Benito Juárez

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benito Juárez

Benito Pablo Juárez García (IPA: [beˈnito ˈpaβlo ˈxwares garˈsi.a]; Guelatao de Juárez, Oaxaca, Mexikó, 1806. március 21.Mexikóváros, 1872. július 18.) mexikói ügyvéd és politkus, Mexikó többszöri elnöke az 18581872 közötti időszakban. Mexikó egyik legkiemelkedőbb reformátorai közt tartják számon. Érdemei elismeréseként 1867. május 2-án a Kolumbiai Egyesült Államok (az akkori Kolumbia) kongresszusa az „Amerikák Érdeme” (Benemérito de las Américas) címet adományozta neki. Híres mondása, amelyet 1867. július 15-én, a II. mexikói birodalom bukása után mondott a fővárosba történő visszatérésekor:

Entre los individuos, como entre las naciones, el respeto al derecho ajeno es la paz.
A béke jelenti az idegen jog iránti tiszteletet, az egyének és a nemzetek között egyaránt.”

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Benito Juárez zapoték szülők gyermekeként látta meg a napvilágot egy apró faluban (Guelatao) Oaxaca szövetségi államban. Már három évesen árva lett, papok nevelték fel. 13 éves koráig egyáltalán nem beszélt spanyolul. De kiváló tanulóként gyorsan behozta hátrányait, egyetemi tanulmányai után ügyvédként tevékenykedett, majd elkezdett politikával foglalkozni a liberálisok oldalán.

Miután Mexikó 1848-ban háborút vesztett az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, a liberálisok új nemzedékének vezetője lett. 1854-ben eltávolította a háborúban vesztes Antonio López de Santa Anna tábornokot és belekezdett egy gyökeres megújítóprogramba, amely nemes egyszerűséggel "La Reforma" néven vonult be a történelembe. Igazságügyi miniszterként olyan törvényekért felelős, amelyeknek eredménye lett az állam és az egyház szétválasztása, a polgári házasság, vallásszabadság és a szekularizáció. Kitartóan küzdött a mezőgazdasági reform ügyéért is. 1858-ban elnökké választották. Az emiatt kitört polgárháborúban győzedelmeskedett a konzervatívok fölött.

Mivel az ország anyagilag teljesen kivérzett, Juárez a külföldre irányuló hiteltörlesztéseket két évre be akarta fagyasztani. Mivel Franciaország is a hitelezőkhöz tartozott, III. Napóleon francia császárnak ez elég okot szolgáltatott, hogy katonailag beavatkozzon. Ebben Anglia és Spanyolország is részt vettek eleinte, de hamarosan ők újra visszavonultak. A francia fegyveres beavatkozás 1861-ben kezdődött. 1862. január 25-én Juárez olyan törvényt hagyatott jóvá, amely halállal büntetett mindennemű együttműködést a franciákkal. Az Amerikai Egyesült Államok a polgárháború végeztével megtámadta a franciákat, mire azok 1866-ban feladták Mexikót. A franciák feletti győzelem után Juárez 1867-ben személyesen végignézte I. Miksa mexikói császár kivégzését, aki ott III. Napóleon segítségével és utasítására foglalt trónt. Juárez reformjait haláláig, 1872-ig folytatta.

Utolsó éveiben többször is szenvedett szívinfarktust, míg végül 1872. július 18-án éjjel 23 óra 35 perckor, 66 éves korában érte a halál. Mexikóban számos helységet neveztek el róla.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pedro Salmerón, Juárez. La rebelión interminable, Editorial Planeta, 2007

Források és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]