Harkányi János (politikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harkányi János
Magyarország kereskedelemügyi minisztere
Hivatali idő
1913. július 13. – 1917. június 15.
ElődBeöthy László
UtódSerényi Béla

Született1859. április 6.
Taktaharkány
Elhunyt1938. november 18. (79 évesen)[1]
Budapest
Párt

Foglalkozáspolitikus

Báró taktaharkányi Harkányi János Albert Fülöp (Pest, 1859. április 6.Budapest, 1938. november 18.) zempléni földbirtokos, bankár, Magyarország kereskedelemügyi minisztere 1913. július 13-a és 1917. június 15-e között, a szabadelvű párti országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

A nemesi származású báró taktaharkányi Harkányi család sarja. Apja, báró Harkányi Frigyes (1826–1919), szabadelvű párti politikus, főrendiházi tag, anyja, báró ászodi Podmaniczky Zsuzsanna (1838–1923). Apai nagyszülei Koppely Fülöp (1801–1873),[2] pesti nagykereskedő, földbirtokos, a Magyar Központi Vasúttársaság igazgatója és kapriorai Wodianer Karolina (1806–1856) asszony voltak.[3] Apai nagyapja, Koppely Fülöp 1867. február 15-én nemesi címeres levelet kapott I. Ferenc Józseftől, és ezzel együtt nevét Harkányira változtatta. Az adományozásban Koppely Fülöp a „taktaharkányi” nemesi előnevet is megszerezte.[4] Az anyai nagyszülei báró aszódi Podmaniczky János (1780–1883), földbirtokos és hódosi Hódossy Mária (1805–1841) voltak.[5] Harkányi János bárót a római katolikus vallásban keresztelték meg 1859. április 13-án a szentistvánvárosi plébánián és a keresztszülei az anyai nagybátyja kapriorai Wodianer Albert (1818–1898), a magyar főrendiház örökös tagja, a II. osztályú Vaskoronarend és a pápai Szent Gergely rend tulajdonosa, valamint a felesége borosjenői Atzél Zsófia (1830–1915) voltak.[6]

Tanulmányait Budapesten, Hohenheimben és Halléban végezte. 1882-től zempléni nagybirtokán gazdálkodott. Híres ménese és versenyistállója volt; 1890-ben alapította a taktaharkányi birtokán és 1894-ben helyezte át Abonyba, ahol tágas kastélyt is örökölt apjától.[7] Jelentős 11 000 holdas földbirtoka volt a Zemplén vármegyei Szerencs melletti Taktaharkányban. Több mint 1000 holdon termelt cukorrépa, házilag termelt répamag termelése. Állattenyésztést is folytattak a Gomborka-major, Csatti-major, jajhalompusztai, újsiskai és fajhalomi majorok földjein. A majorok modern anyagokból épültek; a betonistállók fedélzete cement alapzatú és Eternit-fedésű, ugyanolyan nagy alapterületű magtárakká voltak kiépítve, ahol a termények száraz, szellős és megfelelő elhelyezést nyertek és feleslegessé tettek külön magtárak építését. Az uradalmak központja az "Újvilág" tanya volt, ahol gyakran lakott családjával a kastélyában.[8]

1896-tól 1902-ig szabadelvű párti országgyűlési képviselő. 1903-tól főrendiházi, 1927-től felsőházi tag. 1902-től a Magyar Cukoripar Rt. elnöke. 1913. július 13-tól 1917. június 15-ig Tisza István kormányában kereskedelemügyi miniszter. Ebben az állásában rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki és különösen a háború alatt volt gondos őre a magyar ipar és kereskedelem érdekeinek, amikor azokat a hadseregszállításoknál Ausztriával szemben védeni kellett. Tisza Istvánnal együtt mondott le 1917. június 15-én. Onnantól fogva továbbra is a közgazdasági élet egyik vezető egyénisége, egyebek mellett a Magyar Általános Hitelbank elnöke. A Horthy-korszak gazdasági életének egyik vezető személyisége volt. A Ganz és Társa Danubius Rt. alelnöke, a Ganz Villamossági Rt. és a Stühmer Cukorgyári Rt. elnöke és számos ipari és kereskedelmi vállalat igazgatóságának tagja lett.

Házassága és leszármazottjai[szerkesztés]

Első feleségével, a saját elsőfokú unokatestvérével, báró taktaharkányi Harkányi Mária (Pest, 1863. február 3.) kisasszonnyal 1882. november 23-án kötött házasságot; taktaharkányi Harkányi Máriának a szülei báró taktaharkányi Harkányi Károly (18321901) báró, a Főrendiház örökös tagja, földbirtokos monostori Vörös Emília (1833–1900) asszony voltak.[9][10] Harkányi Mária bárónő házassági bontópert indított férje Harkányi János báró ellen. Harkányi Mária bárónő második férje, miklósvári Miklós Gyula (1855–1923) országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, akivel Budapesten 1891. december 20-án kötött házasságot.[11][12] A második férjétől is elvált Harkányi Mária bárónő, majd cziráki és dénesfalvi gróf Cziráky János (1854–1927), aki jelenleg Hohenlohe herceg uradalmaink jószágkormányzója, 1903. július 7-én törvényes frigyre lépett Budapesten a bárónővel. Ugy a vőlegény, mint a menyasszony a sorsnak sok változását tapasztalta.[13] Cziráky János gróf régebben egy dúsgazdag békésmegyei mágnásnak volt veje, házassága azonban nem volt boldog, mert neje elvált tőle.[14] Harkányi János báró és Harkányi Mária bárónő házasságából született:

  • Harkányi Margit Emília Sarolta Mária (Szerencs, 1883. szeptember 6.–Szerencs, 1891. március 29.)[15]
  • báró Harkányi Sándor Albert Frigyes (Budapest, 1887. február 21.), aranysarkantyús vitéz, földbirtokos.[16] Felesége: Payer Edit.
  • báró Harkányi Ilona Mária Sarolta Eleonóra (Budapest, 1889. október 30.). Férje, gróf Degenfeld-Schomburg Miklós.

1895 február 16-án Budapesten feleségül vette a nemesi származású verebi Végh Ilona (Budapest, 1873. január 13.–Budapest, 1933. május 24.) kisasszonyt, akinek a szülei verebi Végh János (1845–1918), kúriai bíró, földbirtokos és bezerédi Bezerédj Angéla (1847–1937) voltak.[17][18] Az ősrégi dunántúli előkelő nemesi bezerédi Bezerédj családból való Végh Jánosné Bezerédj Angélának a szülei bezerédi Bezerédj László (1813–1871) jogász, országgyűlési képviselő, felsőházi tag, földbirtokos és verebi Végh Angéla (1826–1881) asszony voltak; Harkányi János báróné Végh Ilonának az apai dédszülei Bezerédj György (1779–1863), alnádor, királyi tanácsos, földbirtokos és mezőszegedi Szegedy Antónia (1782–1842) voltak. Harkányi János báró és Végh Ilona házasságából született:

  • báró Harkányi István (Budapest, 1896. január 20.–Galícia, 1916. március 18.), hadapród.[19]
  • báró Harkányi Erzsébet (Budapest, 1901. február 10.–Budapest, 1942. március 25.).[20] 1. férje: báró vizeki Tallián Jenő (Budapest, 1894. április 14.–Budapest, 1926. január 15.) a cs. és kir. 9. sz. huszárezred tartalékos hadnagya, az I. és II. osztályú ezüst vitézségi érem és a Károly csapatkereszt tulajdonosa, földbirtokos.[21] 2. férje, báró ranisi Brandenstein Gyula Albert (Budapest, 1904. március 22.–Budapest, 1976. február 22.)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Magyar Nemzeti Névtér, 2019. (Hozzáférés: 2020. december 23.)
  2. Országos Széchényi Könyvtár- gyászjelentések - Harkányi Fülöp
  3. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Koppely Fülöpné Wodianer Karolin
  4. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 67. kötet - 942 - 945. oldal
  5. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Podmaniczky János
  6. familysearch.org római katolikus keresztelők - szentistvánvárosi Harkányi János
  7. Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904. január 30. / 5. szám
  8. Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937. június 13. (5. évfolyam, 131. szám)
  9. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Harkányi Károly
  10. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Harkányi Károlyné monostori Vörös Emilia
  11. Budapesti Hírlap, 1891. december (11. évfolyam, 330-359. szám)
  12. PIM[halott link]
  13. Budapesti Hírlap, 1903. július (23. évfolyam, 178-208. szám)
  14. Békésmegyei közlöny, 1903 (30. évfolyam) július-december • 53-103. szám1903-07-12 / 56. szám
  15. Zemplén, 1891. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)1891-04-12 / 15. szám
  16. 1927–1931. évi országgyűlés Szemerjai Dr. Deák Imre, szerk.: Magyar Országgyűlési Almanach 1927–1932. (Dr. Deák–féle) Budapest, 1927. A felsőház póttagjai I. Az örökosjogu családok választottjai esetleges behívásuk sorrendjében
  17. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Harkányi Jánosné verebi Végh Ilona
  18. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Végh Jánosné Bezerédj Angéla
  19. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Harkányi István
  20. Országos Széchényi Könyvtár- gyászjelentések - báró Brandenstein Gyuláné Harkányi Erzsébet bárónő
  21. Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Tallián Jenő

Források[szerkesztés]