Hamza D. Ákos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hamza D. Ákos
Született Hamza Dezső Ákos
1903. szeptember 1.
Hódmezővásárhely
Elhunyt 1993. május 16. (89 évesen)
Jászberény
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filmrendező
festőművész

Hamza D. Ákos (Hódmezővásárhely, 1903. szeptember 1.Jászberény, 1993. május 16.) magyar filmrendező, festő- és szobrászművész.

Életrajz[szerkesztés]

Hódmezővásárhelyen született 1903-ban. Gyermekkorát Szolnokon és Erdélyben (Hunyad megyében) töltötte. Mint mondta, mókás kedvükben rokonai folyton azon tanakodtak, hogy a fiúk kunok-e, vagy inkább székelyek.

Festészetet a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1924-ben diplomázott rajztanárként. Ezt követően Párizsba utazott. Itt tanulta ki a filmkészítés fortélyait, amelyeket idehaza az 1940-es években hasznosított. A francia fővárosban többek között Hegedűs Tibor rendező munkatársa a Paramount két magyar verziójú filmjénél (Kacagó asszony, Az orvos titka). 1933. december 14-én ugyanitt vette feleségül Lehel Ferenc autodidakta művészeti író és Lehel Mária képzőművész leányát, Hamza Lehel Máriát.

1937-ben néhány barátjával önálló vállalatot alapított Budapesten Hamza Film néven. Első produkciójuk - egyben Hamza első rendezése - 1940-ben került a hazai mozikba.

1944-ben politikai szerepet is vállalt. Bajcsy-Zsilinszky Endrével és családjával baráti kapcsolatot ápolt. 1945-ben nevezték ki a Filmszakszervezet elnökének. Ő lett a MAFIRT gyártási igazgatója is, ám mindeközben a saját filmkölcsönző vállalatát is fenntartotta. 1948-ban rendezte utolsó filmjét Magyarországon. 1949-től Olaszországban és Franciaországban dolgozott.

1953-ban a Maristelle filmvállalat meghívására Brazíliába költözött, ahol folytatta rendezői tevékenységét, de festett és szobrászkodott is, főként kedvtelésből. 1972-ben Bécsben, 1982-ben Torinóban állított ki. 1987-ben látogatott először haza, végleg 1989-ben, amikor a házaspár úgy döntött, Jászberényben telepednek le, ahová Hamza szülei munkájuk révén kerültek.

Egykori lakóépületükben működik ma a Hamza Múzeum.

Filmes pályafutása[szerkesztés]

Párizsi évei alatt ismerkedett meg - René Clair munkatársaként - az erőteljesen kibontakozó filmművészettel. 1930-ban Hegedűs Tibor rendező munkatársa a Paramount két magyar verziójú filmjénél (Kacagó asszony, Az orvos titka). Közben tanulmányutat tett Olaszországban és Németországban.

1936-ban minden erejével a filmművészet felé fordult. 1937-ben saját gyártó vállalatot alapított, egy évre rá gyártásvezetői munkákat is ellátott. Játékfilmrendezőként 1940-ben Herczeg Ferenc népszerű dzsentritörtének feldolgozásával, a Gyurkovics fiúk című filmmel mutatkozott be. 1944-ig tíz játékfilmet rendezett, köztük néhány később is vihart kavart.

1945-ben a Filmszakszervezet elnöke lett, de hamar lemondott. Gyártási igazgatója volt a MAFIRT-nek, ám saját kölcsönző vállalatát is fenntartotta. Magyarországon utolsó filmjét 1948-ban rendezte.

1949-ben Olaszországban telepedett le. Itt forgatta a Különös találkozás – Strano appuntamento (1950) és A szép arany Tiberisz – Il Bell Tevere d'Oro (1951) című filmeket.

Brazíliában anyagi okok miatt csak egyetlen mozija valósult meg (1955-ben), a Ki ölte meg Annabellát? (Quem matou Anabela?) című. Ezt követően több produkcióban is szakmai tanácsadóként vett részt (Pensao de donna Stella; Amazonas; Doutora e muito viva stb.).

Sao Paulóban telepedett le feleségével, Hamza Lehel Máriával, aki divat- és látványterveket készített, illetve a Dél-Amerikai Magyar Hírlap „Női szemmel” című rovatában közölte írásait.

Filmográfia[szerkesztés]

Képzőművészete[szerkesztés]

Hamza képzőművészeti életműve ismert részének alkotásai túlnyomórészt Brazíliában születtek. Figurális kompozíciók mellett szín- és térproblémákkal foglalkozó, lírai absztrakt képeket, plasztikákat alkotott. Művészetéhez akkor kerülhetünk közel, ha a képek tartalmát, hangulatát tekintjük hangsúlyosnak a formai elemekkel szemben. Esetében külön lehetne szólni a változatos, tiszta színhatások meghatározó jellegéről, amely a mondanivaló tekintetében kap hangsúlyt, de sok vonatkozásban festészetének hazai indíttatására, keletkezésére is utal. Sajátos művészete egyetlen irányzathoz vagy csoporthoz sem köthető igazán, de nyomot hagyott rajta a brazíliai tartózkodás.

Hamza D. Ákos-Ars poetica (1985)

Hamza első São Paulo-i tárlatát 1955-ben rendezték meg. Ezt követően rendszeresen kiállított Dél-Amerika különböző városaiban, 1972-től visszatért Európa kiállítótermeibe is, bemutatkozott Párizsban, Bécsben, Torinóban, Münchenben. Megkapta a Brazil Képzőművészek Szövetsége elismerését, a Troféu Homenagem-díjat, majd 1986-ban az Aranyérmet (Hora ao Merito). Első magyarországi kiállítását 1987-ben Jászberényben nyitották meg, majd a Szolnoki Galériában Borbereki-Kovács Zoltán szobrászművésszel közös tárlaton mutatkozott be. 1987-ben Jászberény Város díszpolgárává választották, majd 1988-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést. 1989-ben feleségével hazatelepült, és képzőművészeti életművének nagy részét, közel 200 festményt és 9 szobrot a létesítendő képtár megalapozására Jászberénynek ajándékozta. 1993. május 16-án Jászberényben hunyt el.

A Hamza hagyaték, a Hamza Múzeum megszületése[szerkesztés]

Hamza Lehel Mária divatrajza

Halálát követően megkezdődött a hagyaték múzeummá szervezése, melynek eredményeként 1995-ben nyitotta meg kapuit a Hamza Múzeum. A festészeti életmű legjelentősebb és legjobban feldolgozott, értékelt és bemutatott egysége az az absztrakt, nonfiguratív anyag, amelynek egy válogatás a múzeum állandó kiállításán látható. Hamza mintegy 200 festményt és kilenc szobrot hagyott a Jászságra, amely hagyaték utóbb Jászberényre szállt.

Szintén állandó kiállításon látható Hamza Lehel Mária 1949 és 1965 között készült divatrajzainak egy része. Az intézmény ma Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria néven Hamza D. Ákos művészeti életművének kutatása, feldolgozása, bemutatása mellett a Jászsághoz kötődő képzőművészek útját is igyekszik feltárni, megismertetni.

Külső hivatkozások[szerkesztés]