Bakbűzű sallangvirág
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Magyarországon nem védett | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Himantoglossum hircinum (L.) Spreng., 1826 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú médiaállományokat és Bakbűzű sallangvirág témájú kategóriát. |
A bakbűzű sallangvirág[1][2] vagy mediterrán sallangvirág[2] (Himantoglossum hircinum) a kosborfélék (Orchidaceae) családján belül a sallangvirág (Himantoglossum) nemzetségbe tartozó növényfaj.
Etimológia[szerkesztés]
Különleges nevét onnan kapta, hogy virágai a bakkecskékét meglepően hűen idéző szagot árasztanak; erre utal a latin fajnévben a "hircinum" jelző is, mely kecskét jelent.
Előfordulása[szerkesztés]
Másodlagos gyepekben, gyümölcsösökben, cserjésekben, homokdűnéken, általában másodlagos, enyhe zavarásnak kitett élőhelyeken lehet megtalálni. Elterjedési területe atlantikus Európára korlátozódik; Dél-Angliától Spanyolországig, Németországtól Dél-Franciaországig terjed; Szicíliában és Dél-Olaszországban maradvány (reliktum) előfordulása ismert. Magyarországon nem honos.
Jellemzői[szerkesztés]
Lágy szárú, évelő növény. Viszonylag nagy termetű európai orchidea, 50–90 cm magasra nő meg, ám igen nehezen vehető észre. Szürkészöld tőlevelei hosszúkásak, fényesek, sima felszínűek, hegyes levélcsúcsban végződnek. A tőlevelek a május-júliusi virágzás idejére elszáradnak. A szárlevelek szórt állásúak, kisebbek és keskenyebbek. A zöld lepellevelek sisakot formálnak, a sokvirágú füzérben növő virágot kicsiny, lehajló sarkantyú és hosszúkás, sallangos murvalevelek kísérik. Két oldalsó karéj övezi mélyen lecsüngő, bíborral futtatott, csavarodó szalagra emlékeztető, 3–5 cm-es mézajkát. A virág látványa mellett átható, kellemetlen szagával vonzza a megporzást végző legyeket. Termése sokmagvú toktermés, mely három rekeszre tagolódik.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Neil Fletcher: Vadvirágok: Északnyugat- és Közép-Európa vadvirágainak képes határozókönyve. Budapest: Grafo Könyvkiadó; (hely nélkül): Panemex Kiadó. 2005. ISBN 963 9491 349
- Priszter: Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó (1998 [1999]). ISBN 963 9121 22 3
- Wagner: Wagner János, Hoffmann Károly. Bűzös sodortvirág. Himantoglossum hircinum (L.) Spr. (Bakbűzű sodortajk.) In: 17. fejezet: XX. osztály: Termőre-nőtt-porzósak. Gynandria., Magyarország virágos növényei (HTML), Mágocsy-Dietz Sándor szakértő; Wagner János, Wagner Ágoston és Réti Ödön rajzaival, Takács Zoltán által digitalizált változat (magyar nyelven), Budapest: Hallgatói Információs Központ, 393. o. [1903] (2006. február 8.). Hozzáférés ideje: 2013. február 14.
