Háry László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Háry László
Született
1890. augusztus 11.
Gyömöre
Elhunyt
1953. február 13.
Kistarcsa
Nemzetisége magyar
Fegyvernem légierő
Rendfokozata repülő vezérőrnagy
Egysége 4. repülőszázad,
42. vadászrepülő-század
Kitüntetései Lipót rend

Vitéz Háry László (Gyömöre, 1890. augusztus 11.Kistarcsa, 1953. február 13.) repülő vezérőrnagy, az önálló magyar légierő első parancsnoka.

Pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború során, több fegyvernemet megjárva, tábori pilótaként a 4. repülőszázadhoz került, majd a 42. vadászrepülő-század parancsnoka lett. 1918. június 22-éig több mint 300, ellenséges terület feletti repülést hajtott végre és nyolcvan légi harcban vett részt. Ezt követően egy szerencsétlenül végződött felszállás közben súlyos sérüléseket szenvedett. Megkapta az egyik legmagasabb hadi kitüntetést, a Lipót-rendet.[1]

A két háború között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1922-ben parancsnoksága alatt Szegeden megkezdő­dött a pilóta-képzés, amit 1924-től kiegészített a Kenese Waldemár alezredes által irányított szombathelyi Repülőgép-vezető Iskola.[2] Később a Magyar Aero Szövetség vezetője lett. A kormányzó 1938 tavaszán a légierő parancsnokává nevezte ki.[3]

A második világháború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1945 után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Háry László sírja Budapesten. Új köztemető: 301.

1945. február 27-én feleségével, két gyermekével és Magyar Sándor óceánrepülővel Olaszországba repült (a Bari város melletti Sanvito faluban landolt), azzal az átalakított Fw-58C Weihe futárgéppel, amit a Horthy Miklós Repülő Nemzeti Alap (HMRNA) elnökeként használt[forrás?]. Rómából 1946-ban tért vissza Magyarországra. 1946. szeptember 25-én a Honvédelmi Minisztérium igazoló bizottsága „dicsérettel igazolta”. Azonban 1946. november 20-án a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elutasította utazási kérelmét Olaszországba. 1947-ben mégis kiutazott Rómábába, ahonnét 1948-ban újra visszatért Magyarországra. 1949. július 16-án Katonapolitikai Osztály nyomozói letartóztatták öccsével, Háry Kálmánal együtt. Vádemelés és bírói ítélet nélkül a kistarcsai internálótáborba zárták, s gyógyszereinek megvonása miatt 1952. február 12-én – szívelégtelenségben – elhunyt.[4] A halálának pontos dátuma: 1953. március 13.

A X. kerületi halotti anyakönyvben az a bejegyzés található, hogy telefonos bemondás történt délután fél kettőkor. A temetőben lévő dátum hibás.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szepesi József: Háború szüntette meg, háború keltette életre. In.: Magyar Honvéd. XIX. évf., 1. sz., 27. p. – 2008. január
  2. Fekete István, Gy.: Fejezetek a szolnoki katonai repülés történetéből. URL hozzáférés – 2008. március 2.
  3. Szepesi J.: i.m. 24-27. p.
  4. Sárhidai Gyula: Égi szökevények. Átrepülések nyugatra és keletre. URL hozzáférés – 2008. március 2.

5.) Háry László: Önéletrajz. 1949.október 24. Budapest, HM Katonapolitikai Csoportfőnökség - Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára. (dr. Hunyady Miklós)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]