Szendrei János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szendrei János
Szendrei János.jpg
Született Wágner János
1857. március 28.
Mindszent
Elhunyt 1927. szeptember 25. (70 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása művészettörténész, hadtörténész, régész, művészeti író
A Wikimédia Commons tartalmaz Szendrei János témájú médiaállományokat.

Szendrei (Szendrey) János, 1882-ig Wágner[1] (Mindszent, 1857. március 28.Budapest, 1927. szeptember 25.) magyar művészeti író, régész, történész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1903).

Élete[szerkesztés]

Szendrei János 1857-ben született az 1880-ban Miskolchoz csatolt Mindszenten. Apja ügyvéd volt. A fiú az iskoláit Miskolcon, Eperjesen és Kassán végezte, majd jogot és bölcsészetet Budapesten tanult. Erőteljesen érdeklődött a régészet, a címertan, a pecséttan, a nyelvészet iránt, de az irodalom és a képzőmuvészet is foglalkoztatta. Először a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott, majd a Honvédelmi minisztériumba került. Első történeti tárgyú írása az 1878-as miskolci árvízről szólt, majd az Archaeologiai Értesítőben Borsod régészeti lelőhelyeirol írt. 1882 és 1885 között a magyar képzőművészet jelentős alkotásait dolgozta fel négy kötetben.

Legjelentősebb munkája a Miskolc történetét feldolgozó ötkötetes munkája volt – 1885 és 1911 között dolgozott rajta. Mivel munkahelye a fővároshoz kötötte, a miskolci levéltári kutatásokat barátai végezték, főleg Miskolczy Simon János. A Miskolc-monográfia rendkívül alapos, jelentős forrásokra épülő, pozitivista szemléletű munka, ami máig nagy fontossággal bír a helytörténeti kutatásokban. Leszih Andor 1927-ben így értékelte a hatalmas munkát: „…művét használják ma is és használják mindaddig, amíg az újabb részletkutatások összességétől valaki egyszer megírja az új idők új módszereivel a város történetét. Addig még mindig hozzá fordulunk adatokért és belőle olvas néhol költői szépen megírt részleteket az érdeklődő”.

A Miskolc-monográfia munkálatai közben – hogy gyarapítsa hadtörténeti ismereteit – tanulmányúton járt Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Franciaországban és Olaszországban. Szerteágazó munkájára jellemző, hogy régészeti kutatásokat is végzett (az országos régészeti és embertani társulat főtitkára volt), ásott például Muhi környékén, kutatta a miskolci templomokat és a bükki barlangokat, foglalkozott a diósgyőri vár és a tapolcai apátság történetével. Vámbéry Ármin kíséretében kétszer is járt Konstantinápolyban, ahol magyar emlékeket kutatva hosszabb időt töltött. Az 1896-os millenniumi ünnepségek munkálatainál négy évig foglalkozott és rendezte a hadtörténelmi kiállítást, amelyben nyolcezer hadi emléket állított ki.[2] A Magyar hadtörténeti emlékek című munkájával lerakta a tudományos fegyvertan alapjait. 1902-ben megkapta a francia akadémia tiszti kitüntetését, az 1900. évi párizsi világkiállítással kapcsolatos munkásságáért. Rákóczi hamvainak hazaszállítására elkészítette a fejedelem összefoglaló életrajzát. 1910–1913 között a Hadtörténelmi Közlemények szerkesztője volt. 1912-ben – mindszenti előnévvel – magyar nemességet kapott, ekkortól írta a nevét y-nal.

Bár fővárosi lakos volt, Miskolccal való szoros kapcsolatát fenntartotta, igen gyakran hazajárt. Ásatási anyagai alapozták meg a Borsod-Miskolci Múzeum régiségtárát, amit élete végén, nyugalmazott miniszteri tanácsosként ajándékozott az intézménynek. Azt szerette volna, ha a hamvait az avasi temetőben helyezik el, de ez nem valósult meg, a Kerepesi úti temetőben nyugszik. Miskolcon utcanév őrzi az emlékét: északról a Szeles utcával, délről a Zsolcai kapuval párhuzamos utca, amit keletről a Hatvanötösök útja határol, míg nyugaton a Búza térbe torkollik.[3]

Főbb művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 49966/1882. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1882. év 18. oldal 11. sor
  2. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest: Hornyánszky. 1893. Online hozzáférés
  3. Névadó – Szendrei János
  4. Mátyás korának hadi emlékei
  5. Hadtörténeti emlékek Nagy Lajos és Zsigmond korából

Források[szerkesztés]