Ugrás a tartalomhoz

Bakbűzű sallangvirág

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Himantoglossum hircinum szócikkből átirányítva)
Bakbűzű sallangvirág
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Orchidoideae
Nemzetség-
csoport
:
Orchidae
Alnemzetség-
csoport
:
Orchidinae
Nemzetség: Sallangvirág (Himantoglossum)
Faj: H. hircinum
Tudományos név
Himantoglossum hircinum
(L.) Spreng., 1826
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú médiaállományokat és Bakbűzű sallangvirág témájú kategóriát.

A bakbűzű sallangvirág[1][2] vagy mediterrán sallangvirág[2] (Himantoglossum hircinum) a kosborfélék (Orchidaceae) családján belül a sallangvirág (Himantoglossum) nemzetségbe tartozó növényfaj.

Etimológia

[szerkesztés]

Különleges nevét onnan kapta, hogy virágai a bakkecskékét meglepően hűen idéző szagot árasztanak; erre utal a latin fajnévben a "hircinum" jelző is, mely kecskét jelent.

Előfordulása

[szerkesztés]

Másodlagos gyepekben, gyümölcsösökben, cserjésekben, homokdűnéken, általában másodlagos, enyhe zavarásnak kitett élőhelyeken lehet megtalálni. Elterjedési területe atlantikus Európára korlátozódik; Dél-Angliától Spanyolországig, Németországtól Dél-Franciaországig terjed; Szicíliában és Dél-Olaszországban maradvány (reliktum) előfordulása ismert. Magyarországon nem honos.

Jellemzői

[szerkesztés]

Lágy szárú, évelő növény. Viszonylag nagy termetű európai orchidea, 50–90 cm magasra nő meg, ám igen nehezen vehető észre. Szürkészöld tőlevelei hosszúkásak, fényesek, sima felszínűek, hegyes levélcsúcsban végződnek. A tőlevelek a május-júliusi virágzás idejére elszáradnak. A szárlevelek szórt állásúak, kisebbek és keskenyebbek. A zöld lepellevelek sisakot formálnak, a sokvirágú füzérben növő virágot kicsiny, lehajló sarkantyú és hosszúkás, sallangos murvalevelek kísérik. Két oldalsó karéj övezi mélyen lecsüngő, bíborral futtatott, csavarodó szalagra emlékeztető, 3–5 cm-es mézajkát. A virág látványa mellett átható, kellemetlen szagával vonzza a megporzást végző legyeket. Termése sokmagvú toktermés, mely három rekeszre tagolódik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Wagner
  2. a b Priszter 221. és 395. o.

Források

[szerkesztés]