Bakbűzű sallangvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Bakbűzű sallangvirág
Himantoglossum hircinum P6031446.JPG
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Rend: Spárgavirágúak (Asparagales)
Család: Kosborfélék (Orchidaceae)
Alcsalád: Orchidoideae
Nemzetség-
csoport
:
Orchidae
Alnemzetség-
csoport
:
Orchidinae
Nemzetség: Sallangvirág (Himantoglossum)
Faj: H. hircinum
Tudományos név
Himantoglossum hircinum
(L.) Spreng., 1826
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bakbűzű sallangvirág témájú médiaállományokat és Bakbűzű sallangvirág témájú kategóriát.

A bakbűzű sallangvirág[1][2] vagy mediterrán sallangvirág[2] (Himantoglossum hircinum) a kosborfélék (Orchidaceae) családján belül a sallangvirág (Himantoglossum) nemzetségbe tartozó növényfaj.

Etimológia[szerkesztés]

Különleges nevét onnan kapta, hogy virágai a bakkecskékét meglepően hűen idéző szagot árasztanak; erre utal a latin fajnévben a "hircinum" jelző is, mely kecskét jelent.

Előfordulása[szerkesztés]

Másodlagos gyepekben, gyümölcsösökben, cserjésekben, homokdűnéken, általában másodlagos, enyhe zavarásnak kitett élőhelyeken lehet megtalálni. Elterjedési területe atlantikus Európára korlátozódik; Dél-Angliától Spanyolországig, Németországtól Dél-Franciaországig terjed; Szicíliában és Dél-Olaszországban maradvány (reliktum) előfordulása ismert. Magyarországon nem honos.

Jellemzői[szerkesztés]

Lágy szárú, évelő növény. Viszonylag nagy termetű európai orchidea, 50–90 cm magasra nő meg, ám igen nehezen vehető észre. Szürkészöld tőlevelei hosszúkásak, fényesek, sima felszínűek, hegyes levélcsúcsban végződnek. A tőlevelek a május-júliusi virágzás idejére elszáradnak. A szárlevelek szórt állásúak, kisebbek és keskenyebbek. A zöld lepellevelek sisakot formálnak, a sokvirágú füzérben növő virágot kicsiny, lehajló sarkantyú és hosszúkás, sallangos murvalevelek kísérik. Két oldalsó karéj övezi mélyen lecsüngő, bíborral futtatott, csavarodó szalagra emlékeztető, 3–5 cm-es mézajkát. A virág látványa mellett átható, kellemetlen szagával vonzza a megporzást végző legyeket. Termése sokmagvú toktermés, mely három rekeszre tagolódik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Wagner
  2. ^ a b Priszter 221. és 395. o.

Források[szerkesztés]