II. Mexikói Császárság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Império Mexicano
1864 – 1867
Flag of Mexico (1864-1867).svg Coat of arms of Mexico (1864-1867).svg
Mottó: „Equidad de la Justicia”
„Egyenlőség az igazságszolgáltatásban”
Nemzeti himnusz: Himno Nacional Mexicano
Általános adatok
Fővárosa Mexikóváros
Terület 1 975 500 négyzetkilométer km²
Népesség 112 400 000 (becsült)
Vallás római katolikus
Pénznem mexikói peso
Kormányzat
Államforma alkotmányos monarchia
Dinasztia Habsburg–Lotaringiai-ház
Államfő Mexikó Császára
I. Miksa mexikói császár (1864-1867)
Kormányfő kormányzó
Juan Almonte (1864)

A II. Mexikói Császárság egy rövid ideig fennálló államalakulat volt a mai Mexikó területén a 19. században. A császárság a Második mexikói francia intervenció után született meg. III. Napóleon francia császár azért hozta létre, hogy félgyarmatot teremtsen országának Közép-Amerikában. A császári tisztséget Ferdinánd Miksa osztrák főherceggel, I. Ferenc József osztrák császár öccsével töltette be. A Benito Juárez korábbi elnök által vezetett köztársasági felkelés 1867-ben megdöntötte a monarchiát.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1860-as évek elején Mexikóban polgárháború dúlt. A liberális elnök, Benito Juárez nagy összegű hiteleket vett fel Franciaországtól, de 1861-ben felfüggesztette azok törlesztését. Az Amerikai Egyesült Államokat lefoglalta a polgárháború, így nem tudta a Monroe-elv szellemében megakadályozni a francia csapatok érkezését Mexikóba. A követelések behajtására Franciaország, az Egyesült Királyság és Spanyolország aláírták 1861. október 31-én a londoni szerződést. 1862. január 6-án Spanyolország Veracruzban megkezdte a partraszállást, majd január 8-án követte őket a brit és a francia hadsereg. Spanyolország és Nagy-Britannia, felismerve, hogy III. Napóleon egyedül akar félgyarmatot építeni, hamarosan kivonták a csapataikat. 1863. június 7-én a francia csapatok, elhúzódó harcok után, elérték Mexikóvárost, majd egy konzervatív juntát ültettek hatalomra, amely nyomatékosan kérte, hogy a Habsburg–Lotaringiai-házból való Ferdinánd Miksa osztrák főherceg, Ferenc József császár öccse legyen Mexikó császára. Miután Miksa elfogadta az ajánlatot, népszavazást rendeztek a kérdésről. A franciák meghamisították az eredményeket, így Miksa főherceg abban a tudatban hajózott el, hogy Mexikó népe őt akarja császárnak.

Miksa sikeres földreformot hajtott végre, így népszerűsége sokat nőtt, de mivel a franciák bábjának tekintették, így a közvélemény jelentős része hamarosan Juárez felé fordult. Miksa ezt érzékelve jelentős ellenségeknek bocsátott meg, Agustín császár (Agustín de Iturbide) gyermekeit örökbe fogadta, az idősebbet koronaherceggé tette, Antonio López de Santa Anna tábornokot pedig birodalmi marsallá nevezte ki. 1866-ban Franciaország azonban (elsősorban az Egyesült Államok erőteljes követelésére) kivonta csapatait Mexikóból, így a felkelők 1867. május 14-én megdöntötték a császárságot. A trónjától megfosztott Miksa császárt Santiago de Querétaróban elfogták, és 1867. június 19-én két tábornokával együtt kivégezték. A főhatalmat Juárez szerezte meg, a II. Mexikói Köztársaság elnökeként.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Kaiserreich Mexiko (1864–1867) című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.