I. Vilmos arboreai király
| I. Vilmos | |
 | |
| Arboreai Királyság királya (judex) | |
| Gulliermu I | |
| Uralkodási ideje | |
| 1407 – 1420. augusztus 17. | |
| Koronázása | Oristano 1409. január 13. |
| Elődje | V. Marián |
| Utódja | a királyság megszűnte |
| Narbonne-i Algrófság algrófja | |
| Guilhèm II/Guillaume II | |
| Uralkodási ideje | |
| 1397 – 1424. augusztus 14. | |
| Elődje | I. Vilmos |
| Utódja | III. Vilmos |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Lara-ház |
| Született | nem ismert |
| Elhunyt | 1424. augusztus 17. Verneuil-sur-Avre |
| Nyughelye | Fontfroide Abbey |
| Édesapja | Guillaume I de Narbonne |
| Édesanyja | Guerine of Beaufort |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa | Armagnaci Margit arboreai királyné[1] |
| Gyermekei | nincs |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz I. Vilmos témájú médiaállományokat. | |
I. Vilmos (1370 – Verneuil-sur-Avre, 1424. augusztus 14.), szárdul: Gulliermu I, giuighe/re de Arbarea, katalánul: Guillem d'Arborea, okcitánul: Guilhèm, vescomte de Narbona, franciául: Guillaume I (II), vicomte de Narbonne et juge d’Arborée, olaszul: Guglielmo, visconte di Narbona e giudice/re di Arborea, spanyolul: Guillermo, vizconde de Narbona y juez de Arborea, latinul: Gulielmus I, vicecomes Narbonensis, iudex/rex Arboreae, Arborea királya (judex)[2] Szardínia szigetén,[3] II. Vilmos néven Narbonne algrófja. Cardonai Elfa empúriesi grófné harmadfokú unokatestvére, akinek a második férje, Acard Pere de Mur Cagliari és Gallura kormányzója volt Szardínián, és akinek a lánya, Muri Jolán Lujza lunai grófné lett I. Vilmos ellenfelének, I. (Ifjú) Márton szicíliai királynak a kései menye, a természetes fia, Aragóniai Frigyes lunai gróf feleségeként. II. Hugó arboreai király ükunokája volt.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Baux/Balzo-házból származó IV. Marián (1319 körül–1375) arboreai király (judex) dédunokája, annak másodszülött lánya, Arboreai Beatrix (1343 körül–1377) révén, aki az apai nagyanyja volt. Beatrix IX. (VII.) Imre (?–1388) narbonnei algrófhoz ment feleségül, és hét gyermekük született, köztük Vilmos apja, I. Vilmos, Narbonne algrófja.
IV. Marián felesége Rocabertí Timbor (1318–1364) algrófnő volt,[4] és négy gyermekük született.
Az elsőszülött lányuk, Vilmos nagyanyjának a nővére, I. Eleonóra (1340–1404) judex/királynő volt, akinek a férje 1376-tól Brancaleone Doria (1337–1409), Monteleone grófja, és házasságukból két fiú jött a világra, akikkel együtt uralkodott. I. Frigyes (1377–1387) korai halála után az öccse, V. Marián (1378/79–1407) uralkodott, és miután I. Eleonóra pestisben meghalt, az apja, Brancaleone Doria kormányzott a fia nevében, aki túlélte a fiát. Mivel V. Marán nem nősült meg, és gyermekei nem születtek, így örökölhette a trónt Vilmos az unokatestvére halála után 1407-ben, akit I. Vilmos néven 1409. január 13-án Oristanóban királlyá koronáztak.
Ekkoriban I. (Idős) Márton aragón király volt az Arboreán kívüli (egész) Szardínia királya, de Szardíniát lényegében Arborea uralta, egy-két kikötőváros és a főváros, Cagliari kivételével, ezért az aragón király, aki a teljes sziget felett szeretett volna uralkodni, az új uralkodót elűzni kívánta a szigetről.
1409. június 30-án a Sanluri[5] csatában I. (Ifjú) Márton szicíliai király az apja I. (Idős) Márton aragón és szárd király nevében mint a még aragón kézen maradt Szardínia kormányzója legyőzte Vilmost. A győzelmet viszont a győztes nem tudta kiaknázni, mert Ifjú Márton király pár héttel később, július 25-én Cagliariban törvényes utódok hátrahagyása nélkül maláriában meghalt. Ez valamint az egy évvel később, Idős Márton 1410-es halála után a trónöröklés megoldatlansága miatt kirobbant aragón örökösödési háború egy időre lélegzetvételnyi időhöz juttatta a csatavesztéssel meggyengült Arboreát. 1420. augusztus 17-én pedig Vilmos eladta a jogait V. Alfonz aragóniai királynak 100.000 aranyforintért, aki II. Alfonz néven Szardínia királya is volt, így teljessé vált a sziget egysége, az Arboreai Királyság állami léte pedig ezzel megszűnt. Felesége Armagnaci Margit grófnő, Armagnaci Mattea aragóniai trónörökösné nagyunokahúga, akitől gyermekei nem születtek.
Mivel gyermekei nem voltak, így örököse a Narbonne-i Algrófságban a féltestvére, III. (Tinières) Vilmos (Péter) lett, aki az anyja, Guérine (Garina) de Beaufort második házasságából született Guillaume de Tinières, mardoigne-i (okcitánul: Mardoinha) úrtól.[6]
Szardínia négy történelmi királysága: Arborea, Gallura, Kalaris (Cagliari) és Torres (Logudoro)
Az Arboreai Királyság kiterjedése 1324-ben, a Szárd Királyság megalapításakor
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Charles Cawley. "Medieval Lands" (angol nyelven).
- ↑ A szárd államok élén a király vagy a judex állt, szárdul: giuighe/re, franciául: juge, olaszul: giudice/re, katalánul: jutge, spanyolul: juez, latinul: iudex/rex Arboreae. A iudex/judex ugyan a latinban (igazságszolgáltató) bíró jelentéssel bírt, azonban funkciójában uralkodói (végrehajtó és törvényhozó) hatalommal is rendelkezett, így a helyi változatban a király szinonímiája volt. A városbíró vagy községi bíró a középkori államok egy részében egészen az újkorig, de Magyarországon még a XX. század közepéig is egyes esetekben a város legfőbb politikai vezetője volt, azaz mai értelemben a polgármester.
- ↑ Gallura, Kalaris (Cagliari) és Torres (Logudoro) mellett a négy (hűbéres) királyság (judikátus) egyike.
- ↑ Rocabertí (katalán nyelven). In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana. Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana. 1967–2009. Hozzáférés: 2020. február 4.
{{cite book}}: Text "last" ignored (súgó)CS1 karbantartás: others (link) - ↑ Szárdul: Seddori.
- ↑ Guillem III de Narbona (katalán nyelven). In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana. Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana. 1967–2009. Hozzáférés: 2020. február 10.
{{cite book}}: Text "last" ignored (súgó)CS1 karbantartás: others (link)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Guillem II de Narbona (katalán nyelven). In: Joan Carreras i Martí és Jesús Giralt (főszerk.): Gran Enciclopèdia Catalana. Barcelona: Grup Enciclopèdia Catalana. 1967–2009. Hozzáférés: 2020. február 4.
{{cite book}}: Text "last" ignored (súgó)CS1 karbantartás: others (link) - Lassú István (1830). Az Olasz státusoknak statistikai, geographiai, és históriai leirások (magyar nyelven). Buda: A Magyar Királyi Universitás betűivel. Hozzáférés: 2020. február 4.
- Mattone, Antonello (1993). Eleonora d'Arborea (olasz nyelven). Vol. 42. In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 42. Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana. Hozzáférés: 2020. február 4.
- Mattone, Antonello (2008). Mariano d'Arborea (olasz nyelven). Vol. 70. In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 70. Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana. Hozzáférés: 2020. február 4.
- Nuti, Giovanni (1992). Doria, Brancaleone (olasz nyelven). Vol. 41. In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 41. Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana. Hozzáférés: 2020. február 4.
- Putzulu, Evandro (1985). Cubello, Leonardo (olasz nyelven). Vol. 31. In: Mario Caravale (szerk.): Dizionario Biografico degli Italiani Vol 31. Róma: Istituto della Enciclopedia Italiana. Hozzáférés: 2020. február 4.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Cawley, Charles. "Judges of Arborea (Sardinia). Northern Italy (2)". Foundation for Medieval Genealogy (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. február 4.
- Cawley, Charles. "Vicomtes de Narbonne 1175–1423 (Lara). Toulouse – Languedoc". Foundation for Medieval Genealogy (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. február 4.
- Marek, Miroslav. "The family de Baux/del Balzo". Euweb (angol nyelven). Hozzáférés: 2020. február 4.
- "Tavola I". Sito ufficiale della famiglia del Balzo (de Baux) (olasz nyelven). 2020. február 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2020. február 4.
| Előző V. Marián |
Arborea királya  1407 – 1420 |
Következő a királyság megszűnte |
| Előző I. Vilmos |
Narbonne algrófja  1397 – 1424 |
Következő III. Vilmos |
