Hosszúcsőrű nádirigó

Hosszúcsőrű nádiposzáta
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Nádiposzátafélék (Acrocephalidae);
Nem:	Acrocephalus;
Faj:	A. stentoreus;
Tudományos név
	Acrocephalus stentoreus; (Hemprich & Ehrenberg, 1833)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Hosszúcsőrű nádiposzáta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúcsőrű nádiposzáta témájú médiaállományokat és Hosszúcsőrű nádiposzáta témájú kategóriát.

A hosszúcsőrű nádirigó hangja

A hosszúcsőrű nádirigó vagy bengáli nádirigó (Acrocephalus stentoreus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a nádiposzátafélék (Acrocephalidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Wilhelm Hemprich és Christian Gottfried Ehrenberg írták le 1833-ban, a Curruca nembe Curruca stentorea néven.^[3]

Alfajai[szerkesztés]

Acrocephalus stentoreus stentoreus (Hemprich & Ehrenberg, 1833) – Egyiptomban a Földközi-tenger környéke
Acrocephalus stentoreus levantinus (Roselaar, 1994) - Izrael, Jordánia, Libanon, Szíria és az Arab-félsziget északnyugati része
Acrocephalus stentoreus brunnescens (Jerdon, 1839) – észak-Szomáliától az Arab-félszigeten keresztül dél-Kazahsztánig, Közép-Ázsiában költő állományai Dél-Ázsiában telelnek
Acrocephalus stentoreus amyae (E. C. S. Baker, 1922) – északkelet-Indiától közép-Kínáig
Acrocephalus stentoreus meridionalis (Legge, 1875) – dél-India, Srí Lanka ^[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Egyiptomtól közép-Kínáig költ, nyugat-Közép-Ázsiában költő állományai Dél-Ázsiában telelnek.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi hegyi esőerdők és cserjések, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 18–20 centiméter, testtömege 23–34 gramm.^[3]

Életmódja[szerkesztés]

Főleg rovarokkal táplálkozik.^[3]

Szaporodása[szerkesztés]

Márciustól augusztusig költ, fészekalja 3-6 tojásból áll.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
↑ ^a ^b ^c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 28.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 28.)

További információk[szerkesztés]

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. április 28.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. április 28.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. április 28.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. április 28.)

[1]

[2]

[3]

[4]