Ugrás a tartalomhoz

Hám János

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hám János
Született1781. január 7.
Gyöngyös
Elhunyt1857. december 30. (76 évesen)
Szatmárnémeti
SírhelySzatmárnémeti
Munkássága
Felekezetrómai katolikus egyház
HivatalSzatmár püspöke
Hivatali idő1827–1848
ElődjeKovács Flórián
Utódjaő maga 1849-től (1 év üresedés)
HivatalEsztergom érseke
Hivatali idő1848–1849
ElődjeKopácsy József
UtódjaScitovszky János
HivatalSzatmár püspöke
Hivatali idő1849–1857
Elődjeő maga 1849-ig (1 év üresedés)
UtódjaHaas Mihály
Hám János a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Hám János témájú médiaállományokat.

Hám János (Gyöngyös, 1781. január 5. – Szatmárnémeti, 1857. december 30.) szatmári püspök, kinevezett esztergomi érsek.

Életpályája

[szerkesztés]

Iskoláit szülővárosában, Rozsnyón és Egerben végezte. Ez utóbbi helyen belépett a papneveldébe. Mint ifjú áldozópap, a lelkipásztorkodás terén működött. Még csak 13 éve volt pap, amikor az egri káptalan kanonokává nevezték ki. 1828-ban szatmári püspökké szentelték. Szerény, mondhatni önmegtagadó életét egészen egyházmegyéjének szentelte. Szegény, fiatal egyházmegyéjének úgyszólván ő volt a második megalapítója. Szatmár városa is végtelen sokat köszönhetett neki. A szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendi kórházat, tanítóképzőt építtetett. A székesegyházat, püspöki lakot kibővítette. Hatalmas apácakolostort emelt, konviktust, kálváriát létesített.

V. Ferdinánd király a titkos tanácsosi ranggal és a szentjobbi javadalmas apátsággal emelte tekintélyét, amikor pedig Kopácsy József halálával 1848-ban a hercegprímási szék megürült, 1848 júniusában esztergomi érsekké nevezte ki, de Hám állását mégsem foglalta el.[1]

Amikor a császári csapatok elfoglalták Pestet, nyíltan szembefordult az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal, pásztorleveleiben az uralkodó iránti engedelmességre buzdította a lakosságot. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe, melyet haláláig vezetett.

Püspöki munkássága (a „városépítő” püspök)

[szerkesztés]

Noha ő maga önmegtartóztató, szegény életet élt, püspöksége gazdagságot és virágzást jelentett Szatmárnémeti számára. A „városépítő” püspök munkássága máig hatóan meghatározta Szatmárnémeti városképét is (mindenekelőtt az óvárost, természetesen). Neki köszönhető a klasszicista stílusú szatmári székesegyház, ő építette a szép neobarokk püspöki palotát, az ő alkotása a püspöki konviktus, amely a második világháború előtt 160 fiúnak nyújtott otthont, de róla beszélnek azok a középületek, amelyek ma is a város ékességei.[2]

Egyházépítő és szociális munkássága hasonlóan fontos és kiterjedt volt. Neki köszönhető a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjének megalapítása (szociális és tanító rendként), de ő telepítette le Szatmáron az Istenes Szent Jánosról elnevezett irgalmas rendű szerzeteseket, ő építette hatalmas zárdáikat, és ő vetette meg a ferences szerzetesek zárdájának alapját is. Ő létesítette a katolikus leányiskolát és nőnevelő intézetet, páratlan szociális érzékenységéhez hűen pedig elszánt támogatója volt a szegényeknek, de a kisiparosoknak, kereskedőknek is. Példamutatása máig hatóan kihat utódai munkásságára is.

Emlékezete

[szerkesztés]
Muhi Sándor tusrajza a püspökről

Hám János püspököt az egyházmegye „második alapítójaként” tiszteli Szatmárnémeti katolikus közössége. Városépítő és – fejlesztő – tevékenysége folytán ugyanakkor tisztelete nem korlátozódik pusztán a katolikus közösségre. A hagyományosan protestáns többségű Szatmárnémetiben (ahol a magyarságon belül máig a reformátusok vannak többségben), hosszú ideje utca viseli a nevét (noha időről időre más utcát neveztek el, pontosabban át róla).
Noha a 48-as forradalommal szembeni felszólalásai és kiállása nem tette népszerűvé az összmagyarság szemében, Szatmárnémetiben és a szatmári egyházmegye egész területén (de tágabban Erdély egészében is) máig általános tisztelettel őrzik a nagy püspök emlékét. Számos intézmény, utca, rendezvény őrzi emlékét. Az ő nevét viseli:

Szatmárnémetiben köztéri szobra is van a püspöknek, az általa építtetett (illetve átalakíttatott) székesegyház előtt. Szobra van továbbá a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont aulájában, értékes portréját pedig a Meszlényi Gyula Egyházművészeti Gyűjteményben őrzik.

Galéria

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]
  • Szentbeszédeit diszes kiadásban Meszlényi Gyula, Szatmár püspöke adta ki: Hám János szentbeszédei (I–III. Szatmár, Pázmány Sajtó, 1894)
  • Hám János emlékiratai (Bp., 1927)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Mindszenty József: Esztergom, a prímások városa.
  2. ↑ Archivált másolat. [2010. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 30.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]


Előde:
Kovács Flórián
Utóda:
ő maga 1849-től (1 év üresedés)
Előde:
ő maga 1848-ig (1 év üresedés)
Utóda:
Haas Mihály
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Hám_János&oldid=26514738”