H–101
| H–101 | |
.jpg) | |
| Tu–95-ös bombázó a szárnyak alatti tartókra szerelt H–101-es robotrepülőgépekkel | |
| NATO-kód | AS-23 Kodiak |
| Funkció | légi indítású földi célok elleni robotrepülőgép |
| Tervező | Raduga tervezőiroda |
| Fő üzemeltetők | Orosz Légierő |
| Rendszeresítők | Oroszország |
| Szolgálatba állítás | 2013 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz H–101 témájú médiaállományokat. | |
A H–101 (cirill betűkkel: Х-101, NATO-kódja: AS-23 Kodiak) orosz földi célok elleni, légi indítású nagy hatótávolságú szubszonikus robotrepülőgép, amelyet 1995–2013 között fejlesztett ki a Raduga tervezőiroda. 2013-ban rendszeresítették az Orosz Fegyveres Erőknél. A H–101-es hagyományos harci résszel rendelkezik. Nukleáris robbanófejjel felszerelt változata a H–102. Harci alkalmazására először 2015-ben került sor Szíriában az orosz katonai beavatkozás során. A robotrepülőgépet jelentős mennyiségben veti be az orosz légierő az Ukrajna elleni orosz invázió alatt.
Története
[szerkesztés]A Raduga tervezőiroda az 1980-as évek végén kezdte el egy légi indítású szuperszonikus robotrepülőgép, a H–90 kifejlesztését. Az 1987-es INF-szerződés miatt a fejlesztési programot törölték, ezért helyette a H–55-ös robotrepülőgép alapjain egy hasonló, hagyományos harci részel felszerelt robotrepülőgép kifejlesztése kezdődött el 1995-ben a dubnai Raduga tervezőirodánál. A fejlesztésnél a fő cél a H–55-nél nagyobb pontosságú robotrepülőgép létrehozása volt. 1998-ban végezték a robotrepülőgéppel az első légi indítást és repülési tesztet. A fegyverről az első fényképek 2007-ben jelentek meg.
 | |
|---|---|
 | |
 | |
 | |
 | |
 | |
 | |
 | |
 | |
 | H–32 • H–90 • H–101 (H-102) • Kalibr • H–555/RKV–500 • P–700 Granyit • P–750 Grom • P–800 Onyiksz • 9M730 Burevesztnyik • 3M22 Cirkon |
 | |
 | Burja • EKR • H–20 • H–35 • H–55 • H–65 • KSZ–1 Kometa • KSZSCS • P–5 Pjatyorka • P–15 Tyermit • P–70 Ametyiszt • P–120 Malahit • P–270 Moszkit • P–500 Bazalt • R–27 Zib • RK–55 • RKV–500 • Tu–123 • Tu–141 • Tu–143 |
 | |