Közönséges medvetalp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Heracleum sphondylium subsp. sphondylium szócikkből átirányítva)
Közönséges medvetalp
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Alcsalád: Zellerformák (Apioideae)
Nemzetség: Medvetalp (Heracleum)
Faj: H. sphondylium
Tudományos név
Heracleum sphondylium
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges medvetalp témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges medvetalp témájú médiaállományokat és Közönséges medvetalp témájú kategóriát.

A közönséges medvetalp (Heracleum sphondylium), melyet fehérvirágú medvetalpnak, illetve röviden medvetalpnak is neveznek[1] (számos népi megnevezése is van, így például gyimesi nevei szarvasfű és kecskekapor[2]), a zellerfélék (Apiaceae) családjába és a lágyszárúak csoportjába tartozó növényfaj. Eurázsiában[3] őshonos, Európa és Ázsia mérsékelt övi területein[4] és Magyarországon is általánosan elterjedt. Nyirkos réteken, erdőszéleken, magaskórós társulásokban fordul elő. Szociális magatartás-típusát tekintve a generalisták[5] közé tartozik,[4] azaz több különböző termőhelyen és növénytársulásban megél, de az antropogén[* 1] zavarást rosszul tűri.

Jellemzői[szerkesztés]

A közönséges medvetalp botanikai rajza

0,5–2 méter magasra megnövő évelő növény. Igen alakgazdag faj. Szára szőrös, mélyen barázdált. Szórt, sötétzöld, általában szárnyas levelei felfújt hüvelyű nyéllel csatlakoznak a szárhoz, a levélkék szabálytalanul fogazottak, karéjosak, fűrészelt szélűek.

Június–október között virágzik. Piszkosfehér, kellemetlen szagú ernyős virágzata 7–25 sugarú, a gallér gyakran hiányzik, számos gallérkalevél látható. Termései 6–10 mm hosszúságú, lapos és kopasz ikerlependékek.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Illóolajokat a termésében 0,3-3%-ot, levelében kevesebbet[6] és furokumarinokat (pimpinellin, bergaptén, xantotoxin), hidroxi-kumarinokat, poliineket tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés]

A kifejlett növény nedvei, némely alfaj leveleinek furokumarin-tartalma miatt bőrgyulladást okozhatnak.

Lovaknál a központi idegrendszer izgalmát[* 2] okozza az alpesi medvetalp (Heracleum sphondylium subsp. alpinum) nevű alfaj, ezért azok szénájában kerülendő takarmánynövény. Az állatok emésztőrendszerére és vizeletkiválasztó rendszerére is hat. Szarvasmarhánál bőrgyulladást okozhat.[7]

Orvosi ellenőrzés mellett – megfelelő adagban és formában – fotodinámiás hatású[* 3] vitiligo kezelésében.[6] A homeopátia a faggyúmirigy-túlműködés ellen adja. A népi gyógyászat egykor köhögés, megfázás, fekélyek, emésztési panaszok ellen alkalmazta. Közvetlen a virágzás előtt, vagy a virágzáskor szedett s szárított leveleknek barnás-zöldes színe és fanyar íze van; erősítő, összehúzó és oldó hatású, főzetét ezért vese- és hólyagbajoknál, kövéredésnél és erősen gyengítő havibajnál használtak egy napra 10—20 grammot, 2 deci vízben erősen főzve. Külsőleg a leveleket sebek tisztítására, borogatásképpen alkalmazták, gyökereit pedig gyomorbántalmaknál, epilepsziás tüneteknél.[8][9][10][11]

Tavaszi, fiatal, húsos leveléből (még virágzás előtt szedve) általában ázsiai országokban zellerre emlékeztető ízű levest vagy főzeléket készítenek,[6] illetve élelmiszer-adalékként használják.[12] Franciaországban a Heracleum sphondylium L. subsp. ternatum alfajtát a likőriparban alkalmazzák.[12]

Alfajai[szerkesztés]

Az alábbi lista a The Plant List adatbázisában érvényesnek jelölt nevek,[13] illetve a Magyarországon elfogadottnak tekintett nevek alapján készült.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1.  Antropogén: emberhatású, azaz ami emberi - például mezőgazdasági - tevékenységből ered, illetve ahhoz kapcsolódik.
  2.  A központi idegrendszer izgalma: „jellegzetes tünetek az ingerlékenység fokozódása vagy csökkenése, sokszor tompultság, aluszékonyság, tudatzavar, izomrángás vagy általános izomremegés. A növények elfogyasztása után a testhőmérséklet csökken, erős nyálzás vagy izzadás következik be, pupillatágulat figyelhető meg.” (Lovak takarmányozási eredetű idegrendszeri megbetegedései)
  3.  fotodinámiás hatás: a fotoszenzibilizátor (fényérzékenyítő anyag), látható hullámhosszúságú fény és oxigén együttes jelenlétében bekövetkező sejtpusztulás oka. Lásd Kémiai Folyóirat 2007

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 175., 176., 393. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]  
  2. Babai Dániel: Hegyvidéki növényzet botanikai és etnoökológiai szempontú vizsgálata Gyimesben (Keleti-Kárpátok, Románia) Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (PhD értekezés), Pécsi Tudományegyetem - 2013.
  3. Füvészkert A természetes magyar flóra képviselői - 2013. október 27.
  4. a b Kerekes Szilárd: Az Alcsíki-medence lápjainak botanikai állapotfelmérése és vegetációváltozásainak vizsgálata (Doktori értekezés), Nyugat-Magyarországi Egyetem - 2010
  5. Borhidi Attila: A növények társadalma Archiválva 2014. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Mindentudás Egyeteme, 12. előadás – 2002. december 2.
  6. a b c Dr. Szabó László Gy.: Gyógynövények és élelmiszernövények A-tól Z-ig; Pécs: Melius Alapítvány, 2009.
  7. Búza László, Denkinger Géza, Domahidy Gergely, Holló-Szabó Péter, Izing Simon, Jóźwiak Ákos, Kolozsvári Tímea, Kunsági Zoltán, Kutasi Orsolya, Marton Zsófia, Rőzséné Büki Etelka: Lovak takarmányozási eredetű idegrendszeri megbetegedései Archiválva 2014. augusztus 31-i dátummal a Wayback Machine-ben Magyar Állatorvosok Világszervezete Ló-gyógyászati Konferencia Zsibó, - 2008. április 12.
  8. Dr. Zelenyák János: A gyógynövények hatása és használata 1908
  9. Dr. Halmai János: Adatok a Herbárium orvos-botanikai értékeléséhez Archiválva 2016. március 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (304. oldal), Communicationes ex Bibliotheca Historiae Medicae Hungarica – Orvostörténeti Közlemények 23. kötet; 1962
  10. Dr. Med. Gerhard Madaus: Heracleum sphondylium. Wiesen-Bärenklau. Umbelliferae; Lehrbuch der Biologischen Heilmittel, 1938 (német nyelven)
  11. Dr. Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan 1979 ISBN 9631733092
  12. a b Gökalp İşcan, Neşe Kırımer, Fatih Demirci, Betül Demirci, Yoshiaki Noma, K. Hüsnü Can Başer:The bioactive essential oil of Heracleum sphondylium L. ternatum (Velen.) Brummitt Medicinal and Aromatic Plant and Drug Research Centre (TBAM) - 2002 (angol nyelven)
  13. A(z) „Heracleum” adatlapja a The Plant List adatbázisában. The Plant List, Version 1.1. Royal Botanic Gardens, Kew és Missouri Botanical Garden, 2013. szeptember. (Hozzáférés: 2014. június 26.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Hasonló fajok[szerkesztés]