Horváth Ede
| Horváth Ede | |
| Született | 1924. szeptember 18. Szombathely |
| Elhunyt | 1998. szeptember 23. (74 évesen) Győr |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1950) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Horváth Ede (Szombathely, 1924. szeptember 18. – Győr, 1998. szeptember 23.) magyar munkás, sztahanovista, vállalatvezető, politikus. Előbb a Győri Vagon- és Gépgyár esztergályosa, majd a sikeres Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója. „Vörös báró” néven emlegették.[1] Róla kapták becenevüket a Rába legendás teherautói.
Életpályája[szerkesztés]
Édesanyja sváb származású volt, így a németek kitelepítése során anyai családjának jelentős részét Németországba deportálták.[forrás?] Heten voltak testvérek.[2]
Győri vállalatoknál[szerkesztés]
Vasesztergályosként a Győri Vagon- és Gépgyárban volt tanonc, majd ott dolgozott szakmunkásként 1938-tól 1951-ig. Országos hírnevet a sztahanovista mozgalomban szerzett magának. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 25 alkalommal szerepelt.[3] A Győri Autógyár műszaki osztályvezetője lett 1951-ben. A Győri Szerszámgépgyár igazgatója volt 1952 és 1963 között. Ezután 1989-ig a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója volt. Az ő vezetése alatt vált a vállalat Magyarország nemzetközi szinten is ismert, jelentős állami vállalatává.
Politikusként[szerkesztés]
1953 és 1967 között országgyűlési képviselő volt Győr-Moson-Sopron megye képviseletében, mialatt az MSZMP Központi Bizottságának póttagja volt, 1957–1966 között. Három évnyi kihagyás után, 1970-ben visszatért a politikába, ezúttal már mint az MSZMP KB rendes tagja, mely tisztséget egészen 1989 szeptemberéig megtartotta. Horváth Edének döntő szerepe volt a magyar-amerikai kapcsolatok fejlesztésében.
Díjai[szerkesztés]
- Kossuth-díj 1950-ben, az indoklás szerint „a gyorsvágás terén sztahanovista módszerekkel elért kiemelkedő eredményeiért”[4]
- Munka Vörös Zászló Érdemrend 1953[4]
- Szocialista Munka Hőse 1953[4]
- Magyar Népköztársaság Érdemrendje 1953[4]
- Munka Érdemrend arany fokozata 1965, 1969, 1974[4]
- Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978[4]
- A Magyar Népköztársaság Állami Díja 1980-ban, az indoklás szerint a „járműipari központi fejlesztési program megvalósításában végzett munkásságáért”.[4]
- Győr város 1986-ban díszpolgárává választotta.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A „Vörös báró” hagyatéka. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
- ↑ Szabad Nép 1950
- ↑ Tóth 2008
- ↑ a b c d e f g Darvasné–Klement–Terjék
- ↑ Győr díszpolgárainak listája (magyar nyelven), 2011. november 29. (Hozzáférés: 2012. január 17.)[halott link]
Források[szerkesztés]
- Cserhalmi Imre: Horváth Ede: Én volnék a vörös báró?, Pécs, 1990. ISBN 963-316-295-5
- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 104 és 571. o. ISBN 963-05-4420-2
- Dusza András: A birodalom végnapjai, Győr, 2003.
- Négy sztahanovista elmondja: miért ünnepli több és jobb munkával felszabadulásunk évfordulóját, Szabad Nép, 1950. március 19.
- Tóth Eszter Zsófia: Nők férfias terepeken és férfi foglalkozásokban. A „férfias” és a „nőies” munka világa a szocialista időszakban. Sic Itur ad Astra, 58. évf. [2008] 271. o. (13. lábjegyzet) online elérés
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Az újítómozgalom kibontakoztatása (1949-1956), In: Magyar tudomány, ISSN 0025-0325 , 1998. (43. (105.) évf.) 11. sz. 1408. old.
- Tíz éve halt meg Horváth Ede Archiválva 2008. szeptember 30-i dátummal a Wayback Machine-ben, Kisalföld, 2008. szeptember 27.
|
Ez a magyar politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |