Ugrás a tartalomhoz

Horváth Jenő (hadtörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Horváth Jenő
Született1852. december 30.
Drégelypalánk
Elhunyt1915. március 3. (62 évesen)
Budapest
Foglalkozásaaltábornagy,
hadtörténész,
katonai szakíró
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (9/1-1-13)
A Wikimédia Commons tartalmaz Horváth Jenő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Rónai Horváth Jenő (Drégelypalánk, 1852. december 30.Budapest, 1915. március 3.) magyar altábornagy, hadtörténész, katonai író, a Magyar Tudományos Akadémia 1884-től levelező, majd 1910-től rendes tagja.

Élete[szerkesztés]

A budapesti Ludovika Akadémián elvégezte a tisztképző tanfolyamot végezte és 1876. szeptember 18-án hadnagy lett. 1878-ban a Ludovika Akadémia felsőbb tiszti tanfolyamára iratkozott be, innét pedig a bécsi császári és királyi hadiskolába került, s ezeknek elvégzése után vezérkari tisztté minősítették és soron kívül főhadnaggyá, 1886. május 1-jén szintén soron kívül századossá, 1892. november 1-jén pedig őrnaggyá lépett elő. 1882-től három évig a honvédelmi minisztériumban a kiképezési ügyek referense volt, 1885 és 1891 között a Ludovika Akadémián harcászatot és hadtörténelmet tanított, ezen szolgálatának befejezte után a katonai érdemkeresztet kapta. Egy évi csapatszolgálat és két évi kerületi segédtiszti alkalmazás után 1894 őszén a honvédtörzstiszti tanfolyamhoz került, ahol mint parancsnokhelyettes és a harcászat tanára működött. 1897-ben a budapesti 1. honvédgyalogezred parancsnoka és ezredes lett, majd a kolozsvári 75-ik, pécsi 82-ik és nagyszebeni 76-ik honvéd-gyalogdandár felett „parancsnokolt”. 1903-ban tábornokká, 1909-ben a székesfehérvári, 1909-ben a kassai honvédkerület parancsnokává nevezték ki.

A Magyar Tudományos Akadémia 1886-ban a hadtudományi bizottságba előadóul hívta meg, 1888. május 4-én pedig levelező tagjává és a hadtudományi bizottság rendes előadójává választotta meg.

Kora ellenére már 1914. október 13-án szolgálattételre hívták be, s parancsnokként Désre rendelték. Innen december 13-án a Kárpátokba, majd az oroszok közeledésekor december 25-én az egyik legnehezebb hadszíntérre, az uzsoki szoroshoz vonult hadosztályával. A téli hadjárat fáradalmai megtörték, s hazatérése után sem gyógyult fel többé. Nagy katonai pompával temették, huszártiszt fia a galíciai frontról hazasietve, már csak koporsójához érkezett. Gazdag katonai pályájának elismeréseként közvetlenül halála előtt a király a már előbb ajándékozott Lipót-rend lovagi keresztjéhez a hadiékítményt,[1] 1916 áprilisában pedig gyermekeinek, Jenőnek, Ilonának, Lászlónak, Annának, azonkívül Jenő és László törvényes utódainak a magyar nemességet adományozta „uzsoki” előnévvel.[2]

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben található (9/1-1-13),[3] a Nemzeti sírkert részeként 2001 óta védett.[4]

Művei[szerkesztés]

Több katonai tankönyv és számos hadtörténeti tanulmány szerzője. Kiadta az első magyar katonai évkönyvet, Zrínyi Miklós költő és hadvezér hadtudományi munkáit, megalapította és elindította a Magyar Hadtörténeti Könyvtárat és a Hadtudományi Közlemények című folyóiratot.

Főbb kötetei:

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]