Hajdu Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajdu Pál
Született 1896. december 10.
Máramarossziget
Elhunyt 1938. január 10. (41 évesen)
Moszkva, kommunarkai kivégzőhely
Szülei Hajdu Adolf, Eisenstädt Eugénia[1]
Foglalkozása újságíró

Hajdu Pál (olykor Hajdú, szül. Hecht, vagy Heller[2] egyes források szerint 1905-ig Wohlberg Pinkász), írói álnevein hp., H. P., Hun Péter, Szalaván Illés (Máramarossziget, 1896. december 10.Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. január 10.)[3] magyar újságíró, lapszerkesztő, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a magyar Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka.

Élete[szerkesztés]

Édespaja, Hajdú Adolf, édesanyja, Eisenstadt Eugénia volt. Már fiatalon megismerkedett a baloldali eszmeáramlatokkal. Egyetemi hallgató korában látogatta a Galilei Kör üléseit, 1914-ben pedig belépett az MSZDP-be. Az első világháborúban zászlósként harcolt. A háború alatt vált kommunistává, s 1918-ban bekapcsolódott az antimilitarista mozgalomba. Részt vett az őszirózsás forradalomban, s belépett a KMP-be, munkatársa lett a Vörös Ujságnak. Időközben cikkeket közölt tőle az Ifjú Proletár. 1919 februárjában a kommunista párt vezetőivel együtt őt is letartóztatták, március 19-én szabadult.[4] A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Vörös Hadsereg zászlóaljparancsnoka volt. A kommün bukása után 1919. augusztus 12-én elfogták,[5] s egy 1920. június 4-én hozott ítélet alapján a Budapesti Királyi Törvényszék "felségsértés, lázadás és (4) négy rb. izgatás tette miatt 10 (tíz) év fegyházra és 10–10 (tíz – tíz) évi mellékbüntetésre ítélte".[6] 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül Szovjet-Oroszországba került. 1922-ben és 1923-ban a Kommunista Akadémia Munkásmozgalmi Tanszékének vezetője volt, később a Marx–Engels Intézetben dolgozott, mint a Németország történetével foglalkozó osztály helyettes vezetője. Később a moszkvai Lenin Iskola és a Nyugati Egyetem tanáraként működött. Kun Béla híveként a Nemzetközi Politikai Emigránsok Klubja Magyar Csoportjának vezetőségéhez tartozott, s a Sarló és Kalapács című magyar nyelvű folyóirat felelős szerkesztője (1930–1932), majd szerkesztőbizottsági tag volt (1932–1936). 1933 és 1937 között a részben általa szervezett moszkvai rádió magyar adásait vezette. 1937. november 14-én koholt vádak alapján tartóztatták le, 1938. január 10-én halálraítélték, s még aznap kivégezték. 1955. november 23-án rehabilitálták.[3]

Családja[szerkesztés]

Kelen József és Korvin Ottó unokatestvére volt.

Művei[szerkesztés]

  • A II. Internacionálé a proletárbíróság előtt (alcím: Hogyan vesznek részt a szocdemek a Szovjetunió-ellenes háború előkészítésében, kiadja: Internacionalista Bajtársi Szövetség, Moszkva, 1931.)[7]
  • Hogyan készítik elő a háborút a Szovjetunió ellen (kiadja: A Szovjetunióban Élő Külföldi Munkások, Moszkva, 1931.)[8]
  • A fellazítás kortesei (Kossuth Kiadó, Budapest, 1965.)[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Testvérének, Hajdu Ilonának házasságkötési bejegyzése
  2. 103259/1911. sz. BM rendelet
  3. ^ a b A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Hajdu Pál
  4. Fogolytörzskönyv II.. Arcanum. (Hozzáférés: 2014. október 8.)
  5. Fogolytörzskönyv I.. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2014. augusztus 10.)
  6. Fogolytörzskönyv. Arcanum. (Hozzáférés: 2014. október 8.)
  7. Hajdu Pál: A II. Internacionálé a proletárbíróság előtt. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  8. Hajdu Pál: Hogyan készítik elő a háborút a Szovjetunió ellen / Ford. Hajdu Pál. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
  9. Hajdu Pál: A fellazítás kortesei. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Botka Ferenc: Távlatok és zsákutcák. Emigráció és irodalom. Moszkva: 1921-1932/34. Doktori disszertáció. (Bp. 1990)
  • Magyar Nemzet; 1986. dec. 10. (K. R.)
  • H. P. (Társad. Szle, 1968)
  • Lengyel József: Visegrádi utca (Bp., 1968.)