Herbert Giles

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Herbert Giles
Született1845. december 8.
Egyesült Királyság Oxford
Elhunyt1935. február 13. (89 évesen)
Cambridge
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Gyermekei
SzüleiJohn Allen Giles
Foglalkozásasinológus
Tisztsége
  • tanácsadó
  • konzul (1891–1893)
  • professzor (1897–1932)
IskoláiCharterhouse School
KitüntetéseiStanislas Julien-díj (1898, 1911)
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert Giles témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Lionel Giles (Oxford, 1845. december 8.Cambridge, 1935. február 13.) kínai neve pinjin hangsúlyjelekkel: Dí Lǐsī; magyar népszerű: Ti Li-sze; kínaiul: 翟理斯) brit diplomata, sinológus. A szintén sinológus Lionel Giles apja.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Herbert Giles az anglikán lelkész John Allen Giles (1808–1884) negyedik fiaként született 1845-ben. Miuátn végzett a Charterhouse Schoolban, diplomata szolgálatra rendelték, amely során több évet töltött Kínában. Hat gyermeke született, akik közül Lionel szintén sinológus lett.

1895-ben, Sir Thomas Francis Wade (1818–1895) halálát követően Herbert Giles lett a Cambridge-i Egyetem második kínai tanszékvezető professzora. Ebben az időben Cambridge-ben rajta kívül nem volt más sinológus, így megtehette. hogy szinte csapongó érdeklődéssel tanulmányozta és fordította a klasszikus kínai irodalom alkotásait (Tao-tö-king, Csuang-ce, Beszélgetések és mondások, Pu Szung-ling elbeszélései stb.). E mellett egy, a korában legkiválóbb kínai–angol szótárt is összeállított (1892).

1898-ban a Chinese Biographical Dictionary művéért Stanislas Julien-díjjal jutalmazták. 1911-ben a kínai–angol szótárának második, bővített kiadásáért ismét kiérdemelte a díjat. Nevéhez fűződik a kínai nyelv Wade–Giles-féle latin betűs átírási rendszerének kidolgozása, amelynek alapjait Thomas Wade fektette le.

Lelkes agnosztikus és szabadkőműves volt. 1932-ben vonult nyugdíjba, és három évvel később, 1935-ben, majdnem 90 éves korában hunyt el.

Főbb művei[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • Kínai tündérregék; ford. Zoltán Vilmos; Tevan, Békéscsaba, 1912 (Tevan-könyvtár)

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

További hivatkozások[szerkesztés]