Háry László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háry László
Háry László repülő ezredes
Háry László repülő ezredes
Született 1890. augusztus 11.
Gyömöre
Meghalt 1953. február 13. (62 évesen)
Kistarcsa
Nemzetisége magyar
Fegyvernem légierő
Rendfokozata repülő vezérőrnagy
Egysége 4. repülőszázad,
42. vadászrepülő-század
Kitüntetései Lipót rend

Vitéz Háry László (Gyömöre, 1890. augusztus 11.Kistarcsa, 1953. február 13.) repülő vezérőrnagy, az önálló magyar légierő első parancsnoka.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyváradi honvéd-hadapródiskola elvégzése után, 1908-ban zászlós a cs. és kir. 9. tábori vadász zászlóaljnál.

Az első világháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború során, több fegyvernemet megjárva, 1915-ben már tábori pilóta, a 4. repülőszázadhoz került, majd a 42. vadászrepülő-század parancsnoka lett. Mint vadászrepülő és századparancsnok legendás hírnévre tett szert. 1918. június 22-éig több mint 300, ellenséges terület feletti repülést hajtott végre és nyolcvan légi harcban vett részt. Ezt követően egy szerencsétlenül végződött felszállás közben súlyos sérüléseket szenvedett. Megkapta az egyik legmagasabb hadi kitüntetés, a Lipót-rend Lovagkeresztje hadiékítményes, kardos változatát.[1]

A két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben parancsnoksága alatt Szegeden megkezdő­dött a pilóta-képzés, amit 1924-től kiegészített a Kenese Waldemár alezredes által irányított szombathelyi Repülőgép-vezető Iskola.[2] 1930-ban mint őrnagy légügyi felügyelő. 1938.11.01.-1940.12.24. között ezredesként az önálló magyar Honvéd Légierők első parancsnoka.

A második világháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1942/44-ben a Magyar Aero Szövetség elnöke, vezérőrnagy.

1945 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háry László sírja Budapesten. Új köztemető: 301.

1945. február 27-én feleségével, két gyermekével és Magyar Sándor óceánrepülővel Olaszországba repült (a Bari város melletti Sanvito faluban landolt), azzal az átalakított Fw-58C Weihe futárgéppel, amit a Horthy Miklós Repülő Nemzeti Alap (HMRNA) elnökeként használt[forrás?]. Rómából 1946-ban tért vissza Magyarországra. 1946. szeptember 25-én a Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága „dicsérettel igazolta”. Azonban 1946. november 20-án a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elutasította utazási kérelmét Olaszországba. 1947-ben mégis kiutazott Rómábába, ahonnét 1948-ban újra visszatért Magyarországra. 1949. július 16-án Katonapolitikai Osztály nyomozói letartóztatták öccsével, Háry Kálmánal együtt koholt vádak alapján. Vádemelés és bírói ítélet nélkül a kistarcsai internálótáborba zárták, s gyógyszereinek megvonása miatt 1952. február 13-án – szívelégtelenségben – elhunyt.[3]

Napjainkban a Honvédségben repülő egység viseli a nevét.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szepesi József: Háború szüntette meg, háború keltette életre. In.: Magyar Honvéd. XIX. évf., 1. sz., 27. p. – 2008. január
  2. Fekete István, Gy.: Fejezetek a szolnoki katonai repülés történetéből. URL hozzáférés – 2008. március 2.
  3. Sárhidai Gyula: Égi szökevények. Átrepülések nyugatra és keletre. URL hozzáférés – 2008. március 2.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Háry László: Önéletrajz. 1949.október 24. Budapest, HM Katonapolitikai Csoportfőnökség - Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára. (dr. Hunyady Miklós)
  • Szakály Sándor: A magyar katonai elit 1938-1945. Osiris kiadó
  • Földi Pál: Horthy tábornokai Anno Kiadó 2007. 77. oldal
  • A Vitézi Rend honlapja