Lehel Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lehel Ferenc
Született 1885. november 13.
Papos
Elhunyt 1975. augusztus 24. (89 évesen)
São Paulo
Foglalkozása
  • festőművész
  • szakíró
  • kritikus

Lehel Ferenc, 1902-ig Löwenkopf[1] (Papos, 1885. november 13.Săo Paulo, Brazília, 1975. augusztus 24.) magyar festőművész, művészetkritikus és művészeti író. Lehel Mária festőművész férje, Hamza Lehel Mária apja.

Élete[szerkesztés]

Löwenkopf Ignác (1839–1924)[2] tanító és Szafir Magdolna (1850–1926) gyermekeként született egy Szatmár megyei kisközségben, Paposon. A budapesti Mintarajziskolában tanult, majd 1904 és 1906 között a nagybányai szabadiskola növendéke volt. 1908 és 1914 között többször visszatért az iskolán kívüliek csoportjába. Ekkoriban jó barátságot ápolt Maticska Jenővel és Czóbel Bélával, s utóbbi egyik első festménye a „Lehel Ferenc Nagybányán" címet viseli. Tanulmányait Münchenben és Párizsban folytatta, de közben több alkalommal olaszországi tanulmányutakat tett. 1909-től publikált művészeti írásokat. Az első világháborút megelőzően gyakran szerepelt kiállításon műveivel. A festészetet korán abbahagyta, újságírással, művészetbölcselettel és művészettörténettel foglalkozott. A Hét, Az Újság, a Múlt és Jövő és más lapok rendszeres cikk- és tanulmányírója volt. Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos festészetének egyik felfedezője, lelkes híve és első monográfusa volt. 1924-től rövid ideig Párizsban élt. 1934-1935-ben Budapesten Nemzeti Művészet, Lehel Ferenc naplójegyzetei címmel folyóiratot adott ki, aminek egymaga írta a teljes cikk- és tanulmányanyagot. A folyóirat szerkesztésében közreműködtek a kor neves művészei: Fényes Adolf, Iványi-Grünwald Béla és Beck Ö. Fülöp. 1939-ben a fasizmus elől előbb Angliába emigrált, majd néhány esztendeig Brazíliában élt. A háború után visszatért Európába, főképp Londonban, időnként Rómában tevékenykedett. Írásai jelentek meg folyóiratokban, könyveket adott ki angol, olasz és más nyelveken is. Foglalkoztatták elméleti, módszertani kérdések, elsőként alkalmazta a művészettörténetben a strukturalista módszert, érdekelte a művészet és a patográfia viszonya. Írásaiban kiváló felismerések keveredtek zsurnalisztikai fogásokkal és dilettáns elméletekkel.

Magánélete[szerkesztés]

Házastársa Rell Mária (1889–1973) festőművésznő volt, Rell János és Arany Mária lánya, akit 1909. február 28-án Budapesten, a Józsefvárosban vett nőül.[3]

Gyermekei

  • Lehel Mária (1906–1997) jelmeztervező, divattervező, iparművész, újságíró. Hamza D. Ákos felesége.
  • Lehel Anna Ágnes (1911–?), férje Meineri Carenzi Lőrinc Angelo cégvezető.[4]

Főbb művei[szerkesztés]

  • A művészet bölcselete (1912)
  • Magyar művészet a törökvilág idején (Budapest, 1913)
  • A romantikától az expresszióig. Egy művészettörténeti monstredráma. A 19. század művészeti iskoláinak vázlata. A 19. század művészete (Budapest, 1921)
  • Herman Lipót rajzai (Budapest, 1921)
  • Az ösztön filozófiája (Budapest, év nem ismert)
  • Csontváry Tivadar a posztimpresszionizmus magyar előfutára (Budapest, 1922; Párizs 1931)
  • Gulácsy Lajos dekadens festő (Budapest, 1922)
  • Cézanne (Budapest, 1923)
  • Haladó művészet. Újrendszerű stílusmorfológia vázlata (Budapest, 1929)
  • Csontváry Tivadar újonnan felmerült képeinek kiállítása (Budapest, 1936)
  • Történelemesztétika. Neobarbarizmus (Budapest, 1939)
  • That Magic They Call Atomic Science (London, 1957)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 31958/1902. Forrás: MNL-OL 30799. mikrofilm 905. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1902. év 22. oldal 43. sor
  2. Löwenkopf Ignác halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 1811/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 20.)
  3. Házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 261/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 20.)
  4. Lehel Anna házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 27/1931. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. május 20.)

Források[szerkesztés]