Ugrás a tartalomhoz

A láp virága

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A láp virága
1943-as magyar film

Fényes Alice és Jávor Pál
Fényes Alice és Jávor Pál
RendezőHamza D. Ákos
ProducerErdélyi István
AlapműHerczeg Ferenc
Műfajfilmdráma
ForgatókönyvíróRákóczi Péter
FőszerepbenFényes Alice
Jávor Pál
Baksa-Soós László
Somogyi Nusi
Gárday Lajos
Pethes Sándor
Wessely Pál
Kürthy György
Kőváry Gyula
Köpeczi-Boócz Lajos
Zenedr. Szlatinay Sándor
OperatőrHegyi Barnabás
HangmérnökKereszti Ervin
DíszlettervezőBásthy István
Iliszi Sándor
GyártásvezetőTasnády Árpád
Gyártás
GyártóKárpát Film
Ország Magyarország
Nyelvmagyar
Játékidő80 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
ForgalmazóKárpát Film
Bemutató1943. március 5.
További információk

A láp virága 1942-es, fekete-fehér, zenés magyar romantikus filmdráma.

Cselekmény

[szerkesztés]

Pálfalvy Miklós (Jávor Pál), egy jómódú földbirtokos fia fényűző életet él a nagyvárosban: minden éjszaka vagy mulatóba jár, vagy a kártyaasztal mellett próbál szerencsét, ahol felváltva veszít vagy nyer.

Egyik ismerőse a mulatóban bemutatja neki az ott dolgozó virágárus leányt, Jessyt[1] (Fényes Alice), de Pálfalvynak már úri menyasszonya van (igaz, hogy Pálfalvy nem nagyon foglalkozik vele). Jessyvel néhány alkalommal beszélgetnek, sétálnak, konflissal kocsikáznak, de a lány nem engedi, hogy bárki is hazakísérje, mert akkor kiderülne, hogy hol és milyen körülmények között lakik. Valójában egy ismeretlen úr fedezi a kiadásait, akit mindenki csak „herceg” néven ismer, a valódi kilétét senki sem ismeri, még a lány sem, mivel soha sem találkoztak. Jessy jómódban él, a virágárusítást csak szórakozásból csinálja.

Pálfalvy személyes jó barátja óriási kártyaadósságot csinál, 40 000 forintot veszít, ami akkora összeg, hogy nem reális a visszafizetése, ezért a barát azt fontolgatja, hogy főbe lövi magát, más megoldást nem lát. Pálfalvy azonnal sürgönyöz az apjának, hogy sürgősen küldje el a szóban forgó összeget, amire másnapra szükség lenne. A pénz nem érkezik meg, és egy nappal később kiderül, hogy az apja meghalt. Pálfalvy azonban bemutatja a csekket, amin az „apja” aláírása is szerepel az övé mellett, és pénzt kap rá egy uzsorástól. A váltóról azonban kiderül, hogy hamis. Pálfalvyt elítélik, tettét nem is tagadja. Egy év börtönbüntetést kap. Jessy meglátogatná, de csak egyszer sikerül beszélniük, utána Pálfalvy visszautasítja a látogatásait.

A börtönben depresszióba esik és öngyilkos akar lenni. Egy pappal folytatott beszélgetés után úgy dönt, hogy egy kovács mellett (aki szintén elítélt) kitanulja annak mesterségét. Hamar beletanul a szakmába, és jó munkát végez, a kovács is meg van elégedve vele. Biztatja, hogy ha letelik a büntetésük, keresse meg őt és dolgozzanak együtt a műhelyében.

Egyik alkalommal Pálfalvy egy vasrácsos kaput szerel fel a temetőben, amikor a korábbi menyasszonya (akivel nem sokkal a büntetése megkezdése előtt szakítottak) véletlenül meglátja munkásruhában, de nem beszélnek egymással.

Miután szabadul, Jessyt keresi a mulatóban, de a lány már nem jár oda, közben kis virágüzlet tulajdonosnője lett, ott árusítja a virágokat. Jessy is keresteti a férfit az inasával, de az nem talál a nyomára, mert a férfi másik lakásba, albérletbe költözött. Korábbi „barátja” (akinek odaadta a pénzt) azonban megtalálja, de Pálfalvy nyersen bánik vele és elküldi.

Később Pálfalvy és Jessy végre találkozik és nem akarják többé elhagyni egymást.

Szereplők

[szerkesztés]

A Magyar Film cikke a filmről

[szerkesztés]

Herczeg Ferenc egyik legismertebb kis regényét eleveníti meg a film, amely a régi békeévek jellegzetes történetét vetíti elénk. A jómódú földbirtokos fia fakkját a rabok darócruhájával kénytelen felcserélni s e letörtségben a börtön lelkészével való beszélgetésen keresztül próbálja megtalálni a becsületes munkán keresztül a boldogságot.

Közben bepillantunk az elbeszélésen keresztül a békebeli éjszakai mulatók függönyei mögé, a kártyaszobák kétes és vonzó világába is. A mulatók egyik ékessége a virágárus leány (Fényes Alice), éppen tisztaságával, vonja magára a figyelmét. Beleszeret a jószándékú úri gavallérba s most már a leány keres tisztes formák között közeledést. Szerelmese – hogy egyik barátját megmentse – váltóhamisításba keveredik s csupán leendő apósával kötött kiegyezése menthetné meg az erkölcsi és anyagi összeomlástól. Egy ilyen áldatlanság helyett azonban inkább a börtönt viseli el, ahol a lelki tespedtséget a lelkész tanácsára az izommunkának építő erejével váltja fel s mire a régi dzsentri visszakerül a szabad életbe, becsületes tanult mestersége van. Egy pillanatra ugyan visszatér a múlt. Grófi barátját, aki miatt bűnbe keveredett, fölényes leckéztetéssel porolja le magáról, a gazdag leány pedig – a volt menyasszony is – megkövülten látja rácsszerelés közben a munkaköpenyes férfit. De van valaki, aki visszavárja: egy kis virágüzlet tulajdonosnője, a láp virága s a két felemelt homlok most már büszkén ragyoghat a tiszta élet felé.

A régi, negyven év előtti kor témája és mondanivalója nehéz probléma elé állította a rendezőt, de Hamza D. Ákos az összes akadályokat bravúros lendülettel és igazi művészi megoldásokkal hárította el. Kitűnő rendezői ötlet, hogy a film legmodernebb eszközeivel kelti életre, teszi újszerűvé a sokszor látott témát. Amikor „feje tetején” áll a helyzet, a háttérben levő színpadon játszó artisták allegorikusan kapcsolódnak műsorszámaikkal a tárgyhoz, ahol a pezsgő veszi át a szót, a kánkán ezerszoknyájú démonjai libegtetik meg csábító varázsukat. Az egyszerű fapad mellett a lelkész tanácsait a megtérés felé s az üllőn kattogó kalapácsok a munka ütemének himnuszát jelentik. A kitűnő zeneszámok szépen kísérik a cselekmény fonalát, csupán egy kocsiban elhangzott énekszám hangfelvétele és beállítása nélkülözi a keresetlenséget.

A szereplők közül a papot alakító Toronyi Imre a legmeggyőzőbb. Jávor Pál sokrétű szerepében (a rab, a gavallér, a munkás) mindenhol színes és bensőséges. Mozdulatai, kifejezésmódja nagyobb kitörések nélkül is találóak, mert úriasságát éppen disztingváltságával érzékelteti. Fényes Alice egyéni játékának a szövegkönyv nem ad elég teret. A legnagyobb passzivitásra kényszeríti és inkább exteriőrjére épít, mint temperamentumának kifejező eszközeinek arra a széles skálájára, amit legutóbbi szereplése alapján olyan tökéletesen nyújtott. A szép fényképezés ebben a tekintetben segítségül siet és a szelíd, bájos Fényes Alicet is örömmel üdvözöljük. A többi epizodisták közül Baksa Soós Lászlónak, Wessely Pálnak játéka emelkedett ki. Szondy Biri bánatos menyasszonya jelenete, hanghordozása kiválóan jó volt.

A díszletek ugyancsak komoly felkészültséggel adtak számot a kor jellegzetességeiről, amit a fotografálás teljes plaszticitással és filmszerű mozgalmasságával tudott betölteni. A hang egyöntetűségét megbénította egy-két technikai fogyatékosság. (Pl. indokolatlanul hangos a rabok menetelése közben a kőfolyosón való menés zaja, a festett kőpadló deszka dübörgését érzékelteti.)

Fényes Alice énekszáma sem eléggé egyenletes a hang szempontjából. Ugyanakkor kitűnőek a bárjelenetek hangfelvételei. Az összbenyomás a film alaphangulata és megnyugtató befejezése (nem a happy-end, hanem a meggyőzés) kiegyensúlyozott, nemesen szórakoztató filmmé avatják a „Láp virágá”-t mely az idei magyar produkciók közül megérdemelten sikert biztosít a Kárpát legújabb filmjének.

Források

[szerkesztés]
  • Magyar Film című újság
  • Hamza Múzeum és Jász Galéria Közalapítvány

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Jessy, a virágárus leány nevének kiejtése a filmben jesszi.

További információk

[szerkesztés]