét képviselik, mivel a csempészett bőrök többsége eléri a piacot. A lefoglalásokból kiderült:

  • Indiában: évente több mint 200 leopárdot ölnek meg, Indiában a leopárdok 7-szer nagyobb eséllyel halnak meg az emberek által, mint a tigrisek.[53][54] A WPSI jelentése szerint 1994 és 2010 között legalább 3189 leopárdot öltek meg,[55][56][57][58][59] majd 2002 és 2010 között ismét legalább kétszázat, vagyis hetente négy leopárdot öltek meg az orvvadászok az illegális kereskedelem céljából. Minden tigrisbőrre legalább hét leopárd bőr jut.
  • Nepálban: évente több mint 40 leopárdot öltek meg, például 2002 májusa és 2008 májusa között 243 leopárdot öltek meg orvvadászok.[60][61][62]
  • Kínában és Tibetben: évente közel 130 leopárdot öltek meg, például 1999 júliusa és 2005 szeptembere között több mint 774 leopárd pusztult el az emberek miatt.

A leopárd és az ember ellentéte

[szerkesztés]
A konfliktus okai
[szerkesztés]

A mezőgazdaság terjeszkedése, az emberek és állataik behatolása a védett területekre a fő tényezők, amelyek hozzájárulnak a természetes élőhelyek elvesztéséhez és a vadon élő zsákmányállatok számának csökkenéséhez.[63][64] Ennek eredményeként a leopárdok az emberi települések közelébe merészkednek, ahol kutyákra, sertésekre és kecskékre vadásznak, olyan háziállatokra, amelyek étrendjük fontos részét képezik, ha emberi települések szélén élnek. Az ember-leopárd között kialakult konfliktusok száma az utóbbi években növekedett. A háziállatokat ért támadások megtorlásaként a leopárdokat lelőik, mérgezik és csapdákba ejtik. A falusiak a leopárdokat nemkívánatos betolakodóknak tartják. A természetvédők bírálják ezeket a lépéseket, azt állítva, hogy az emberek hatolnak be a leopárd természetes élőhelyére. India Erdészeti Minisztériuma csak abban az esetben jogosult csapdákat felállítani, ha a leopárd embereket támadott meg. Ha a tömeg jelenléte akadályozza meg a leopárd menekülését, akkor a tömeget fel kell oszlatni, és elengedni az állatot.[65]

A városi területek terjeszkedésével a leopárdok természetes élőhelye zsugorodott, ami azt eredményezte, hogy a leopárdok a könnyen hozzáférhető házi élelmiszerforrások miatt városi területekre merészkedtek. Karnataka államban sok ilyen konfliktus van emiatt.[66][67][68] Az elmúlt években leopárdokat láttak Bengaluruban, és az erdészeti hatóság hat leopárdot fogott be a város külterületén, közülük négyet más helyekre telepített át.[69]

Emberevő leopárdok
[szerkesztés]

Évente több leopárdot ölnek meg az emberek, mint ahány embert a leopárdok. Átlagosan évente közel 400 leopárdot ölnek meg Indiában, Nepálban és Kínában együttesen, a vadászok által elejtett leopárdprémek alapján, bár a valós szám valószínűleg többszöröse ennek. Csak Himachal Pradesh Shivalik-hegységében és környékén 2001 és 2013 között 68 leopárdot öltek meg az emberek, amelyek közül csak 10 volt emberevő.[70]

A leopárdok emberre mért támadásainak gyakorisága földrajzi régiók és történelmi időszakok szerint változik. Mivel India és Nepál ad otthont az indiai leopárdpopuláció többségének, ezért rendszeresen csak Indiából és Nepálból érkeznek jelentések támadásokról.[71][72] Az öt „nagymacska” közül a leopárdok ritkábban hajlamosak emberre támadni, csak a jaguárok és a hópárducok hírneve előzi meg.[73][74] Bár a leopárdok általában kerülik az embereket, jobban tolerálják azok közelségét, mint az oroszlánok és a tigrisek, ettől függetlenül gyakran kerülnek konfliktusba az emberekkel, amikor háziállatokat támadnak meg.[75]

Indiában továbbra is számolnak be támadásokról, mivel az indiai leopárdpopuláció létszáma meghaladja az összes többi nagy ragadozó összlétszámát, következésképpen a leopárdok által megölt emberek száma is meghaladja az összes többi nagy ragadozó által megölt emberek számát.[76][77]

Nepálban, ahol a legtöbb támadás a középső régiókban, azaz a Terai, a középhegyvidék és a kisebb Himalája területén történik, a leopárdok által megölt emberek aránya évente körülbelül 1,9 halálesetet jelent egymillió lakosra vetítve.

Az emberevő Pánári leopárd, miután Jim Corbett lelőtte. Brit India, 1910.
Az emberevő Pánári leopárd, miután Jim Corbett lelőtte. Brit India, 1910.

Történelmileg, a 19. század végén és a 20. század elején bekövetkezett gyors urbanizációval a leopárd támadások Indiában ebben az időszakban érhették el csúcspontjukat. A korszak nevezetes emberevői közé tartoznak a Központi Tartományok, Rudraprayag, Gummalapur, Yellagiri Hills, Golis Range és Pánár leopárdjai.[78]

A konfliktusok minimalizálásának módjai
[szerkesztés]
Vadászat indiai leopárd segítségével, a 20. század elején (ázsiai gepárdokat is használtak erre a célra).
Vadászat indiai leopárd segítségével, a 20. század elején (ázsiai gepárdokat is használtak erre a célra).

A konfliktusok vagy a leopárdok emberre való támadásainak elkerülésének kulcsa az, hogy a hangsúlyt az emberek viselkedésének megváltoztatására helyezzük, hogy minimalizáljuk a leopárddal való találkozás vagy támadás esélyét. Ez úgy érhető el, hogy „a házak körüli bokrokat és a bozótot eltávolítjuk, hogy minimalizáljuk a leopárdok rejtekhelyeit, éjszaka égve hagyjuk a világítást, hogy elriasszuk őket, és gondoskodunk arról, hogy az emberek, különösen a gyerekek, éjszaka ne menjenek ki egyedül. A leopárdok félénk állatok, kerülik az embereket, és éjszaka aktívabbak. Ha leopárddal találkoznak, „adjanak utat a leopárdnak, és nyugodtan távolodjanak el, majd azonnal értesítsék az erdészeti hatóságot.[79]

Az indiai leopárdok védelme

[szerkesztés]
Indiai leopárd a Delhi állatkertben.
Indiai leopárd a Delhi állatkertben.

A Panthera pardus szerepel a Washingtoni egyezmény I. mellékletében. Annak ellenére, hogy India és Nepál az egyezmény szerződő felei, mindkét ország nemzeti jogszabályai nem tartalmazzák és nem foglalkoznak a CITES szellemiségével és céljaival. Hiányoznak a képzett emberi erőforrások, az alapvető létesítmények és a vadon élő állatokkal való kereskedelem és orvvadászat elleni hatékony hálózatok. Az indiai leopárd Indiában,[80] Bhutánban[81] és Nepálban[82] sebezhetőnek, Pakisztánban pedig súlyosan veszélyeztetettnek minősül.[83]

Frederick Walter Champion volt az egyik első ember Indiában, aki az első világháború után a leopárdok védelmét szorgalmazta, elítélte a sportvadászatot és felismerte ezeknek az állatoknak az ökoszisztémában betöltött kulcsfontosságú szerepét.[84] Billy Ardzsan Szing az 1970-es évek eleje óta támogatja az ügyüket.[85]

Indiában néhány leopárdmentő központ működik, például a Manikdoh Leopard Rescue Centre Dzsunnárban,[86] de további mentő- és rehabilitációs központok létrehozását tervezik.[87] Egyes szakértők úgy vélik, hogy az ilyen központok nem ideális megoldás, hanem a leopárdok védelme érdekében sokkal hatékonyabb lenne a konfliktusok megoldása az emberi magatartás, a földhasználat vagy a legeltetési szokások megváltoztatásával, valamint a felelősségteljes erdőgazdálkodás bevezetésével, hogy csökkenjen az ember és az állat közötti konfliktus.[88]

Cajetan Lawrence Lobo (1898. Február 15 – 1959. január 10) két házi leopárdjával.
Cajetan Lawrence Lobo (1898. Február 15 – 1959. január 10) két házi leopárdjával.

A kultúrában és az irodalomban

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Friedrich Albrecht Anton Meyer javasolta (1794) "Über de la Metheries schwarzen Panther". Zoologische Annalen. Erster Band. Weimar: Im Verlage des Industrie-Comptoirs. pp. 394–396.
  2. Reginald Innes Pocock: "Leopardus perniger, Hodgson". Catalogue of the Specimens and Drawings of Mammalia, Birds, Reptiles and Fishes of Nepal and Tibet. London: British Museum.
  3. Reginald Innes Pocock "The Panthers and Ounces of Asia". Journal of the Bombay Natural History Society. 34 (2): 307–336.
  4. Miththapala, S.; Seidensticker, J.; O'Brien, S. J. (1996). "Phylogeographic Subspecies Recognition in Leopards (Panthera pardus): Molecular Genetic Variation". Conservation Biology. 10 (4): 1115–1132.
  5. Uphyrkina, O.; Johnson, E.W.; Quigley, H.; Miquelle, D.; Marker, L.; Bush, M. & O'Brien, S. J. (2001). "Phylogenetics, genome diversity and origin of modern leopard, Panthera pardus" (pdf). Molecular Ecology. 10 (11): 2617–2633.
  6. Asad, M.; Martoni, F.; Ross, J.G.; Waseem, M. & Paterson, A.M. (2019). "Assessing subspecies status of leopards (Panthera pardus) of northern Pakistan using mitochondrial DNA". PeerJ. 7 e7243.
  7. Shivakumar, S.; Khettry, A.; Surve, N.; Rahman, H.; Ghimirey, Y.; Tharchen, L.; Zaw, T.; Waseem, M.; Jhala, Y. "Panthera pardus ssp. fusca" (angol). Vörös lista, 2024.
  8. Khan, M. A. R. (2009). "Endangered mammals of Bangladesh". Oryx. 18 (3): 152–156.
  9. Kabir, M.T.; Ahsan, M.F.; Khatoon, A. (2017). "Occurrence and conservation of the Indian Leopard (Mammalia: Carnivora: Felidae: Panthera pardus) in Cox's Bazar District of Bangladesh". Journal of Threatened Taxa. 9 (6): 10320–10324.
  10. Laguardia, A.; Kamler, J. F.; Li, S.; Zhang, C.; Zhou, Z. & Shi, K. (2017). "The current distribution and status of leopards Panthera pardus in China". Oryx. 51 (1): 153−159.
  11. Thapa, K.; Pradhan, N. M. B.; Berker, J.; Dhakal, M.; Bhandari, A. R.; Gurung, G. S.; Rai, D. P.; Thapa, G. J.; Shrestha, S. & Singh, G. R. (2013). "High elevation record of a leopard cat in the Kangchenjunga Conservation Area, Nepal". Cat News (58): 26–27.
  12. Bhattacharya, A. (2015). "Finally, India gets a count of its leopard numbers: 12,000-14,000". The Times of India.
  13. Yadvendradev Vikramsinh Jhala; Qureshi, Q. & Yadav, S.P. (2020). Status of leopards in India, 2018. Technical Report TR/2020/16 (Report). New Delhi and Dehradun: National Tiger Conservation Authority, Government of India and Wildlife Institute of India.
  14. Qureshi, Q.; Jhala, Y. V.; Yadav, S. P.; Tiwari, V. R.; Garawad, R.; Mallick, A. (2024). Status of Leopards in India, 2022 (pdf). New Delhi and Dehradun: National Tiger Conservation Authority, Government of India and Wildlife Institute of India.
  15. Reginald Innes Pocock (1939). "Panthera pardus". The fauna of British India, including Ceylon and Burma. Mammalia. Vol. 1. London: Taylor and Francis. pp. 222–239.
  16. Menon, V. (2014). Indian Mammals: A Field Guide. Gurgaon, India: Hachette India.
  17. Nowell, K.; Jackson, P. (1996). "Leopard Panthera pardus (Linnaeus, 1758)". Wild Cats: status survey and conservation action plan. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group. pp. 24–30.
  18. Francis, C.M. (2008). A Field Guide to the Mammals of Southeast Asia. London, UK: New Holland. p. 296.
  19. Prater, S. H. (1921). "Record Panther Skull (P. p. pardus)". Journal of the Bombay Natural History Society. XXVII (IV): 933–935.
  20. Chauhan, P. (2016). "Leopard shot in Bilaspur turns out to be a record breaker". The Tribune.
  21. Jerdon, T.C. (1874). Mammals of India: a natural history of the animals known to inhabit continental India. John Wheldon, London.
  22. "Animal bytes – Panthera pardus". Sea World.
  23. Estes, R. (1991). The Behavior Guide to African Mammals, Including Hoofed Mammals, Carnivores, Primates. Los Angeles, Kaliforniai egyetem.
  24. Odden, M.; Wegge, P. (2005). "Spacing and activity patterns of leopards Panthera pardus in the Royal Bardia National Park, Nepal" (pdf). Wildlife Biology. 11 (2): 145–152.
  25. Zehra, N.; Chaudhary, R.; Khan, J. A. "Ecology of Leopard (Panthera pardus fusca Meyer) in Dry Tropical Forests of Gir National Park and Sanctuary, Gujarat, India". International Journal of Ecology and Environmental Sciences. 45 (3): 241–255.
  26. Burnie, D; Wilson, D. E. (2001). Animal: The Definitive Visual Guide to the World's Wildlife'. DK Adult.
  27. Boitani, L. (1984). Simon & Schuster's Guide to Mammals. Simon & Schuster/Touchstone Books.
  28. Mondal, K.; Gupta, S.; Bhattacharjee, S.; Qureshi, Q. & K. Sankar (2012). "Prey selection, food habits and dietary overlap between leopard Panthera pardus (Mammalia: Carnivora) and re-introduced tiger Panthera tigris (Mammalia: Carnivora) in a semi-arid forest of Sariska Tiger Reserve, Western India". Italian Journal of Zoology. 79 (4): 607–616.
  29. Srivastava, K. K.; Bhardwaj, A. K.; Abraham, C. J.; Zacharias, V. J. (1996). "Food habits of mammalian predators in Periyar Tiger Reserve, South India". The Indian Forester. 122 (10): 877–883.
  30. Sadleir, R. (1966). "Notes on the Reproduction of the larger Felidae". International Zoo Yearbook. 6: 184–187.
  31. Hemmer, H. (1976). "Gestation period and postnatal development in felids". In R.L. Eaton (ed.). The World's Cats. Vol. 3. Carnivore Research Institute. pp. 143–165.
  32. Eaton, R.L. (1977). "Reproductive biology of the leopard". Zoologischer Garten. 47 (5): 329–351.
  33. Sunquist, M. E.; Sunquist, F. (2002). "LeopardPanthera pardus"5. Wild Cats of the World. Chicago, Chicagói egyetem. P. 318–342.
  34. "Leopard (Panthera pardus); Physical characteristics and distribution". Comparative Mammalian Brain Collections.
  35. McDougal, C. (1988). "Leopard and Tiger Interactions at Royal Chitwan National Park, Nepal". Journal of the Bombay Natural History Society. 85: 609–610.
  36. Odden, M.; Wegge, P.; Fredriksen, T. (2010). "Do tigers displace leopards? If so, why?". Ecological Research. 25 (4): 875–881.
  37. Rajvi, A. S. (2016). Tigress kills leopard at Sariska Reserve in India (Motion picture). Barcroft TV.
  38. Nowell, K. & Jackson, P. (1996). "Leopard Panthera pardus (Linnaeus, 1758)". Wild Cats: status survey and conservation action plan. Gland, Switzerland: IUCN/SSC Cat Specialist Group.
  39. Harihar, A.; Pandav, B.; Goyal, S. P. (2011). "Responses of leopard Panthera pardus to the recovery of a tiger Panthera tigris population" Journal of Applied Ecology. 48 (3): 806–814.
  40. Seidensticker, J. (1976). "On the ecological separation between tigers and leopards" (PDF). Biotropica. 8 (4): 225–234.
  41. Karanth, K. U.; Sunquist, M. E. (1995). "Prey selection by tiger, leopard and dhole in tropical forests". Journal of Animal Ecology. 64 (4): 439–450.
  42. Karanth, U. K.; Sunquist, M. E. (2000). "Behavioural correlates of predation by tiger (Panthera tigris), leopard (Panthera pardus) and dhole (Cuon alpinus) in Nagarahole, India". Journal of Zoology. 250 (2): 255–265.
  43. Arivazhagan, C.; Arumugam, R.; Thiyagesan, K. (2007). "Food habits of leopard (Panthera pardus fusca), dhole (Cuon alpinus) and striped hyena (Hyaena hyaena) in a tropical dry thorn forest of southern India" (pdf). Journal of the Bombay National Historical Society. 104 (2).
  44. Lovari, S.; Minder, I.; Ferretti, F.; Mucci, N.; Randi, E.; Pellizzi, B. (2013). "Common and snow leopards share prey, but not habitats: competition avoidance by large predators?". Journal of Zoology. 291 (2): 127–135.
  45. Hadley, B. (2008). "The Sloth Bear" (pdf). Bear Specialist Group.
  46. Baskaran, N.; Sivaganesan, N.; Krishnamoorthy, J. (1997). "Food habits of sloth bear in Mudumalai Wildlife Sanctuary, Tamil Nadu, southern India". Journal of the Bombay Natural History Society. 94 (1): 1–9.
  47. Kurt, F., & Jayasuriya, A. (1968). Notes on a dead bear. Loris, 11, 182–183.
  48. "Watch Villagers Save Drowning Leopard in Dramatic Rescue". (2016).
  49. "Leopard rescued from well in eastern India". USA TODAY.
  50. "Leopard rescued from well, released". . The Hindu. 2018.
  51. Banks, D., Lawson, S., Wright, B. (eds.) (2006). Skinning the Cat: Crime and Politics of the Big Cat Skin Trade (www.wpsi-india.org, pdf).
  52. Banks, D. (2004). The Tiger Skin Trail (pdf). Environmental Investigation Agency.
  53. Raza, R.H.; Chauhan, D.S.; Pasha, M.K.S. & Sinha, S. (2012). Illuminating the blind spot: A study on illegal trade in Leopard parts in India (2001–2010).pdf. New Delhi: TRAFFIC India, WWF India.
  54. Wildlife Protection Society of India (2010). Leopards Battling For Survival In India.
  55. Wildlife Trust of India (2008). Leopard skin traders arrested in UP; eight skins recovered.
  56. Ghosh, A. (2008). 27 leopard skins seized in 45 days.
  57. The hindu (2008). Leopard skin, other wildlife products seized; five held.
  58. Wildlife Protection Society of India (2009). Leopard Skins Seized in Dehradun.
  59. The Indian Express Limited (2010). 4 with leopard hide held, role of politician to be probed.
  60. Aryal, R. S. (2009). CITES: Implementation in Nepal and India, Law, Policy and Practice (pdf). Kathmandu: Bhrikuti Academic Publications.
  61. Yonzon, P. (2008). Conservation of Tigers in Nepal 2007. Wildlife Conservation Nepal.
  62. Wildlife Trust of India (2008). Cross-border wildlife traders arrested in Nepal with WTI’s help.
  63. Sears, S. (2008). "Mumbai Leopards: Killers or Victims?". Wildlife Extra.
  64. Sears, S. (2009). "The wild leopards of Oman and Nepal – And how to see them".
  65. Athreya, V., Belsare, A. (2007). Human – Leopard Conflict Management Guidelines (pdf). Kaati Trust, Pune, India.
  66. Dollar, L. (2016). "Leopards of India's Silicon City". National Geographic (blogs).
  67. "Almost half of Karnataka 'lives' with leopards". The Hindu. 2015.
  68. "Nature Conservation Foundation - The secret lives of leopards". Ncf-india.org.
  69. "Leopard Spotted Inside Bengaluru School". The New Indian Express.
  70. Kumar, P.; Chandel, S.; Kumar, V.; Sankhyan, V. (2017). "Leopard–Human Conflict Led Casualties and Conservation Awareness Campaign in Shivalik Hills of Northern India". Proceedings of the National Academy of Sciences, India Section B: Biological Sciences. 87 (3): 893−898.
  71. Athreya, V. (2012). Conflict resolution and leopard conservation in a human dominated landscape (PhD). Manipal University.
  72. Maskey, T. M.; Bauer, J.; Cosgriff, K. (2001). Village children, leopards and conservation. Patterns of loss of human live through leopards (Panthera pardus) in Nepal (Report). Kathmandu, Nepal: Department of National Parks and Wildlife Conservation/Sustainable Tourism CRC.
  73. Quigley, H.; Herrero, S. (2005). "Chapter 3: Characterization and prevention of attacks on humans". In Woodroffe, R.; Thirgood, S.; Rabinowitz, A. People and wildlife: Conflict or co-existence? Cambridge egyetem, 27–48 oldal (angol nyelvű).
  74. Inskip, C.; Zimmermann, A. (2009). "Human-felid conflict: A review of patterns and priorities worldwide". Oryx. 43 (1): 18–34.
  75. David Quammen (2003). Monster of God: The Man-Eating Predator in the Jungles of History and the Mind. New York: W. W. Norton & Company. pp. 55–61.
  76. Kimothi, P. (2011). "Losers on both sides as man-animal war rages". The Pioneer.
  77. Athreya, V. R.; Thakur, S. S.; Chaudhuri, S.; Belsare, A. V. (2004). A study of the man-leopard conflict in the Junnar Forest Division, Pune District, Maharashtra (pdf). Submitted to the Office of the Chief Wildlife Warden, Maharashtra State Forest Department, and the Wildlife Protection Society of India, New Delhi, India.
  78. Jim Corbett (1954). The temple tiger and more man-eaters of Kumaon. London: Oxford. pp. 64–86.
  79. Spotted in India: Humans and leopards living in harmony.
  80. Zoological Survey of India (1994). The Red Data Book on Indian Animals (pdf). Vol. Part. 1: Vertebrata (Mammalia, Aves, Reptilia and Amphibia) . Calcutta: White Lotus Press.
  81. hBhutan Biodiversity User List (pdf). National Environment Commission, Royal Government of Bhutan. 2021.
  82. Jnawali, S.R.; Baral, H.S.; Lee, S.; Acharya, K.P.; Upadhyay, G.P.; Pandey, M.; Shrestha, R.; Joshi, D.; Laminchhane, B.R.; Griffiths, J.; Khatiwada, A.P.; Subedi, N. & Amin, R. (2011). "Panthera pardus (Schlegel, 1857)". The Status of Nepal Mammals (pdf).
  83. Sheikh, K. M.; Molur, S., eds. (2004). "Panthera pardus (Linnaeus, 1758). Panther or Leopard". Status and Red List of Pakistan's Mammals. Based on the Conservation Assessment and Management Plan (pdf). Islamabad: IUCN Pakistan. p. 59.
  84. Frederick Walter Champion (1934). "What is the Use of Leopards?". The Jungle in Sunlight and Shadow (Reprinted 1996 ed.). Dehra Dun: Natraj Publishers. pp. 71–80.
  85. Billy Arjan Singh (1982). Prince of Cats. London: Jonathan Cape.
  86. "Manikdoh Leopard rescue centre to get facelift", dna. 2013.
  87. "Kanpur zoo to propose leopard rescue centre - Times of India". The Times of India.
  88. "Protected parks or change in human behaviour: what will save the threatened leopards of Gujarat?". india.mongabay.com. 2018.
  89. "Ben Kingsley to Voice Bagheera in Disney's The Jungle Book". Deadline.
  90. Jim Corbett (1944). Man-Eaters of Kumaon. Bombay: Oxford University Press.
  91. "Marathi film 'Ajoba' based on a leopard's fascinating journey, Urmila plays a wildlife biologist". dailybhaskar. 2013.
  92. Raman, G.K. (2021). "Tale of a mystery cat echoes on Anamudi hills". The Hindu.

Források

[szerkesztés]

Biswas, R. (2020). The Indian Leopard - In the Realm of the Phantom. Tellwell Talent.

További információk

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Indian Leopard című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]