Ugrás a tartalomhoz

Igeidő-egyeztetés

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szintaxisban (mondattanban) az igeidő-egyeztetés hagyományos terminus azokra a szabályokra vonatkozik, amelyek meghatározzák, mely igeidőben állhatnak egy összetett mondat tagmondatainak igéi adott viszonyukban. Tulajdonképpen az igeidők használata összefonódik az igemódokéval, ezért igemód-egyeztetésről is szó van az időegyeztetéssel együtt. Alárendelő összetett mondatban a mellékmondat igéjének ideje és módja a főige idejétől és módjától függ, de mellérendelt mondatok igéinek ideje és módja is függ egymástól.[1]

Az igeidő-egyeztetésnek vannak többé-kevésbé tág értelmezései. Összetett mondatban mindig van egy bizonyos időviszony az igék között: egyidejűség, előidejűség vagy utóidejűség. Alárendelő összetett mondat esetében a mellékmondatból kiindulva állapítandó meg, hogy mely viszonyról van szó: a mellékmondat igéjének cselekvése, történése, állapota stb. egyidejű, előidejű vagy utóidejű a főmondatéhoz viszonyítva. Mindig van igeidő-egyeztetés abban az értelemben, hogy a mellékmondat igéje mindig kifejezi az időviszonyt, akkor is, ha ideje nem változik, amikor a főige múlt idejű, ahhoz képest, amikor jelen idejű, mint ahogy az a magyar nyelvben van.[2] Olyan nyelvek grammatikáiban, mint az angol vagy a francia, amelyekben a mellékmondat igeideje megváltozik a főige idejének változásakor, az egyezést erre a változásra értik.[3]

Több nézet van arra vonatkozóan, hogy mely mondattípusokban van ilyen egyeztetés. A fenti meghatározás a legáltalánosabb, de vannak korlátozóbbak is. Egyes román grammatikával foglalkozó szerzők úgy alárendelő, mint mellérendelő összetett mondatban létező igeidő-egyeztetésről szólnak.[4] Egyes szerzők azokat a szabályokat is az igeidő-egyeztetéshez sorolják, amelyek a feltételes mellékmondatos összetett mondatban használandó igeidőkre és igemódokra vonatkoznak.[5] Francia grammatikákban az igeidő-egyeztetést a que ’hogy’ kötőszós mellékmondatok esetére korlátozzák, amikor a főige valamelyik múlt időben van.[6]

Az egyeztetési szabályok által előírt korlátozások száma nyelvtől függően különbözik. Vannak olyan nyelvek, mint az angol vagy a francia, amelyekben kevesebb szerkezetnek van szinonimája, mint más nyelvekben, például a románban. Egyazon nyelven belül is létezhet több vagy kevesebb alternatíva nyelvi regiszter szerint, mint más nyelv esetében.

A magyar nyelvben

[szerkesztés]

A magyar nyelv esetében igeidő-egyeztetésről inkább más anyanyelvűeknek szóló grammatikákban van szó, annál is inkább, mivel sokkal kevesebb igeidő-alak van a magyarban, mint más itt említett nyelvekben.

Kenesei 1998 a tárgyi mellékmondattal kapcsolatban mutatja be az igeidő-egyeztetést. Egyszerű mondatban az igeidő-alakok abszolút használatúak, azaz a beszéd időpontjához viszonyulnak. A magyarban ugyanazokat az időalakokat használják mellékmondatban is. Ha a főige múlt idejű, akkor az időalakok relatív használatúak, azaz a főige idejéhez viszonyulnak.[7] Következésképpen az időviszonyokat ugyanazok az igealakok fejezik ki a tárgyi mellékmondatban, amikor főigéje múlt idejű, mint amikor jelen idejű. Példák:

  • egyidejűség: Látom/Láttam, hogy baj van;[8]
  • előidejűség: A feleségem nem tudja/tudta, hogy a házasságunk előtt Spanyolországban éltem;[9]
  • utóidejűség: Anna tudta, hogy Péter elolvas[10]/ el fog olvasni egy könyvet.[7]

Egyéb típusú mellékmondatokban is ki van fejezve az időviszony, de igéjük ideje nem relatív használatú, pl. Bár Anna elaludt, Péter olvasni fog, Anna írta a könyvet, amelyet Péter olvasni fog.[7]

Az angol nyelvben

[szerkesztés]

Ebben a nyelvben más-más igeidő-alakokat használnak tárgyi mellékmondatban akkor, amikor főigéje jelen idejű, és másokat, amikor múlt idejű. Ez jól látszik akkor, amikor áttérnek a független beszédről a múlt idejű főigés függő beszédre, ha a beszélő tárgyilagosan közvetít, anélkül hogy azt akarná sugallni, hogy az információ szükségszerűen igaz, vagy amikor az információ nem igaz, illetve nem aktuális:[11]

  1. egyszerű jelen időről egyszerű múlt időre: Kay said ‘I feel ill’ ’Kay azt mondta: Betegnek érzem magam’ → Kay said she felt ill ’Kay azt mondta, hogy betegnek érzi magát’;
  2. egyszerű múlt időről régmúlt időre: He told us ‘I bought the shirt’ ’Azt mondta (nekünk): Megvettem az inget’ → He told us he had bought the shirt ’Azt mondta (nekünk), hogy megvette az inget’;
  3. egyszerű jövő időről múltbéli jövő időre, azaz az egyszerű jövő segédigéjének a jelen idejéről annak feltételes mód jelen idejére: I told them ‘You will get wet’ ’Megmondtam nekik: Meg fogtok ázni’ → I told them they would get wet ’Megmondtam nekik, hogy meg fognak ázni’.

Az 1. és a 2. ponttal jelölt változások érvényesek a jelen és a múlt idő összetett alakjainak első elemére is: ‘We are losing’ ’Veszítésben vagyunk’ → We thought we were losing ’Azt hittük, hogy veszítésben vagyunk’, ‘Ann has been crying’ ’Ann sírt’ → Who said Ann had been crying? ’Ki mondta, hogy Ann sírt?’

Nem alkalmazzák a múlt idejű főige esetében alkalmazott szabályokat, ha a mellékmondat igéje által kifejezett cselekvés, történés vagy állapot a beszéd időpontjában is megvan, pl. I told you that the road is closed ’Mondtam neked, hogy az út le van zárva’.[12]

A francia nyelvben

[szerkesztés]

Kijelentő módú igével a mellékmondatban

[szerkesztés]

Ebben a nyelvben is, egyes kivételekkel, más igeidő-alakok használatosak a tárgyi mellékmondatban akkor, amikor a főige múlt idejű, mint akkor, amikor jelen vagy jövő idejű.[13]

Je croyais qu’il partait (egyidejűség – folyamatos múlt idő) Azt hittem, hogy elmegy
était parti (előidejűség – régmúlt idő) elment
venait de partir (előidejűség – közvetlen régmúlt idő) kevéssel azelőtt ment el
partirait (utóidejűség – jövő idő a múltban – a feltételes mód jelen idő alakja el fog menni
allait partir (utóidejűség – közvetlen jövő idő a múltban) hamarosan el fog menni

Egyes esetekben nem kell alkalmazni ezeket a szabályokat, azaz a mellékmondat igeideje nem változik akkor, amikor a főige múlt idejű:

  • amikor a főige összetett múltban áll, és világos, hogy a mellékmondat igéje olyan cselekvést fejez ki, amely a beszéd időpontjában is folyamatban van, illetve folytatódni fog az után is: Éric m’a dit ce matin que les Dupont sont en voyage et qu’ils reviendront bientôt „Éric azt mondta nekem ma reggel, hogy Dupont-ék utaznak és hogy hamarosan vissza fognak térni”;
  • amikor a mellékmondat általános igazságot fejez ki: Le professeur expliquait aux élèves que la Terre tourne autour d’elle-même et autour du Soleil „A tanár azt magyarázta a tanulóknak, hogy a Föld maga és a Nap körül forog”.

Megemlítendő még az, hogy ha a főige jelen vagy jövő idejű, és a mellékmondaté kijelentő mód folyamatos múlt időben, kijelentő mód régmúlt időben vagy feltételes módban áll, ezek nem változnak, amikor az egész összetett mondat a múlt terébe kerül azzal, hogy a főmondat állítmányát valamelyik múlt időbe teszik.

Kötőmódú igével a mellékmondatban

[szerkesztés]

Amikor a főige kötőmódú igét követel meg a mellékmondatban, az igeidő-egyeztetés szabályai hasonlóak a kijelentő módú főige esetében alkalmazottakéhoz, de van néhány különbség.[14]

Elsősorban a kötőmód jelen idő egyidejűséget is, és utóidejűséget is kifejez. Másodsorban, amikor a főige múlt idejű, a szabályokat nem alkalmazzák a nyelv szokásos regiszterében, csak a választékos regiszter írott változatában, abban is ritkán, és csaknem mindig harmadik személyben, a subjonctif imparfait-t használva a kötőmód jelen idő helyett és a subjonctif plus-que-parfait-t a kötőmód múlt idő helyett.

Mme Dupont ne croyait pas que Pierre dorme (kötőmód jelen idő) vs. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre dormît (subjonctif imparfait) ’Dupont-né nem hitte, hogy Pierre alszik’;
Mme Dupont ne croyait pas que Pierre soit parti (kötőmód múlt idő) vs. Mme Dupont ne croyait pas que Pierre fût parti (subjonctif plus-que-parfait) ’Dupont-né nem hitte, hogy Pierre elment volna’.

A román nyelvben

[szerkesztés]

Az angolhoz vagy a franciához képest a románban az igeidő-egyeztetés tárgyi mellékmondatban kevesebb megkötéssel jár, azaz több alternatív megoldás van, mint az angolban vagy a franciában. Múlt idejű főige esetében elsődleges az igeidő-alakok relatív használata úgy, mint a magyar nyelvben, de lehetséges más, angol vagy francia alakokkal analóg alakok használata is.[15] Példák:

Vannak olyan típusú mellékmondatok, amelyekben az igeidő-egyeztetés kötött. Például olyan időhatározói mellékmondatban, mint În timp ce mânca, a sunat telefonul ’Miközben evett, megszólalt a telefon’,[17] vagy olyan okhatározóiban, mint Am ieșit repede, fiindcă mă grăbeam ’Gyorsan kimentem, mert siettem’,[18] az ige csak folyamatos múltú lehet egyidejűség kifejezésére.

Egymás mellé rendelt tagmondatokban, ha a cselekvéseik egyidejűek, igéik egyazon idejűek, esetleg különböző módúak, például:[19]

Muncește și cântă ’Dolgozik és énekel’;
Să nu adormi și să fii atent la bagaje (Mindkét ige kötőmódú.) ’Ne aludj el, és vigyázz a poggyászra’;
Dă-mi mâna și să uităm supărarea (Az első ige felszólító módú, a második felszólító értelmű kötőmódú) ’Add a kezed, és felejtsük el a haragot!’

Előidejűséget, illetve utóidejűséget kifejező példák:[19]

El mâncase și acum dormea (A második ige múltbeli állapotot fejez ki a folyamatos múlt idővel, az első előidejűséget a másodikhoz viszonyítva a régmúlt idővel.) ’Evett, és most már aludt’;
Ea este la noi, dar o să plece curând (Az első ige a közlés időpontjában levő létet fejez ki, a második utóidejűséget az elsőhöz viszonyítva a jövő idővel.) ’Nálunk van, de hamarosan elmegy/el fog menni’.

Vannak korlátozások a kijelentő mód jelen idő használatával kapcsolatban más igeidő-alak helyett. Ezek szerint nem társítható az összetett múlt a történelmi jelennel egyazon mondatban (pl. *s-a născut în... și moare în... ’született ...ban és meghal ...ban’), vagy a felszólító mód a felszólító értékű kijelentő mód jelen idővel (*pleacă... și faci... ’menj el... és csinálsz/csináld...’). Ilyen igéknek azonos alakúaknak kell lenniük.[20]

Más nyelvekben

[szerkesztés]

A BHMSz-ben[21] Klajn 2005 állítása szerint nincs igeidő-egyeztetés, hanem csak igeidő-alakok relatív használata múlt idejű főigés mellékmondatban, például relatív jelen idő, mint a Pitao sam ga šta traži u mojoj sobi ’Megkérdeztem tőle, mit keres a szobámban.[22]

A finn nyelv-vel kapcsolatban Kalmbach 2017, amely finn ajkúaknak szóló francia grammatika, megjegyzi, hogy abban sincs igeidő-egyeztetés, csak hibaként, amikor angolból fordítanak, például:

(angolul) I knew you would come (finnül) *Tiesin, että tulisit, helyesen Tiesin, että tulet ’Tudtam, hogy eljössz/el fogsz jönni’.[23]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Bidu-Vrănceanu 1997, 140. o.
  2. Cf. Kenesei 1998 (57–58. o.), Erdős 2001 (F. Az összetett mondat), Szende – Kassai 2007, (257. o.).
  3. Cf. Close 1979 (45. és 49. o.), Delatour 2004 (134 és 139. o.), Kalmbach 2017 (630. o.).
  4. Például Bidu-Vrănceanu 1997 vagy Avram 1997.
  5. Bidu-Vrănceanu 1997 megjegyzése szerzők megnevezése nélkül (140. o.), vagy Bussmann 1994 (1064. o.) és Close 1979 (58. o.) nézetében.
  6. Például Delatour 2004 (134 és 139. o.) vagy Kalmbach 2017 (630. o.).
  7. a b c Kenesei 1998, 57–58. o.
  8. Erdős 2001, F. Az összetett mondat.
  9. Szende – Kassai 2007, 257. o.
  10. Itt az olvas ige perfektív (befejezett) értelmű az igekötő révén, ezért jelen idejű alakja ellenére abszolút használatban is jövőbeli cselekvést fejez ki.
  11. Eastwood 1994, 352. o. A főige past simple-ben (egyszerű múlt időben) van.
  12. Close 1979, 45. o.
  13. Delatour 2004, 134. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  14. Karakai 2008, 57–58. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  15. a b c Pană Dindelegan 2013, 63–64. o.
  16. Avram 1997, 218. o.
  17. Avram 1997, p. 223.
  18. Bărbuță 2000, p. 311.
  19. a b Avram 1997, 411. o.
  20. Avram 1997, 217. o.
  21. Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv.
  22. Klajn 2005, 121. o. (szerb grammatika) mondatban.
  23. Kalmbach 2017 630. o.

Források

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]